Podcast

Tordai Bence szerint még korántsem lefutott a Paks II beruházás sorsa. A Zöld Hang Stúdió vendége arról beszélt, hogy a projekt körüli nyomozás, az egyre nyilvánvalóbb klíma- és hűtési problémák, a növekvő költségek, valamint az orosz kivitelezővel kapcsolatos kételyek egyaránt lehetőséget teremthetnek arra, hogy Magyarország újragondolja a beruházást. Szerinte a kormány álláspontja sem tekinthető véglegesnek.

Az idei nyár szélsőséges hősége és vízhiánya Tordai Bence szerint látványosan megmutatta azt a problémát, amelyre a zöld szervezetek már több mint egy évtizede figyelmeztetnek: a paksi atomerőmű működése erősen függ a Duna vízhozamától és hőmérsékletétől. Mint a Zöld Hang Stúdióban fogalmazott, a korábbi klímamodellek jóval későbbre tették azokat a szélsőséges körülményeket, amelyek idén már heteken keresztül fennálltak.

A probléma szerinte különösen akkor válik súlyossá, ha a jelenlegi paksi blokkok és Paks II egy időben működnének. A beszélgetésben elhangzott, hogy a meglévő erőmű hűtése is komoly nehézségekbe ütközött az alacsony vízállás és a magas vízhőmérséklet idején. Tordai szerint ebből az is következik, hogy az atomenergia stabil, időjárástól független termeléséről alkotott kép legalábbis árnyalásra szorul.

– Az atomerőmű, amely egy változó vízhozamú és vízhőmérsékletű folyóból biztosítja a hűtését, maga is időjárásfüggő energiaforrássá válhat – érvelt.

Nyomozás indult a Paks II-nek juttatott pénz miatt

A beszélgetés egyik apropója az volt, hogy Tordai korábbi feljelentése nyomán  nyomozás indult a Paks II. Zrt. egyik tőkeemelésével kapcsolatban.

Tordai azt mondta: januárban tett először feljelentést amiatt, hogy 80 milliárd forintot juttattak a társaságnak olyan időszakban, amikor szerinte a projekt állami támogatásához szükséges uniós engedély nem volt érvényben. Ezt a feljelentést akkor elutasították. Később azonban az Európai Bizottság illetékesének állásfoglalásával kiegészítve ismét benyújtotta, augusztus végén pedig arról értesítették, hogy nyomozás indul.

Tordai szerint ezzel „új játszma” kezdődött Paks II körül. Különösen figyelemre méltónak tartja, hogy miközben nyomozás indult, a 2026-os költségvetésben az eredetileg tervezett 95 milliárd forint helyett 206 milliárdos tőkeemelés szerepelt a Paks II. Zrt. számára. A politikus ebből és más, egymásnak részben ellentmondó kormányzati jelzésekből arra következtet, hogy a kabinet álláspontja a beruházásról még nem szilárdult meg.

Mennyi lesz Paks II valódi ára?

A beruházás gazdaságossága szintén központi témája volt a beszélgetésnek. Az eredeti orosz–magyar megállapodás 12,5 milliárd eurós beruházási költséggel számolt. Tordai szerint azonban már a kormányzat részéről is elhangzott, hogy ennél lényegesen magasabb összeggel kell kalkulálni.

A volt országgyűlési képviselő úgy véli, a hosszú csúszás önmagában jelentős drágulást okoz. A műsorban 8–12 ezer milliárd forint közötti lehetséges végösszegről beszélt, miközben elmondása szerint eddig mintegy 630 milliárd forintot költöttek a projektre. Ebből Tordai azt a következtetést vonja le, hogy még mindig jóval kisebb lehet a kiszállás költsége, mint a teljes beruházás végigviteléé.

A beszélgetésben a bolgár példa is előkerült. Tordai szerint egy orosz nukleáris beruházási szerződés felmondásának költsége nagyságrendekkel kisebb lehet annál, amit Paks II befejezése igényelne. Ezért szerinte nem igaz az az állítás, hogy a projekt már olyan előrehaladott állapotban van, ahonnan ne lehetne visszafordulni.

Nemcsak arról van szó, hogy atom vagy megújuló

Tordai szerint az energiapolitikai vitát sem érdemes egyszerűen az atomenergia és a megújulók szembeállítására leszűkíteni. A kiindulópont szerinte az kellene legyen, hogy Magyarországnak mekkora energiaigénye lesz, és ebből mennyit lehet energiahatékonysággal, korszerűbb technológiákkal és más gazdaságpolitikával megtakarítani.

Kritizálta az elmúlt évek energiaintenzív újraiparosítását, különösen az akkumulátorgyártás és más nagy energia- és vízigényű iparágak támogatását. Az új adatközpontok telepítését is hasonló problémának tartja: szerinte Magyarország vízügyi és klimatikus adottságai sem kedveznek annak, hogy egyre több ilyen fogyasztót telepítsünk az országba.

A termelési oldalon ezzel szemben szélerőművek, tárolás, hálózatfejlesztés, okos fogyasztás és decentralizált energiaközösségek fejlesztését tartaná kívánatosnak. Az atomerőművekkel szerinte az is probléma, hogy nagy és rugalmatlan kapacitást jelentenek egy olyan villamosenergia-rendszerben, amelynek egyre gyorsabban kellene alkalmazkodnia a napon belül változó termeléshez és fogyasztáshoz.

