Legfrissebb

Sok magyar településen ritkán ürítik a szelektív kukákat, a biohulladék pedig gyakran a vegyes szemétbe kerül. Mindeközben Nyugat- és Észak-Európában jóval kevesebb hulladék jut lerakókba és égetőkbe. Mi áll a különbség mögött, és mit kellene itthon változtatni? Erről kérdeztük a Mohut és a Humusz Szövetséget.

Bár Nyugat- és Észak-Európa országaiban már sokkal jellemzőbb a hulladékszállításban, hogy a szelektíven gyűjtött műanyag és papír hulladékot, valamint a biohulladékot tartalmazó kukákat ürítik gyakrabban, Magyarországon azonban a települési hulladékgazdálkodás egyik alapvető jellemzője továbbra is az, hogy a vegyes hulladék elszállítása a gyakoribb – derült ki a Mohu tájékoztatásából. Szabó György, a Humusz Szövetség, Nulla hulladék programvezetője szerint ez önmagában is visszafogja a lakossági szelektálási hajlandóságot. “Több európai országban épp ellenkező logika mentén szervezik a rendszert, ezzel is ösztönözve a hulladék csökkentését és elkülönítését. A hazai rendszerben ugyan vannak pozitív elemek – például a házhoz menő szelektív gyűjtés sok településen már elérhető –, de még bőven van hova fejlődni” – mondta el Szabó György.

 “Pármában például, amely egy európai jó gyakorlatként is említhető, a kertvárosi övezetben a biohulladékot hetente kétszer, a papírt és kartont, az üveget és fémet, valamint a maradék hulladékot pedig egyszer szállítják el.

A városközpontban viszont ugyanezeket a frakciókat heti háromszor, egyszer, egyszer és kétszer szállítják el. Newportban – ahol szintén remek szelektív begyűjtési értékeket értek el egy zero waste elven alapuló rendszer bevezetésével – valamennyi háztartás számára heti rendszerességgel házhoz menő gyűjtést biztosítanak minden anyagáram esetében, kivéve a kerti zöldhulladékot, amelyet a vegyes hulladékkal együtt kéthetente visznek el. Az ottani tapasztalatok szerint az is fontos, hogy csökkentsék a maradék hulladék gyűjtésére szolgáló kukák méretét, mindeközben hangsúlyozni és ösztönözni kell a szelektív gyűjtőedények használatát.” – mondta el Szabó György. Szerinte további ösztönző lehet az ún. Pay-As-You-Throw (PAYT) rendszer bevezetése. A PAYT-modellek a hulladékköltségeket minden háztartás számára a keletkező hulladék mennyiségével (és különösen a hulladéklerakókban vagy hulladékégetőkben ártalmatlanítandó maradék hulladék mennyiségével) arányosan egyénre szabják, így ösztönözve a hulladékcsökkentést.

A Mohu azt közölte, hogy folyamatosan dolgoznak azon, hogy a rendszer hatékonyabb legyen, és vizsgálják a továbblépés lehetőségeit. Jelezték, hogy a konyhai zöld- és élelmiszerhulladék elkülönített gyűjtése 14 településen, köztük három budapesti kerületben már elindult, és a tapasztalatok alapján döntenek a bővítésről. Szabó György rámutatott, hogy az, ami Európa fejlettebb országaiban ma már természetes, mint a biohulladék elkülönített gyűjtése, nálunk jelenleg csak korlátozott számú településen, tesztjelleggel működik, és ennek felskálázása egyelőre várat magára. Ennek következményeként a vegyes hulladékban továbbra is jelentős arányban jelenik meg a szerves anyag, ami növeli a lerakóba kerülő hulladék mennyiségét.

A szelektív gyűjtés hatékonyságát illetően Szabó György hangsúlyozta, hogy a statisztikák alapján nincs érdemi javulás az elmúlt időszakban. “A KSH és az Eurostat adatai is jelzik, hogy a települési szilárd hulladék mintegy 33–34 százalékát gyűjtik szelektíven Magyarországon, miközben a hulladék túlnyomó része továbbra is lerakóba kerül.”

A Mohu ugyanakkor úgy véli, hogy az elmúlt években igenis történt azért pár százalékos javulás. “Hosszú idő után sikerült 50% alá levinni, ami hatalmas eredmény annak fényében, hogy a MOHU egy szétaprózodott, a lokális érdekeket előnybe helyező hulladékrendszert örökölt meg. Közlésük szerint a cél az, hogy lépésről lépésre közelebb kerüljenek az uniós elvárásokhoz, és ebben a rendszer fejlesztései kulcsszerepet játszanak. Hangsúlyozták azt is, hogy a koncesszió első tíz évében a MOL-csoport több száz milliárd forintot fordít a hazai hulladékgazdálkodási rendszer fejlesztésére, hogy a szelektív gyűjtés könnyebben elérhető legyen. “Magyarországon a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége évről évre növekszik, és egyre több anyag kerül újrahasznosításra. A lakosság nyitott a környezettudatos megoldásokra, és él is a rendelkezésre álló lehetőségekkel” – írta a Mohu. Példaként említették a REpont visszaváltási rendszert, amely szerintük jól mutatja, hogy ha adott az infrastruktúra, a magyarok használják is: a rendszer indulása óta több mint 4 milliárd italcsomagolás került vissza a körforgásba.

A Humusz ugyanakkor mégis úgy gondolja, hogy a koncessziós rendszer rövid távon nem hozta azt az áttörést, amelyet a bevezetésétől vártak, és nem látszik markáns elmozdulás az európai átlag irányába.

A szelektív gyűjtés minőségét nem kizárólag a lakossági tudatosság határozza meg.

Szabó György elmondta, hogy a hasznosító cégek visszajelzései szerint a papír esetében magas, 90 százalék feletti a helyesen szelektált hulladék aránya, míg a műanyag frakcióban akár a hulladék fele is hasznosíthatatlan. Ennek okai között említette a megtévesztő csomagolásokat és az eltérő szolgáltatói kommunikációt arról, hogy mi dobható a szelektív kukába, és mi nem. Szabó szerint érdemes lenne azon gondolkodni, hogy az elszállítási gyakoriság és a gyűjtési struktúra finomhangolása kulcsszerepet játszik a valódi előrelépésben.

Az Európai Unió célkitűzései szerint 2035-re a települési hulladék legalább 65 százalékát újra kell hasznosítani, miközben a lerakás arányát 10 százalék alá kell csökkenteni

– jelezte Szabó György. “Magyarország jelenleg ettől rendkívül messze van, mivel a hulladék mintegy 55 százaléka még mindig lerakóba kerül és az elmúlt évek tendenciái nem mutatnak olyan ütemű javulást, amely reálisan elvezethetne ezekhez a célértékekhez” – tette hozzá a Humusz szakembere. „Fontos azonban azt is látni, hogy a lerakás arányára vonatkozó célérték éppenséggel kontraproduktív, káros is lehet környezetvédelmi szempontból, ugyanis arra ösztönözheti a döntéshozókat, hogy a hulladékégetés irányába tegyenek lépéseket. Ehelyett (vagy ezt kiegészítendő) sokkal hatékonyabb, környezetbarátabb megoldás lenne egy »maradék hulladék kg/fő« jellegű célérték kitűzése. A százalékos érték ugyanis becsapós, hiszen egy hatalmas mennyiségű megtermelt hulladék 10%-a legalább olyan káros – ha nem károsabb –, mint egy kisebb mennyiség 100%-a. Ha a megtermelt maradék hulladékra vezetnénk be célértéket, azzal mind a lerakás, mind az égetés minimalizálható lenne, márpedig ezek a hulladékhierarchia legalján szereplő megoldások, amelyeket lehetőleg kerülni kell.”

Szabó György végül arra mutatott rá, hogy bár a kormányzati szándék az uniós célok teljesítésére formálisan megvan – ezt jelzi a koncessziós rendszer létrehozása is –, jelenleg kérdéses, hogy ez a struktúra valóban előreviszi-e a hazai hulladékgazdálkodást, vagy inkább konzerválja a lemaradást az európai gyakorlathoz képest.

A Miért működik jobban a szelektív hulladékgyűjtés Nyugat-Európában? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az Atlanti-óceán egy olyan különleges jelenség helyszíne, amely Európa-szerte relatíve enyhévé teszi a telet és kiszámíthatóvá az időjárást. Ez a különlegesség egy hatalmas áramlatrendszer, amelyet Atlanti-óceáni Meridionális Áramlási Rendszerként, röviden AMOC-ként ismerünk, s amelynek a leghíresebb és legismertebb eleme a Golf-áramlat. Kevesebben tudják, hogy az AMOC egy olyan fordulópont felé közeledik, amely átalakíthatja az életet egy egész kontinensen. A legújabb tudományos eredmények azt mutatják, hogy közelebb állunk ehhez a fordulóponthoz, mint korábban gondoltuk, és a következmények, például Közép-Európa számára, nem kevesebbet jelentenek, mint hogy az a világ, amelyben mind felnőttünk, nem lesz többé!

A kontinenst felmelegítő motor

Ahhoz, hogy megértsük, mi forog kockán, képzeljünk el egy hatalmas szállítószalagot, amely a trópusoktól az Északi-sarkig húzódik. Az egy évezredek óta fennálló ciklusban meleg, sós víz folyik észak felé a felszínen – ez a Golf-áramlat. Ahogy eléri a Grönland és Izland közelében lévő hideg vizeket, lehűl, sűrűbbé válik, és lesüllyed az óceán fenekére, majd dél felé visszatér a mélyben, mielőtt végül ismét felemelkedik.

A Karib-térség és a Mexikói-öböl felszíni vizei elnyelik az intenzív trópusi hőt, majd akár hat kilométer/órás sebességgel – gyorsabban, mint a legtöbb óceáni áramlat – északkelet felé áramlanak. Ez az óceánban áramló „folyó” több mint százszor akkora vízhozamot szállít, mint az Amazonas. Ahogy átszeli az Atlanti-óceánt, hőt bocsát ki a légkörbe, felmelegítve az uralkodó nyugati szeleket, amelyek Európán át fújnak.

Mire ezek a vizek elérik a Grönland, Izland és Norvégia közötti tengereket, jelentősen lehűlnek, és párolgás révén sót halmoznak fel. A hideg és a só kombinációja rendkívül sűrűvé teszi a vizet, ezért két-három kilométeres mélységbe süllyed, majd visszafolyik dél felé az óceán fenekén, végül szétterjed a világ óceáni medencéiben.

Ez a keringési rendszer szinte felfoghatatlan mennyiségű hőt szállít az Egyenlítőtől Európa felé (nagyjából egymillió atomerőmű termelte energia mennyiségének felel meg). Ez az oka annak, hogy London viszonylag mérsékelt telekkel büszkélkedhet, annak ellenére, hogy ugyanazon a szélességi fokon fekszik, mint a fagyos Labrador, és ezért hozhatnak termést a szőlőültetvények Németországban azokon a szélességi fokokon, ahol Kanadában már permafroszt (állandó fagy) található.