„Atomenergia igen, orosz Paks II nem”

Tordai úgy látja, politikailag különösen fontos lehet az a választói csoport, amely önmagában nem ellenzi az atomenergiát, de Paks II jelenlegi, orosz megvalósítását már nem támogatja.

Az atomenergia megítélésében szerinte lényegében kettéoszlik a magyar társadalom. Éppen ezért azok lehetnek a döntő szereplők, akik elfogadnának egy új atomerőművet, de nem a Roszatommal építtetnék meg. Tordai ebben az összefüggésben több külföldi orosz projekt problémáira és csúszásaira hivatkozott, és úgy fogalmazott: az elmúlt évek tapasztalatai alapján az orosz nukleáris kivitelezés nem meggyőző.

Tordai szerint társadalmi nyomás nélkül nem lesz fordulat

A beszélgetés végén arról is szó esett, hogyan lehetne érdemben befolyásolni a Paks II-ről szóló döntést. Tordai szerint a kormány széles társadalmi koalíciót próbál egyben tartani, ezért egy megosztó ügyben különösen fontos lehet a közvélemény alakulása.

Újabb reprezentatív kutatást tartana indokoltnak, de ennél mélyebb társadalmi részvételt is elképzelhetőnek tart. Példaként állampolgári tanácsokat említett, amelyekben véletlenszerűen kiválasztott emberek szakértőket hallgatnának meg, majd közösen alakítanának ki ajánlást az energiapolitikai kérdésekről. Szerinte a civil szervezeteknek, mozgalmaknak és a nyilvánosság fórumainak is fontos szerepük lehet abban, hogy Paks II kérdése ne váljon lezárt üggyé.

Tordai Bence összességében úgy látja: Paks II-ről még nem született visszavonhatatlan politikai döntés. A következő időszak kérdése szerinte az lesz, hogy a növekvő költségek, a klímaváltozás okozta működési kockázatok, az orosz kapcsolat és a társadalmi ellenállás elegendő súlyt kapnak-e ahhoz, hogy a kormány valóban újragondolja a projektet.

A Tordai Bence: Paks II ügye még nem dőlt el bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

A nyári hőhullámok és az aszály személyes tapasztalataiból indult, majd az alkalmazkodás, az egyéni felelősség és az állami szerep kérdéseihez jutott el a Zöld Hang megújult, stúdióban készült podcastjának első beszélgetése. A szerkesztőség tagjai arról is vitáztak, képes-e a társadalom tartósan tanulni az egymást követő válságokból.

A Zöld Hang podcast a mai naptól stúdióbeszélgetésekkel is jelentkezik. Az első adásban Csillag Gábor újságíró, publicista, Mihalics Csilla újságíró, Szilágyi László, a Zöld Hang riportere és a lapot kiadó Zöld Műhely Alapítvány kurátora, valamint Kis Miklós, a Zöld Hang főszerkesztője beszélgetett. A kiindulópontot az idei nyár tapasztalatai adták.

A résztvevők személyes példákon keresztül beszéltek arról, hogyan érzékelték a hosszan tartó meleget és a szárazságot. Szóba került a Balaton és környékének állapota, kiszáradt kisebb vizes élőhelyek, a kertek vízhiánya, valamint a mezőgazdasági területeken látható aszálykár. Szilágyi László arról számolt be, hogy a kerti kútban már tavasszal sem volt víz, és a termesztett növények egy részét csak vezetékes vízzel lehetett volna életben tartani.

A budapesti tapasztalatok is előkerültek. A beszélgetés résztvevői szerint a hőség különösen nehezen viselhető a felmelegedő városi lakásokban, miközben a légkondicionálás használata önmagában is felvet energetikai és életminőségi kérdéseket.

Mikor válik a rendkívüli megszokottá?

A személyes élmények után a beszélgetés arra a kérdésre tért át, hogyan reagál a társadalom az egyre gyakrabban ismétlődő szélsőséges helyzetekre.

Felmerült, hogy egy-egy aszályos vagy rendkívül meleg év után gyakran jelenik meg az a reakció, hogy „volt már ilyen”. A résztvevők szerint azonban nemcsak az a kérdés, előfordult-e korábban hasonló időjárás, hanem az is, hogy a visszatérő tapasztalatok változtatnak-e tartósan az emberek gondolkodásán és viselkedésén.

A beszélgetésben az is elhangzott: jelenleg még nem lehet tudni, hogy egy-egy különösen forró nyár valódi fordulópontot jelent-e a közvéleményben, vagy néhány év múlva az akkor még szélsőségesnek tartott hőmérsékletek is megszokottá válnak.

Egyéni alkalmazkodás vagy rendszerszintű változás?

A podcast egyik hosszabb vitája az egyéni felelősség és az állami, közpolitikai beavatkozás viszonyáról szólt.