Ez a megfordított áramlás nemcsak Európát melegíti fel – alapvetően alakítja a bolygó éghajlatát is. Azzal, hogy a hőt a trópusokról a sarkok felé mozgatja, segít mérsékelni a szélsőséges hőmérsékleteket az északi félteke nagy részén. Befolyásolja a csapadékmintákat az Amazonastól a Száhel-övezetig, befolyásolja a jet stream (futóáramlás) erősségét és helyzetét, sőt, a globális óceáni áramlásra gyakorolt ​​​​hatása révén az antarktiszi jégtakaróra is hatással van.

Figyelmeztető jelek a vízben

Az áramlás gyengülésére utaló bizonyítékok évek óta gyűlnek, de a legtöbb kutató szerint a legújabb megfigyelések már riasztóak. Az elmúlt években publikált tanulmányok azt mutatják, hogy az AMOC a 20. század közepe óta körülbelül 15-20%-kal lassult.

A RAPID nevű rendszer egy az Atlanti-óceánon átívelő, 26° északi szélességi fokon elhelyezkedő műszersor, amely 2004 óta folyamatosan figyeli az AMOC-ot és méri az áramlás erejét. Az adatok nemcsak fokozatos gyengülést, hanem növekvő ingadozást jeleznek.

Földtörténetileg erre már volt példa. Az óceáni üledékekből és a grönlandi jégmagokból kinyert paleoklíma adatok azt mutatják, hogy az AMOC legutóbb a Fiatalabb Driász, azaz nagyjából 12 000 évvel ezelőtt omlott össze teljesen. Ekkor talán egyetlen évtizeden belül Európa-szerte akár 15°C-kal is zuhant a hőmérséklet, a gleccserek dél felé haladtak, és az éghajlat több mint ezer évig a jégközeli állapotban maradt. Ez akkor történt, amikor az Észak-Amerikát borító hatalmas Laurentida jégtakaró elolvadt, édesvízzel árasztotta el az Észak-Atlanti-óceánt, és leállította a megforduló áramlást.

Sajnos ma egy nyugtalanítóan hasonló folyamatnak vagyunk tanúi, csak épp az ok más: a globális felmelegedés. Ahogy Grönland jégtakarója gyorsuló ütemben olvad, hatalmas mennyiségű édesvíz áramlik az Atlanti-óceán északi részére. A jelenlegi becslések szerint Grönland évente nagyjából 280 milliárd tonna jeget veszít, és ez a sebesség egyre gyorsul. Ez felhígítja a sós óceánvizet, így az kevésbé lesz sűrű, és így kisebb a valószínűsége, hogy elsüllyed – márpedig mint fent jeleztük, ez a mechanizmus hajtja az egész áramlást.

Kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Wunderling_2021_tipping_cascade.png

A rémisztő ördögi kör

A felmelegedés olvadást okoz, az olvadás megzavarja az áramlást, a megzavart áramlás pedig paradox módon regionális lehűlést okozhat, még akkor is, ha a bolygó összességében melegszik. Sőt, ahogy az északi-sarki tengeri jég továbbra is olvad, ez még több édesvizet ad a rendszerhez, tovább gátolva a keringést előidéző ​​süllyedést.

Néhány klímamodell most azt sugallja, hogy ebben az évszázadban – esetleg évtizedeken(!) belül – átléphetünk a kritikus küszöböt. Egy még vitatott 2024-es tanulmány szerint a fordulópont már a 2040-es években is elérkezhet, sőt egyes állítások szerint 2026 az az év amikortól az összeomlás bekövetkezhet – bár a kutatók többsége ezt szélsőséges forgatókönyvnek tartja. A tudományos konszenzus szerint a földi klíma összeomlásának kockázata 2100-ra valahol 5% és 45% között van. Ez a tartomány egyfelől jól tükrözi a bizonytalanságot, másfelől már ennek a tartománynak az alsó határa is a civilizációnk jövőjét kockáztatja!

Azt hiszed most van hideg? Amikor hónapokra befagy a Duna…

Ha az AMOC összeomlik, vagy akár jelentősen meggyengül, Közép-Európát egy olyan klímasokk érné, mint amilyet a modern emberiség történetében még láttunk. A közvetlen és legdrámaibb hatás a hőmérséklet-csökkenés lenne. Az összeomlást követő egy-két évtizeden belül a téli hőmérséklet Európa nagy részén 5-15°C-kal zuhanhat, egyes modellek pedig még meredekebb csökkenést jósolnak olyan régiókban, mint Nagy-Britannia, Hollandia és Észak-Németország.

Képzeljük el, hogy Budapest januári átlaghőmérséklete, amely jelenleg 0°C körül mozog, -10°C alá esik, mint Krasznojarszkban, Szibériában, amely hasonló szélességi körön található. Bécs viszonylag enyhe telei, ahol a hó kellemes, de ritkán bénító, hónapokig tartó mély fagyok alakulhatnak ki. A Duna – amely télen ma is befagyhat extrém hidegben – hónapokon át vastag jégtakaró alatt lenne, mint a középkorban, amikor rendszeresen szánokkal keltek át rajta. Ez nem sci-fi – ez az, amit a szélességi fok diktál a Golf-áramlat felmelegítő hatása nélkül.