Az egyéni megoldások között szóba került a víztakarékosság, a szürkevíz felhasználása, a kertek mulcsozása és az energiatakarékosság. Az egyik példa a kézmosásból származó víz összegyűjtése és vécéöblítésre történő felhasználása volt. A beszélgetésben ugyanakkor felmerült, hogy az ilyen megoldások szélesebb körű elterjedéséhez technológiai és infrastrukturális feltételekre is szükség lenne.

Az egyéni cselekvés szerepéről nem alakult ki teljes egyetértés. Az egyik álláspont szerint a szemléletformálás és a hétköznapi szokások megváltoztatása nélkül nehéz társadalmi léptékű változást elérni. Ezzel szemben az az álláspont is megjelent, hogy a környezeti problémák megoldását nem lehet kizárólag a szemléletformálástól várni. Analógiaként az oktatás került elő: a magyar oktatási rendszer problémái sem oldódnának meg pusztán attól, hogy egyre több ember képzi magát tudatosan vagy használ oktatási alkalmazásokat.

Energia, víz és hosszú távú gondolkodás

A beszélgetés kitért az energiaellátásra is. A paksi atomerőmű hűtésével kapcsolatos problémák kapcsán felmerült az energiafogyasztás csökkentésének és az energiahatékonysági beruházásoknak a jelentősége. A résztvevők arról beszéltek, hogy a takarékosság és a hatékonyság növelése nemcsak válsághelyzetben lehet fontos, hanem hosszabb távú energiapolitikai kérdés is.

Ehhez kapcsolódva a beszélgetés egyik témája a hosszú távú gondolkodás nehézsége volt. Elhangzott például, hogy a hagyományos háztartási gyakorlatok egy része – például az élelmiszerek télre történő elrakása – eleve abból indult ki, hogy az erőforrások időben nem állnak korlátlanul rendelkezésre. A mai fogyasztási rendszer ezzel szemben sok esetben azt az érzetet kelti, hogy az áruk és szolgáltatások folyamatosan hozzáférhetők.

Mit tanulunk a válságokból?

A beszélgetés végül általánosabb kérdéshez jutott el: képes-e a társadalom tartósan beépíteni a válságok során megszerzett tapasztalatokat.

Példaként a Covid-járvány került elő. A résztvevők szerint a járvány idején sok új ismeret és tapasztalat halmozódott fel az egészségügyi rendszer működéséről és a társadalmi alkalmazkodásról, a közvetlen veszély elmúltával azonban ezek jelentős része háttérbe szorult. Hasonló folyamat játszódhat le az energia- vagy klímaválságok esetében is.

A Zöld Hang Stúdió első beszélgetése így a nyári hőségből kiindulva jóval tágabb kérdéseket érint: hogyan alkalmazkodhatnak az egyének és a közösségek a változó körülményekhez, milyen feladata van ebben az államnak, és miként lehet a rövid távú válságreakciókból hosszabb távú változás.

A Hány nyár kell még, hogy ráébredjünk a valóságra? – megújult a Zöld Hang podcast bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

Hogyan építsünk közösségeket? Milyen környezet támogatja a fiatalok aktivitását? Többek között e kérdésekre is választ kerestek Szigetszentmártonban a X. Zöld Nyári Egyetemen résztvevői.

A Mit kezdünk ezzel a világgal? – Fiatalok a társadalmi változás lehetőségeiről című kerekasztal-beszélgetés közreműködői:

Takács Hanna és Juhász Száva a Társadalomelméleti Kollégium képviseletében, Joó Máté a POLIP Egyesülettől, és Szeszák Panka a Bolygó közösségi tértől.

Amiről még szó esett:

• A közösségépítés halála a közöny.
• Nem tanítják a részvételi demokrácia kultúráját.
• Vannak univerzális üzenetek a fiatalok felé?
• Mennyire látják zöldnek a fiatalok a környezetet, a világot?
• Milyen hatása volt a Covidnak a fiatalok szociális életére?
• Hogyan változtatta meg a kormányváltás a fiatalok témafókuszait?
• Ne a kormánytól várjuk a demokráciát, hanem saját magunktól.

A felvételt Szilágyi László rögzítette, és Sarkadi Péter szerkesztette.

A Zöld Hang podcast: Fiatalok a társadalmi változás lehetőségeiről bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

A Szolidáris Közösségek volt a témája az egyik kerekasztal beszélgetésnek a X. Zöld Nyári Egyetemnek Szigetszentmártonban.

Milyen helyi szolidaritási kezdeményezések vannak? Mi az az energiaközöség?
Magyarországon ma 18 – zömében nonprofit – energiaközösség működik.  Milyen lenne az igazságos rendszerhasználati díj?  Hogyan segít az energiaközöség az energiaszegénység ellen? Miben tud segíteni a Szolidáris Gazdasági Központ egy energiaközösség létrehozásánál?

Többek között e kérdésekre adott választ Molnár András a Szolidáris Gazdasági Központ közösségi energia koordinátora Szilágyi László felvételén.

Az adást Sarkadi Péter szerkesztette.

A Zöld Hang podcast: Szolidáris Közösségek bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

A zöldek és a politika Magyarországon volt a témája az egyik kerekasztal beszélgetésnek a X. Zöld Nyári Egyetemen, Szigetszentmártonban.