De a lehűlés csak a kezdet, az igazi veszély a kiszámíthatatlanság

Az európai időjárást szabályozó éghajlati minták alapvetően átszerveződnének. A viszonylag stabil, kiszámítható időjárási mintákhoz szokott régiók példátlan változékonysággal szembesülnének. Az egyik évben rekordhóesés, a következőben bizarr meleg időszak következhet, amelyet pusztító késő tavaszi fagyok követhetnek, amelyek elpusztítják a termést. Maga az éghajlat változékonysága ugyanolyan károsnak bizonyulhat, mint az átlagos lehűlés.

A viharrendszerek felerősödnének és elhúzódnának. Jelenleg a Golf-áramlat és a hozzá kapcsolódó meleg vizek segítenek mérsékelni az atlanti viharokat, mielőtt azok elérnék Európát. E puffer nélkül Közép-Európa gyakoribb és hevesebb téli viharokkal nézhet szembe – nemcsak havat hozva, hanem pusztító szeleket, északon part menti áradásokat és jégviharokat, amelyek megbéníthatják az enyhébb körülményekre tervezett infrastruktúrát.

A nyári minták is megváltoznának, bár kevésbé drámaian, mint a téli. A tengeri befolyás elvesztése forróbb nyári szélsőségeket jelenthet a kontinentális régiókban, még akkor is, ha az éves hőmérséklet összességében csökken. Ez a paradox kombináció – hidegebb telek, potenciálisan forróbb nyarak, mindkét irányban nagyobb szélsőségekkel – rendkívül megnehezítené az alkalmazkodást.

Az egész mezőgazdasági naptárt újra kellene írni

A mezőgazdasági rendszerek óriás egzisztenciális kihívásokkal néznének szembe. Az évszázadok alatt a közép-európai körülményekre gondosan válogatott növények hirtelen rossz éghajlaton találnák magukat. A tenyészidőszak hetekkel vagy hónapokkal lerövidülhetne. A borvidékek alkalmatlanná válhatnak a szőlőtermesztésre – nemcsak a hőmérséklet szempontjából, hanem azért is, mert a szőlőnek a hideg nyugalmi állapot és a meleg növekedés specifikus szezonális mintázataira van szüksége, amelyeket egy megzavart éghajlat már nem biztosíthat. A közép-európai körülményekre nemesített búzafajták szintén alkalmatlanná válnának a termesztésre.

Egész Európában át kellene szervezni a termesztési és vele a fogyasztási szokásokat. A mezőgazdasági felfordulás a szántóföldi növényeken túl az állatállományra is kiterjedne – az állatoknak más takarmányra, más menedékre és más állatorvosi ellátásra lenne szükségük egy radikálisan megváltozott éghajlaton.

Erdő és vízgazdálkodási krízis

Az európai erdők, amelyek épp most a felmelegedés nehézségeit szenvedik el, katasztrofális stresszel néznének szembe. A Közép-Európa-szerte ikonikus bükkösök olyan éghajlati zónákba kerülhetnek, amelyekhez nem tudnak alkalmazkodni. Az ökoszisztémák átalakulása évszázadokig is eltarthat, amelyek során az erdőpusztulás hatalmas mennyiségű szén-dioxidot szabadítana fel, tovább gyorsítva az éghajlatváltozást, miközben elpusztítja a faiparágat, és alapvetően megváltoztatja azokat a tájakat, amelyek évezredek óta meghatározzák az európai identitást.

A vízkészletek példátlan nyomással néznének szembe. Az Alpokban és más hegységekben a hótakaró egyes területeken növekedhet, máshol pedig csökkenhet, megváltoztatva a milliók életét meghatározó folyók folyásának időszaki és mennyiségi tényezőit. A Duna, a Rajna, az Elba és a Visztula – a közép-európai civilizációt az ókor óta fenntartó folyók – új ritmus szerint folynának, potenciálisan veszélyesen alacsony vízszinttel a nyár végén, amikor a legnagyobb szükség van a vízre az öntözéshez és az erőművek hűtéséhez, majd katasztrofális áradásokkal a téli viharok idején.

Energetikai összeomlás

Az energiarendszerek az új igények hatására összeroppannának. A fűtési igények pontosan akkor ugranának meg, amikor a megújuló energiatermelés nehezebbé válik – rövidebb nappalok, több felhőzet és hótakaró nehezítené a napenergia termelést, különösen azokban a hónapokban, amikor az energiaigény a csúcson van. Az atom- és fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek, amelyek a folyóvíz hűtésétől függenek, korlátozásokkal szembesülhetnek, ha a folyók befagynak vagy túl alacsony a vízszintjük. A teljes energia-infrastruktúrát újra kellene gondolni.

Városok válsága

Maguk a városok is hatalmas felújításokra szorulnának. A mérsékelt éghajlatra tervezett épületeknek a Skandináviához illeszkedő szigetelési szintre lenne szükségük. A vízrendszereknek figyelembe kellene venniük a mélyebb fagybehatolást. A közlekedési hálózatoknak sokkal több havat és jeget kellene kezelniük. Tudjuk, Budapesten leesik egy nagyobb hó és már baj van… Képzeljük ezt el hónapokon keresztül… A költségek több billió euróra rúgnának a kontinensen.

Talán a legpusztítóbbak a társadalmi és pszichológiai hatások lennének. A közép-európai kultúra szorosan kötődik az éghajlatához – a szabadtéri kávézók kultúrája, az idényjellegű fesztiválok, az építészeti stílusok, sőt még a mindennapi élet ritmusa is. Egy klímaösszeomlás megszakítaná ezt a kapcsolatot, arra kényszerítve az embereket, hogy alapvetően újragondolják a tájjal és az évszakokkal való kapcsolatukat, amelyek formálták társadalmukat.

Kereskedelem

A mezőgazdasági összeomlás alapvetően átalakítaná az európai kereskedelmi kapcsolatokat. Európa jelenleg elegendő élelmiszert termel ahhoz, hogy elláthassa magát, a felesleget pedig exportra szánja. Egy drámai klímaváltozás arra kényszerítheti a kontinenst, hogy jelentős élelmiszerimportőrré váljon, és a korlátozott globális készletekért versenyezzen Ázsia és Afrika növekvő népességével. Ez destabilizálná a globális élelmiszerpiacokat, és potenciálisan konfliktusokat válthatna ki a mezőgazdasági erőforrások miatt.

Ipar

Vegyük figyelembe csak a gazdasági következményeket. Németország gazdasága, amely Európa legnagyobb gazdasága, a gyártás, a mezőgazdaság és a szolgáltatások köré épül, amelyek mind egy adott éghajlati rendszert feltételeznek. Az autógyárak a just-in-time ellátási láncoktól függenek, amelyeket a zordabb telek megzavarnának. A vegyi üzemek és finomítók optimális működéséhez meghatározott hőmérsékleti tartományokra van szükség, és a hűtéshez a folyóvízre támaszkodnak. A Ruhr-völgy teljes ipari infrastruktúrája olyan kihívásokkal nézhet szembe, amelyek kezelése nem volt napirenden, amikor ezeket megtervezték.

Migráció

A 2010-es évek menekültválsága, amely megterhelte az európai szolidaritást, eltörpülhet a jelentős klímaváltozás által kiváltott népességmozgásokhoz képest. Ha a közép-európai mezőgazdaság összeomlik, miközben a mediterrán régiók lakhatatlan hőséggel néznek szembe, hová mennek az emberek? Az Európán belüli belső migráció példátlan mértékű lehet, potenciálisan túlterhelheti a politikai rendszereket és a társadalmi kohéziót. (És akkor a nem európai migrációs hullámokról nem is beszéltünk…)

Hullámok a világ minden táján

Márpedig nem egyedül Európa szenvedne. Az AMOC összeomlása változások sorozatát indítaná el a bolygó éghajlati rendszerében, bár a tudósok még mindig azon dolgoznak, hogy megértsék e hatások teljes mértékét.

A trópusi esőöv, amely monszunokat hoz Afrikába, Ázsiába és Dél-Amerikába, valószínűleg dél felé tolódna el. Ez az eltolódás elsőre szerénynek tűnhet, de következményei katasztrofálisak lennének. Az afrikai Száhel-övezet, egy Szenegáltól Szudánig húzódó félszáraz sáv, minden nyáron teljes mértékben ennek az esőövnek az észak felé történő vándorlásától függ. Ha az AMOC összeomlása akár csak néhány száz kilométerrel délebbre tolja ezt az övet, a régió állandó aszállyal nézhet szembe.

Több százmillió ember szembesülhet víz- és élelmiszerhiánnyal. Az olyan országokban, mint Niger, Csád és Mali – amelyek már most is a világ legszegényebb és az éghajlatváltozásnak leginkább kitett országai közé tartoznak – teljesen összeomolhat a mezőgazdasági termelés. A humanitárius válság eltörpülne a jelenlegi menekültáradat mellett, potenciálisan destabilizálva Észak-Afrika és a Közel-Kelet nagy részét.

Az amazonasi esőerdő, amelyet már most is sújt az erdőirtás és a felmelegedés, kettős veszéllyel nézhet szembe. A modellek azt sugallják, hogy az Amazonas-medence egyes részein csökkentené a csapadékmennyiséget, míg máshol potenciálisan növelné azt, feldarabolva az erdőt és felgyorsítva annak potenciális szavannává való átalakulását. Ez nemcsak a biológiai sokféleséget tizedelné meg, hanem hatalmas széntárakat is felszabadítana, ami újabb visszacsatolási hurkot hozna létre, ami megint csak felgyorsítaná az éghajlatváltozást.

Az indiai monszunrendszer, amely több mint egymilliárd ember számára biztosít vizet, valószínűleg meggyengülne, bár a pontos mérték továbbra sem ismert. Már a monszuncsapadék 10-20%-os csökkenése is tönkretenné a mezőgazdaságot Dél-Ázsiában, veszélyeztetve az élelmezésbiztonságot a világ legnépesebb régiójában.

A tengerszint gyorsabban emelkedne az észak-amerikai atlanti partvidék mentén, mint szinte bárhol máshol a Földön. A Golf-áramlat jelenleg vízhiányt okoz az Egyesült Államok keleti partvidékén azáltal, hogy Európa felé vonja el a vizet. Enélkül további 30-50 centiméteres tengerszint-emelkedés áraszthatná el a tengerparti városokat Bostontól Miamiig, az általános felmelegedésből eredő emelkedésen felül. Olyan városokban, mint New York, Charleston és Washington D.C., ez elárasztaná a parti szakaszokat, a metrórendszereket és a kritikus infrastruktúra egy jelentős részét.

A globális időjárási minták még kevésbé kiszámíthatóvá válnának. Az AMOC segít szabályozni a hőeloszlást a bolygón, és összeomlása miatt az Amazonastól az Északi-sarkvidékig terjedő régióknak kellene alkalmazkodniuk az új éghajlati valósághoz, amelyeket csak részben tudunk előre látni. Az El Niño és a La Niña mintázatok a Csendes-óceánon felerősödhetnek vagy eltolódhatnak.