A hazai zöldpolitikáról szóló részvételi panelbeszélgetést Szilágyi László rögzítette. Akiket hallunk:

• a házigazda Csillag Gábor zöld gondolkodó, író, publicista, aktivista
• Macskásy Éva biológus humánökológus
• Lányi András író, filozófus
• Őri Ádám humánökológus, szociológus
• Tordai Bence közgazdász, szociológus, volt parlament képviselő

Amiről szó esik:

• Hol tart ma a hazai zöldpolitika?
• Valóban temetjük az ökológiai politikát?
• Az ökopolitika ópium a népnek, vagy hazugság?
• Gazdasági érdeksérelmet okoz a fogyasztói társadalomban a zöldpolitika.
• Van társadalmi bázisa a zöldeknek?
• Miért ódzkodnak a civil zöldek a pártoktól?
• Hazai civil zöld történelem – hogyan változott meg a szervezetek politikához való viszonya?

Az adást Sarkadi Péter szerkesztette.

A Zöld Hang podcast: A zöldek és a politika Magyarországon bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

A jövő nem teher, hanem lehetőség! címmel tartották meg 2026 június 27.-30. között Szigetszentmártonban a X. Zöld Nyári Egyetemet.  A városi zöldpolitika volt a fő témája az egyik kerekasztal beszélgetésnek, melyen szó esett például arról, hogy Budapest legnagyobb kihívása az agglomerációs kiterjedés.

A városi zöldpolitikáról szóló panelbeszélgetést Szilágyi László rögzítette, akiket hallunk:

• a házigazda Őri Ádám, a Zöld Fordulat munkatársa
• V. Naszályi Márta Budapest I kerület zöld önkormányzati képviselője, Budavár korábbi polgármestere,
• Németh Ákos Szombathely zöld önkormányzati képviselője, tanácsnok

Karácsony Gergely Budapest főpolgármestere

Amiről szó esik:

• Mitől zöld egy városvezetés?
• A zöld politikus „autósüldöző”?
• A lokális vagy a globális vezetés feladata a zöldítés? Rezsicsökkentés és ivóvíz dilemmák.
• Mi az az uszodaadó?
• EU pénzügyi prioritások: katonai védelem, mesterséges intelligencia és a gazdák támogatása. Honnan lesz pénz zöldre?
• A klímavédőknek nincsenek nagy traktoraik, nem tudnak látványosan nyomást gyakorolni a brüsszeli bürokratákra.
• Szegények és eszköztelenek az önkormányzatok. 
• Hogyan lehet elérni a lakosságot Budapesten és Szombathelyen?
• Hogyan változott meg a fővárosi döntésmechanizmus a Tisza párt győzelmével?
• A zöldeknek globalizációkritikusabbnak kellene lennie!  A tőke globális, a társadalom lokális – ez az egyik legfőbb probléma. Erre kellene a zöldeknek megoldást találnia.
• Miért fontos megalapítani a zöld önkormányzati képviselők szövetségét?
• Az elmúlt években Budapesten a legnagyobb zöldfelület csökkenés a magánkertekben történt.

Az adást Sarkadi Péter szerkesztette.

A Zöld Hang podcast: Mit jelent a városi zöldpolitika? bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

A jövő nem teher, hanem lehetőség! címmel tartották meg 2026 június 27. -30. között Szigetszentmártonban a X. Zöld Nyári Egyetemet. Merre tart Európa zöldpolitikája? – ez volt a fő témája az egyik kerekasztal beszélgetésnek.

Sokan érezzük, hogy változtatni kell. A kérdés már nem az, hogy miért, hanem az, hogy hogyan. A Zöld Nyári Egyetem négynapos közös gondolkodás és szerveződés volt arról, hogyan lehet ma valódi lépéseket tenni egy élhetőbb, igazságosabb és fenntarthatóbb társadalom felé. Nem zárt konferencia volt, hanem nyitott tér: viták, műhelyek, stratégiai beszélgetések, közösségi tervezés és kulturális programok találkozása.

2019-ben az európai zöld pártok történelmi eredményt értek el, a klímapolitika pedig az uniós politika egyik központi témájává vált. Azóta azonban sok minden megváltozott: erősödött a szélsőjobb, visszaszorult a klímaügy politikai lendülete, és egyre többen beszélnek „zöld apályról”.

De valóban leépül a 2019 után meghirdetett európai zöld fordulat? Mennyire estek vissza a zöld pártok 2024-ben, és mennyire erősek ma valójában? Miért sikeresek egyes országokban, miközben máshol alig tudnak megerősödni?

A Zöld Nyári Egyetem egyik kerekasztal beszélgetése Európa zöldpolitikájának helyzetéről és jövőjéről szólt. Akiket Szilágyi László felvételén hallunk:

a házigazda Őri Ádám a Zöld Fordulat munkatársa

Köves Nóra a Greens/EFA – Zöldek/Európai Szabad Szövetség (az Európai parlament zöld frakciójának Kelet-Európáért felelős) munkatársa

és Jávor Benedek korábbi zöld európai parlamenti képviselő, 

A beszélgetésben szó esett arról is, hogy valóban csak a német, skandináv és benelux jóléti társadalmak „luxusa” vajon a zöldpolitika; milyen eltérő stratégiákat követnek a német, holland, belga és francia zöldek; miért erősödik látványosan az angliai Green Party; és milyen lehetőségei vannak a zöld politikának a mediterrán térségben, valamint Kelet-Közép-Európában. További témák voltak:

• Miben különböznek a kelet és nyugat európai zöld pártok?
• A 2024-es választások után most a 720 európai parlamenti képviselőből 270 szélsőjobbos, 53 zöldpolitikus.
• A néppárt színeváltozása és a liberális demokrácia válsága.
•  A kormányzás felőrölte a német zöldeket, ezért esett vissza a létszámuk az EP választásokon.
• Innováció és egység közötti kettős dilemma, a Mercosur megállapodás és a zöldpolitikai dilemmák.
  
  Az adást Sarkadi Péter szerkesztette.

A Zöld Hang podcast: Merre tart Európa zöldpolitikája? bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

7 éve polgármestere a közel 4000 lakosú Pilisborosjenőnek Tömöri Balázs. A zöld szemléletű városvezető korábban aktív zöld civil aktivista volt, és ez az elszántság jól jön most például a zöldvédelmi és klímaharcban is. Szilágyi Lászlóval sétáltak a településen.

Amiről szó esik:

• Hogyan lett a polgári szolgálatos Hulladék Munkaszövetségeből polgármester?
• Miért nagy probléma az agglomerációs betelepülési nyomás?
• Hogyan sikerült megmenteniük a környező erdőket a tarvágástól?
• Mi az a patakhozzáférési program? Hogyan sikerült parkolóból vizes élőhelyet létrehozni.
• Hogyan lett Jenő az önkormányzat macskája?
• Mi lesz az M0 körgyűrű terveivel?
• Vízkorlátozás.  Mészáros és Mészáros 17 milliárdos ivóvíz pályázati mutyi – csúszó beruházások, rossz tervezés.
• A 10-es út mentén van egy településrész, ahova egy ingatlanbefektető 6000 fős beruházást szeretne, emiatt több tízmilliárdos pereskedésben áll az önkormányzat az ingatlanbefektetővel.
• A 13 millió Ft. eszmei értékű 140 éves védett mezei juhar évi 3600 kg. port köt meg, 517 kg oxigént termel 470 kg. CO2.t köt meg. Miért jelképes ez a fa?   
• Kommunikáció a lakossággal. Mi az a tudós kávéház, és a kocsma kvíz?
• Waldorf iskola udvarán van egy óriásfestmény: a klímaváltozás és a művészek felelőssége.  A Waldorf projekt keretében lett nyilvános WC is.
• Látogatóban a „nagy a traktor” bábfesztiválon. A teve sziklától az egri vármaketttig.

Az adást Sarkadi Péter szerkesztette.

A Zöld Hang podcast: településvezetés zöld szemmel bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

Tarvágási moratóriumról, szentélyerdőkről, klímaváltozásról és a hazai erdők állapotáról beszélgettünk Gálhidy László erdőökológussal, a WWF Magyarország erdészeti programvezetőjével. Az adásból kiderül, miért látják bizakodóbban a természetvédelem helyzetét a hazai zöld szervezetek, és az is, miért nem mindegy, hogy statisztikailag vagy ökológiai értelemben beszélünk erdőkről.

Hogyan változott az erdőkhöz való hivatalos viszony az elmúlt húsz évben? Miért tekintenek most óvatos derűlátással a természetvédők a hazai erdőpolitikai folyamatokra? Mit jelentene a tarvágási moratórium, és valóban veszélyeztetné-e egy ilyen korlátozás a tűzifakészleteket?

Többek között ezekről kérdezte Szilágyi László Gálhidy László erdőökológust, a WWF Magyarország erdészeti programvezetőjét a Zöld Hang Podcast legújabb adásában.

A beszélgetésben szó esett arról is, milyen hatással van a klímaváltozás a magánerdő-tulajdonosokra, miért tekinthető a lucfenyő az erdőtelepítések „állatorvosi lovának”, és mit nevezünk szentélyerdőnek. Gálhidy László arról is beszélt, hogy a biomassza-erőművekben viszonylag alacsony hatékonysággal égetik el a faalapanyagot: a hazai, évente mintegy 6–7 millió köbméter kitermelt fából körülbelül 1,4 millió köbméter kerül energetikai hasznosításra, miközben ez a villamosenergia-szükségletnek mindössze mintegy 3 százalékát fedezi.

Magyarország erdőterülete a 20. század során szinte folyamatosan növekedett, és a statisztikák szerint ma is bővül. Ez azonban önmagában félrevezető adat lehet. A növekedés jelentős része nem természetközeli, őshonos fafajokból álló erdőknek köszönhető, hanem kultúrerdőknek és ültetvényeknek. Miközben tehát papíron nő az erdősültség, háborítatlan, ember által nem művelt erdőből alig maradt Magyarországon.

A WWF Magyarország a LIFE4OakForests projekt keretében elkészítette a hazai szentélyerdők monográfiáját, és egy interaktív honlapon is elérhetővé tette az összegyűjtött adatbázist. A kiadvány és az online felület 87 különleges, természetvédelmi szempontból kiemelkedő erdőterületet mutat be.