Az Antarktiszt körülvevő Déli-óceán valószínűleg gyorsabban melegedne anélkül, hogy az AMOC a hőt észak felé, az Atlanti-óceánba húzná. Ez felgyorsíthatja az antarktiszi jégpolcok olvadását, ami tovább növelné a globális tengerszint emelkedését. Egyes modellek szerint ez a következő évszázadokban akár méternyi tengerszint-emelkedést is eredményezhet – ami elég lenne ahhoz, hogy a világ partvonalait teljesen átrajzolják.

A halászat világszerte zavarokkal nézne szembe. Az AMOC ugyanis jelentősen befolyásolja a tápanyagok eloszlását az óceánban, és összeomlása átszervezné a tengeri ökoszisztémákat. Azok a halállományok, amelyek generációk óta eltartották a part menti közösségeket, drámaian eltolódhatnak, vagy jelentősen lecsökkennének.

Még a globális szénciklus is eltolódna. Az óceán jelenleg az emberi CO2-kibocsátás nagyjából egynegyedét nyeli el, de ez a megkötés részben attól a cirkulációtól függ, amely a szénben gazdag felszíni vizeket a mélyóceánba szállítja. Egy meggyengült vagy összeomlott AMOC csökkentené ezt a szén-dioxid-elnyelést, ami azt jelentené, hogy több CO2 maradna a légkörben – ez felgyorsítaná a felmelegedést és egy újabb ördögi visszacsatolási hurkot hozna létre.

Biztonságpolitika

Nem véletlen, hogy a fenti válságjelenségeket figyelembe véve, katonai tervezők szorosan figyelik ezeket a forgatókönyveket. A NATO az éghajlatváltozást, beleértve az AMOC esetleges összeomlását is, kritikus biztonsági fenyegetésként azonosította. A tagállamok mezőgazdasági rendszereinek, energiahálózatainak és gazdasági alapjainak zavara kihívást jelentene a szövetség kollektív védelem fenntartására való képességét illetően. A tömeges népességmozgások megterhelhetik a tagállamok közötti kapcsolatokat, és potenciálisan destabilizálhatják az európai biztonságot alátámasztó politikai koalíciókat.

A kísértő bizonytalanság

Talán ennek a fenyegetésnek a legnyugtalanítóbb aspektusa az, hogy mennyi mindent nem tudunk még. A klímakutatók képesek azonosítani a figyelmeztető jeleket és modellezni a lehetséges kimeneteleket, de a fordulópontokat természetüknél fogva nehéz pontosan megjósolni. Nem tudjuk pontosan, hol van a küszöbérték, milyen gyorsan következhet be az átmenet, vagy hogy a korai figyelmeztető rendszerek mennyi időt adhatnak nekünk a reagálásra.

Az alapvető probléma az, hogy a fordulópontok nem lineárisak. A fokozatos változásokkal ellentétben, ahol a hatások arányosan skálázódnak az okokkal, a fordulópontok olyan küszöbviselkedéseket foglalnak magukban, ahol a kis további lökések hirtelen nagy, visszafordíthatatlan változásokat indíthatnak el. Képzeljük el, hogy lassan homokszemeket adagolunk egy halomba – sokáig semmi drámai nem történik, majd hirtelen az egész halom „lavinaként” omlik össze. Most ilyen kis adagokat érzékelünk az Atlanti-óceán áramlásainál, de nem tudjuk, milyen közel vagyunk a képletes lavinához.

A jelenlegi megfigyelőrendszerek, bár kifinomultak, még mindig nem alkalmasak arra, hogy pontosan megjósolják, mikor következhet be egy ilyen összeomlás. A RAPID tömb és más megfigyelőrendszerek példátlan betekintést nyújtanak az AMOC jelenlegi állapotába, de ezek csak körülbelül két évtizede működnek – ez éghajlati szempontból egy szempillantás. Egy olyan rendszer viselkedését próbáljuk megjósolni, amely évszázados, évezredes időskálákon működik, egyetlen ciklus apró töredékét felölelő adatok felhasználásával.

Néhány kutatás szerint az AMOC rugalmasabb lehet, mint amire számítottunk, és olyan visszacsatolási mechanizmusokkal rendelkezik, amelyek segíthetnek a gyengülésből való kilábalásban. Például, ahogy a cirkuláció gyengül és Európa lehűl, az Észak-Atlanti-óceán feletti csökkent párolgás kevesebb édesvíz-beáramlást jelenthet a csapadékból, ami potenciálisan lehetővé teszi a sótartalom helyreállását és a cirkuláció újbóli megerősödését. Egyes modellek az ilyesfajta „önstabilizáló” viselkedésre utalnak.

Más tanulmányok sötétebb képet festenek, azt sugallva, hogy talán már átléptük a visszafordíthatatlan pontokat anélkül, hogy észrevennénk, és hogy a teljes következmények egyszerűen még nem jelentkeztek az óceán lassú reakcióideje miatt. Az óceán egy hatalmas termikus víztározó, amely évtizedek és évszázadok alatt, nem pedig évek alatt reagál a változásokra. Lehet, hogy már elindítottunk olyan folyamatokat, amelyek csak akkor válnak nyilvánvalóvá, ha gyermekeink vagy unokáink szembesülnek a következményekkel.

Utóhang: Tudunk-e, pontosabban fogunk-e időben reagálni?

Ennek a történetnek nem kell katasztrófával végződnie. Ugyanaz a tudomány, amely figyelmeztet minket a veszélyre, a megoldások felé is mutathat. Az üvegházhatású gázok gyors csökkentése, a felhasznált gázok kibocsátása lelassíthatja Grönland jégtakarójának olvadását, és potenciálisan megakadályozhatja, hogy az AMOC átlépje a fordulópontját. A technológia már létezik; ami hiányzik az a kollektív akarat, hogy megtegyük a szükséges lépéseket.

·         A már folyamatban lévő megújuló energiára való átállásnak drámaian fel kell gyorsulnia.

·         A fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúrát szűk értelemben vett gazdasági élettartamának vége előtt le kell építeni, elfogadva a rövid távú költségeket a hosszú távú túlélés érdekében.

·         A nap-, szél- és más tiszta energiaforrásoknak nem a kényelmes évtizedes időskálán, hanem éveken belül kell(ene) felváltaniuk a fosszilis tüzelőanyagokat.

·         A még gyerekcipőben járó szén-dioxid-eltávolító technológiáknak gyorsan ki kell fejlődniük. A közvetlen levegőből történő megkötés, a fokozott időjárás-változás és más megközelítések segíthetnek a légköri CO2 csökkentésében, és potenciálisan visszafordíthatják a jégolvadást okozó felmelegedés egy részét.

·         A természetes szén-dioxid-elnyelők – erdők, vizes élőhelyek, tőzeglápok – védelmének és helyreállításának globális prioritássá kell válnia. Ezek az ökoszisztémák kivonják a szenet a légkörből, miközben számtalan egyéb előnnyel is járnak. Elvesztésük felgyorsítja a fordulópontok felé vezető utunkat; megőrzésük és bővítésük döntő időt nyer.

Mindez példátlan befektetéseket, politikai támogatást és társadalmi mozgósítást jelent. Ez egy olyan kihívás, amely összpontosított innovációt és beruházásokat igényel, olyat, mint amilyen volt a Manhattan Projekt vagy az Apollo Program.

Transznacionális és regionális alkalmazkodás

Az alkalmazkodási tervezést azonnal el kell kezdeni, még akkor is, ha a legrosszabb kimenetelek megelőzésén dolgozunk. A közép-európai nemzeteknek forgatókönyv-tervezést kell készíteniük a drámai éghajlatváltozások lehetőségére, azonosítaniuk kell a sebezhetőségeket és vészhelyzeti terveket kell kidolgozniuk. Ez mindent jelent a hidegálló növényfajták nemesítésétől az építési szabályzatok újratervezésén át a vészhelyzeti készletek felhalmozásáig. A felkészülés költsége töredéke annak, ha felkészületlenül ér minket.

A nemzetközi együttműködés nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen is. Az AMOC összeomlása nem olyan probléma, amelyet bármelyik nemzet egyedül meg tud oldani. Összehangolt fellépést igényel a kibocsátások csökkentése érdekében, közös kutatást a megértés és az előrejelzés javítása érdekében, valamint megállapodásokat arról, hogyan kezeljük a következményeket, ha a megelőzés kudarcot vall. A Párizsi Megállapodás és az azt követő éghajlati megállapodások kiindulópontokat jelentenek, de ambícióiknak meg kell egyezniük a fenyegetés mértékével.

Az ablak bezárul

Az idő az az erőforrás, amelyből a leggyorsabban kifogyunk. A késedelmes cselekvés minden egyes éve növeli a fordulópontok átlépésének valószínűségét, szűkíti a megvalósítható válaszok körét, és növeli az elkerülhetetlenné váló szenvedés mértékét. Az AMOC-ot nem érdeklik a gazdasági ciklusok, a választási naptárak vagy a geopolitikai feszültségek. A fizikai kényszerekre – hőre, édesvízre, lendületre – a folyadékdinamika és a termodinamika törvényei szerint reagál.

A kegyetlen irónia az, hogy az AMOC összeomlásának megakadályozásához szükséges intézkedések számtalan más módon is előnyösek lennének az emberiség számára. A fosszilis tüzelőanyagok elégetésének csökkentése megtisztítaná a levegőt, megelőzve a szennyezés miatti több millió korai halálesetet. A megújuló energiára való áttérés több millió munkahelyet teremtene, és csökkentené a változékony globális energiapiacoktól való függőséget. Az erdők védelme megőrizné a biológiai sokféleséget és védené a vízkészleteket. Nem arra kérnek minket, hogy áldozzuk fel a jólétet az éghajlati stabilitásért – lehetőséget kapunk arra, hogy egy jobb, ellenállóbb és igazságosabb civilizációt építsünk, miközben elkerüljük a katasztrófát.

De próbának is vagyunk kitéve. Vajon a demokratikus társadalmak képesek-e nehéz döntéseket hozni a hosszú távú fenyegetésekkel kapcsolatban, amikor a közvetlen költségek kézzelfoghatóak, az előnyök pedig bizonytalanok és távoliak? Tudunk-e együttműködni a nemzeti határokon átnyúlóan, amikor politikai rendszereink a rövid távú gondolkodást és a törzsiséget jutalmazzák? Képesek vagyunk-e elég gyorsan átalakítani energiarendszereinket és gazdaságainkat ahhoz, hogy megelőzzük a melegedő bolygó fizikáját?

A Golf-áramlat Európa csendes jótevője volt az egész feljegyzett történelem során, lehetővé téve a civilizáció kialakulását az északi szélességi körökön, amelyek egyébként barátságtalanok lennének. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy eldöntsük, ez így marad-e az elkövetkező évszázadokban. Az óceán jeleket küld nekünk – emelkedő hőmérséklet, változó sótartalom, gyengülő keringés. A kérdés az, hogy vajon odafigyelünk a jelekre és megtesszük a szükséges lépéseket – még időben. Most úgy tűnik, nem! Ez nem egy távoli, elvont fenyegetés. Ez egy jelen esemény, amelynek a visszaszámlálása már elkezdődött. Az ebben az évtizedben hozott döntéseink – az energiáról, a földhasználatról, a nemzetközi együttműködésről – fogják meghatározni, hogy Közép-Európában megmarad-e az az éghajlat, amely eddig fenntartotta, vagy egy új jégkorszak következik számunkra.