Az adást szerkesztette: Sarkadi Péter

A Zöld Hang Podcast: Megmenekülhetnek-e a védett erdőink? bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

Mit tehetnek civilek egy kiszáradó országban, ahol a víz nem marad ott, ahol életet adna, hanem gyorsan távozik a tájból? A Zöld Hang podcast új adásában a Hosszúcsemői Tőzeglápról jelentkezünk, ahol az I. VízŐrző Mozgalom Országos Találkozóján beszéltek arról, hogyan lehet aktív cselekvéssel előmozdítani a vízvisszatartás ügyét.

2026. június 5-7. között zajlott Csemőn, a hosszúcsemői tőzeglápos fiúk vendéglátásában az I. VízŐrző Mozgalom Országos Találkozó (VOT).  A találkozónak a Hosszúcsemői Tőzegláp adott otthont, ahol a közel 150 résztvevőt az ország szinte minden szegletéből az a közös cél hozta össze, hogy aktív cselekvéssel megóvjuk vizeinket és a vizekhez kötődő életközösségeket.

A két és fél nap során szakmai beszélgetésekkel, tapasztalatcserével, drámajátékkal, tervezéssel, kézi földgátépítő workshoppal, egy hódmocsár megismerésével és végül egy esőtánccal tevékenykedtek a VízŐrző Mozgalom megerősítéséért.

A VízŐrzők célja az ország kiszáradásának megállítása az állampolgárok összefogásával. Helyi sejtekbe szerveződve, vízügyesekkel, nemzeti parkokkal összefogva megkeresik azokat a helyszíneket, ahol a vízfolyások túlmélyített medre megemelhető, ezzel a kiszárító hatása mérsékelhető és a víz megőrizhető a tájban, majd két kezükkel megvalósítják a szükséges beavatkozásokat. Munkájuk alapja a természet – például a hód és az ártér – működésének megismerése és követése.

Az alig másfél év alatt országossá nőtt VízŐrző Mozgalom azt bizonyítja, hogy megjelent és megállíthatatlanul terjed a társadalmi igény vizeink és természeti környezetünk megőrzésére. Inspiráló látni, mennyien kiállnak közös célunkért!

A találkozó résztvevőivel Szilágyi László beszélgetett. Az adást Sarkadi Péter szerkesztette.

Akiket hallunk:

Szabó Géza a Gerje-patak menti Hosszúcsemői tőzegláp tulajdonosa

Hogyan lesz valaki láptulajdonos?  A patakmentéstől a bioblitzig.
Szelíd harc  az ostorfa és a zöld juhar ellen, aranyvessző kaszálás, mire jó a hódmocsár? Miért antizöld a területalapú támogatási rendszer?
Olasz bútoripar – magyar nemesnyárból, ami még inkább szárítja a Homokhátságot.
Gyökeres szemléletmód váltásra lenne szükség az erdőgazdálkodásban! Száműzni kellene a talajgyilkos nemesnyárakat.

Kulcsár László művésznevén Szubotaj Bagatur a zöld gerilla mozgalom egyik elindítója

Illegális zsiliprekesztéssel kezdődött 2025 januárjában.
Vizet a tájba orbáni kormányzati program: lájkok lettek, csak víz nem.
48000 km. csatornából 44000 csak levezető funkciójú.
Mi az ökoirredentizmus?

Németh András a Vízőrző Mozgalom egyik atyja.  Merre tovább mozgalom?

A fotókat készítette és az adást szerkesztette: Sarkadi Péter

A Zöld Hang podcast: Szeretünk nagy lápon élni bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

Nagyon jó, hogy van élő környezet minisztériuma, de az a kérdés, hogy a halott gazdaság minisztériuma erősebb lesz-e? Teszi fel a kérdést Balogh Péter vízőrző, vízmegtartó, akivel Szilágyi László beszélgetett.

2026 május 29-31 között rendezték meg a zöld szervezetek 35. országos találkozójukat. Ennek egyik plenáris kerekasztal beszélgetése a helyi közösségek vízmegtartási kezdeményezéseiről szólt. 

Sürgős és gyökeres szemléletváltásra van szükség a magyarországi vízkezelésben. A jövő kulcsa egy határokon átívelő, ökoszisztéma-alapú, természetes folyamatokhoz igazodó megközelítés, amely a víz, a biodiverzitás és az (élet)közösségek védelmét egységben kezeli. Mindebben kiemelkedő szerepe van az alulról jövő, helyi tudásra építő vízőrző kezdeményezéseknek, amelyek közösségi részvétellel segítik a víz megtartását és a táj regenerációját. De kik is azok a VízŐrzők? Hogyan bontottak zászlót és hol tartanak ma? És legfőképp – hogyan segítheti a Zöld Civil Együttműködés a VízŐrző Mozgalmat?

A beszélgetés egyik résztvevőjével Balogh Péter gazdálkodó geográfussal, a Vízválasztó Mozgalom elnökével Szilágyi László beszélgetett.

A fotókat készítette és az adást szerkesztette: Sarkadi Péter

A Zöld Hang podcast: VízŐrzők terepen – helyi közösségek a vízmegtartásért bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

A díjakat Erdődiné Visnyovszky Ágota és Sarkadi Péter vette át az idei Zöld Civil Országos Találkozón, május 30-án. Szilágyi László beszélgetett a két díjazottal.

A Zöld Civil Díjjal azokat ismerik el, akik hosszú távon, elkötelezetten és látható hatással dolgoztak a környezetvédelemért, és tevékenységükkel a Zöld Civil Együttműködés megerősödéséhez is hozzájárultak. 2023 óta évente legfeljebb két díjat osztanak ki.

A Zöld Civil Díjat a hazai környezetvédő közösség legfontosabb szakmai eseményén, a Zöld Civil Országos Találkozón (OT) szokás átadni, amelyet legutóbb 2026. május 28–31. között rendeztek meg Szentendrén.  A díjat a környezetvédelmi ügyekért és a civil együttműködésért leginkább kiemelkedő munkásságú személyek kaphatják meg, a két díjazott ezúttal Erdődiné Visnyovszky Ágota és Sarkadi Péter lett. (Sarkadi Péter sok egyéb mellett a Zöld Hang podcastjait is vágja, szerkeszti, vezeti – a szerk.)

A díjazottak méltatása:

Zöld Civil Díj – 2026  Erdődiné Visnyovszky Ágota, fiatalon a zöld ügyért

Ágota egyetemista kora óta, mára a kezei alatt nevelődő gyerkőcei mellett is kiemelten kezeli a zöld ügyeket és aktív önkéntesként rengeteget vállal a Zöld Civil Együttműködés lendületben tartásáért, ha kell szavazásra, ha kell részvételre bíztatva a közösség tagjait, szervezeteit. 

Tizenöt éves volt, amikor jelentkezett egy fáklyás békejel szervezésére. Ugyan nem ismert senkit és nem sokat tudott a rendezvényről, de az online regisztráción bevállalta, hogy további 50 résztvevőt fog beszervezni. Akkor bekattant neki valami, és ez azóta is tart: az aktivizmus számára a legjobb hobbi, gyakorlatilag életforma, melyet számos társadalmi témában gyakorol. Ágota éppúgy aktívan részt vett a Keleti pályaudvaron feltorlódott menekültek segítésében, mint éveken át a Pride szervezésében, vagy éppen a vegán életmódot népszerűsítő rendezvények szervezésében, ahogy a zöld civil együttműködés fejlesztésében is. 

Az élet értelmét a kapcsolódásokban látja; barátságok, közösségek, természet – ezért érdemes dolgozni és tenni. Minden lehetőség és építő dolog – tapasztalata szerint – a kapcsolódásokból jön.

A természet lenyűgöző komplexitása motiválta arra, hogy szakmájának a természetvédelmi mérnök képzést válassza, a töretlen optimista hite a társadalomban pedig a humánökológia mesterszak felé terelte tovább. Különösen hálás az Őt képző három egyetemnek, mert a holisztikus tananyag, a motiváló oktatók mellett fantasztikus barátokra tett szert. 

Ágota a Zöld Civil Együttműködésben már több mint 10 éve vesz részt aktívan, többször vállalt szerepet a Koordinációs Tanács tisztviselőjeként és két sikeres Zöld OT is nevéhez kötődik: 2017-ben Csillebércen, 2025-ben Salgótarjánban vállalt főszerepet a szervezésben. A Zöld Civil delegált választás lebonyolításában rendkívül tevékeny, a delegálás megújításán gondolkodó és fáradozó társunk évek óta, mely önkéntes munkák mellett sokszor megajándékoz bennünket rendkívül dekoratív Zöld Civil kreatív anyagokkal is.

A mozgalomban töltött korai évei a ZöMöK csapatához kötötték, ami után az elmúlt években a Zöld Zugban talált otthonra, és mára barátaival, társaival átvette a Ökoszolgálat Alapítvány vezetését, amivel talán sorsszerűen éppen egy idősek. Az Alapítvány már születése óta képviseli azt a szellemiséget, ami Őt annyira vonzza a zöld civil mozgalomban: emberek együtt, egymásért – tanulva és inspirálódva az ökológiai folyamatokból, törekedve a természeti környezetünk megóvására.

A díjjal köszönetet mondunk Ágotának azért a termékeny és innovatív munkáért, amivel fiatalon, fáradhatatlanul és kitartással tesz a Zöld Civil Együttműködésért!

Díjátadók és díjazottak: Gervai Miklós, Erdődiné Visnyovszky Ágota Sarkadi Péter, Lajtmann Csaba, Lugosi Bea és Lukács Attila fotó: Mizsei László

Zöld Civil Díj – 2026  Sarkadi Péter, a Zöld Civilek tudósítója

Sarkadi Péter neve mára összeforrt a hazai zöld újságírással, rádiózással. Minden bizonnyal kevés olyan tudósító van Magyarországon, aki olyan elkötelezetten és kitartóan dolgozott és dolgozik a természet- és környezetvédelmi ügyek kihangosításán, mint ő. 

Peti pályája különleges ívet rajzol. Egerben végzett földrajz–biológia szakon 1985-ben, majd Budapesten tanított 6 évig. A pedagógusi pálya után egy éles váltással az újságírói, riporteri hivatás felé fordult, ahol megtalálta önmagát, és ahol a kezdetektől a mindannyiunk számára oly fontos zöld ügyek szószólója lett.

1995-től a Magyar Televíziónál szerkesztő-riporterként dolgozott, később a Gordiusz – a Magyar Rádió tudományos ismeretterjesztő szerkesztőségének – belsős újságírója, szerkesztő- műsorvezetője lett. Készített környezetvédelmi témájú műsorokat a Kossuth Rádió Öko-műhelyében, riportokat a Duna TV Talpalatnyi Zöld című műsorában, útjára indította a Jazzy Rádió Millásreggeli zöld rovatát és éveken át heti rendszerességgel volt az ÓzonTV Egyenlítő „zöld hírháttér” című műsorának szakértő vendége. Megszervezte és elindította a RADIO9 webrábiót, amely néhány évig Ferencváros civil hangja volt. Több, mint 40 éve készít fotókat, 1993-ban a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Újságíró Iskolájában végzett fotóriporter szakon.

Munkásságának talán egyik legfontosabb mérföldköve kétségtelenül a Greenfo, Magyarország egyik legrégebbi és legmeghatározóbb tematikus környezetvédelmi hírportáljának megalapítása volt. A Greenfot 2001 januárjában a Környezetvédelmi Újságírók Társasága indította útjára, melynek Peti is oszlopos tagja volt. Főszerkesztőként ma is arra törekszik, hogy következetesen és hitelesen számoljon be a környezet- és természetvédelem legfontosabb kérdéseiről, teret biztosítva civileknek, szakértőknek és helyi közösségeknek is.

Munkáját az elmúlt évtizedek során számos díjjal ismerték el. Elsőként vehette át rádiós kategóriában a környezetvédelmi újságíróknak meghirdetett “Zöld toll” díjat, a Greenfo főszerkesztőjeként az OzoneNetwork tévé által alapított Ozone Zöld-díjjal jutalmazták. A Greenfo portál Sasakawa környezetvédelmi díjazott lett, később digitális médiaalkalmazási elismeréseket, Hevesi Endre díjat, miniszteri elismerést is kapott. Ezek nem csupán szakmai sikereket jelentenek, hanem visszaigazolását annak az évtizedeken át végzett következetes munkának, amelyet Peti a környezetvédelem ügyéért végzett.

Most mi is szeretnénk neked köszönetet mondani a Zöld Civil Együttműködés nevében. Köszönjük, hogy már több mint 35 éve velünk vagy, mikrofon mögött, szerkesztőségben, klaviatúrával vagy éppen fényképezőgéppel a kezedben. Hogy “száguldó riporterként” fáradhatatlanul tudósítasz eseményről eseményre, témáról témára; beszámolsz, hangot adsz, közvetítesz és kiállsz a természet- és környezetvédelem ügye, a zöld civil közösség mellett. A munkád fontos része a zöld civil történetnek, számítunk rád a jövőben is! 

——–

Pádár Gergely videója a 2026-os Zöld Civil Díjak ünnepélyes átadásán a szentendrei városházán készült. https://youtu.be/4AMO7cZ5Aro

A Zöld Hang podcast: Interjú a Zöld Civil Díjjal kitüntetettekkel bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.

„Nem elég tojást tojni, kotkodácsolni is kell” – mondja Klébert Antal immár nyugdíjas hivatásos természetvédő, aki egyre optimistább, hogy 16 tragikus év után ismét van önálló minisztériuma a természetvédelemnek.

A szakmában csak Toncsiként becézett szakemberrel Szilágyi László beszélgetett többek között arról, hogy hogyan alakult meg 1991-ben a Zámolyi medencében a Pro Vértes Közalapítvány, hogy miből áll egy természetvédelmi őr munkája a Vértesi Tájvédelmi Körzetben? Hogy miért kell azonnal abbahagyni az erdők ledarálását és eltüzelését? Hogy hogyan zajlik az erdészeti szemléletváltás a fiatalabb erdészekkel,milyen konfliktusai voltak aktívnemzeti parki őrként az erdészettel és a vadász lobbival? Hogy miért az a probléma a vadászokkal, hogy nem lőnek eleget? Hogy milyen dilemmák elé állítják a horgászokat a betelepített halfajok, pl, az amúr és a törpeharcsa?

De szóba kerül még az állami természetvédelem tudatos orbáni legyengítése/szétverése, a vértesi Cica homokbánya mint a NER természetpusztítási állatorvosi lova, a komáromi ivóvíz és a gyilkos akkumulátorgyárak is. Nem marad szó nélkül Tóni bá kedvenc elfoglaltsága, a környezeti nevelés sem, hiszen szerinte a gyerekek 10 év alatt teljesen nyitottak a természetre, és a felnőtteknél is a személyes terepi megtapasztalás a legfontosabb.

Az adást szerkesztette: Sarkadi Péter

A Zöld Hang podcast: Klébert Antal, a harkályok szószólója bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.