Borítókép: www.openstreetmap.org

A A Golf-áramlat csendes változásai: Európa és az új jégkorszak veszélye bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A lillafüredi Szeleta-tetőn a kirándulót a „Körös-körül lombkorona tanösvény” feliratú tábla fogadja, néhány száz méterrel odébb azonban egy többhektáros tarvágás látványa következik, ahol korábban 120–130 éves erdő állt. Az erdőrészt az Északerdő Zrt. termelte le, amiről korábban az Átlátszó fairtásként számolt be – írta a Telex. Az állami társaság saját felületén hangsúlyozta: a fakitermelés az erdőkezelés része, és új erdőt nevelnek utána, így az erdőterület nem csökken. Hozzátették, hogy az Egererdő Zrt. és az Északerdő Zrt. nem végez tarvágást védett területen, őshonos faállományokban, még akkor is, ha úgy tűnik egy egyszerű kirándulónak. A vita azonban jóval túlmutat ezen az egy helyszínen, és nem csupán a Szeleta-tetői vágásokról szól.

Bozzay Balázs, a 10 Millió Fa Alapítvány szakértőjeként úgy véli, hogy az erdészeti ágazat a fundamentumaiban érzi támadva magát. “Sajnálatos, hogy néhány írás kollektíven ítélte el a teljes erdészeti ágazatot, mert ez nyilván nem igaz és jogosan érezhető bántónak. Az agresszív, sértő kommunikáció káros, emberileg is, és a vita szempontjából is. Ugyanakkor ha a vitát kiváltó írások lényegét vizsgáljuk, ez az ügy  és az arra adott, széles nyilvánosság előtti, összehangoltnak tűnő ágazati kommunikáció nem pusztán reakció a kritikákra, hanem egy alapvető szemléleti különbségnek is a jele” – vélekedett a lapunk által megkérdezett szakember. Erre utalhat ugyancsak Kiss László, az Országos Erdészeti egyesület elnöke is, aki nyílt levelében azt írja, hogy “Lehet, hogy a szélsőséges és indulatos megszólalások sok „követőt” vonzanak, de aligha szolgálják a magyar erdők ügyét. Azt csak a konszenzust kereső, tényalapú párbeszéd mozdíthatja előre. A jelenkor erdővel szemben megfogalmazott jóléti elvárásait a felgyorsult klímaváltozás közben szükséges kiszolgálnunk oly módon, hogy erdeink a szélsőséges időjárási körülmények következményeit is ki tudják védeni. Ezek a tényezők szakmánkat válaszadásra sürgetik. Azonban erdeink kezelésének megváltoztatása csak úgy és csak olyan módon lehetséges, ha az a magyar erdők érdekét szolgálja” – írta nyílt levélben Kiss László.

“Az alapvető kérdés az, hogy mi az erdő elsődleges rendeltetése, és nem is feltétlenül csak a védett területeken. Az erdészeti gondolkodás a faanyagtermelést tekinti központi célnak, míg a biológusok, ökológusok, természetvédők és az érdeklődő civilek az erdőt összetett ökológiai rendszerként látják”

– mondta Bozzay Balázs. Hozzátette, hogy ezek az élő rendszerek klímaszabályozó, vízmegtartó és élőhelyi funkciókat látnak el. Érdemes ennek a helyzetnek a kapcsán feltenni azt a kérdést, hogy az erdészeti ágazat miért ragaszkodik ilyen mértékben a véghasználathoz, illetve ahhoz az állításukhoz, miszerint az erdők csak és kizárólag úgy tudnak a társadalom számára hasznosan fennmaradni, ha azt ők és úgy kezelik, ahogy ezt eddig tették? Nyilván ezzel összefügg, de szintén érdekes kérdés, hogy miért próbál meg az ágazat az erdőkről úgy beszélni, mintha az egy homogén massza lenne, holott a saját nyilvántartásukban is teljesen elkülönül a természetes, természetszerű és az ültetvény erdő. Már csak ez a differenciált megközelítés is közelebb hozhatná a feleket egymáshoz. A tudatos csúsztatások, amik az erdészeti ágazat mainstream irányából érkeznek, legalább annyira nem segítenek, mint a „fairtás” emlegetése a másik oldalon.

Bozzay rámutatott, hogy a mintegy 2,1 millió hektárnyi hazai erdőterületből a fokozottan védett részek mindössze néhány tízezer hektárt tesznek ki, a védett erdők összterülete pedig körülbelül 440 ezer hektár. „Miért nem lehet legalább ezeken a területeken elsődlegesen a természetvédelmi, még inkább a klímavédelmi célokat faanyagtermelést nem szolgáló módon érvényesíteni? A védett erdőkből ma kikerülő mennyiségű faanyagot pont az erdészeti ágazat által fennen hangoztatott, éves többlet-növekmény is tudná fedezni”. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi erdőgazdálkodási és jogi rendszer nem garantálja a természetvédelmi szempontok érvényesülését, ezért világos állami és jogi döntésre lenne szükség, hogy a nemzeti parkokban és a fokozottan védett területeken kizárólag a természet megőrzése lehessen az elsődleges cél.

“A változó klíma, a szélsőséges időjárás és a túltartott vadállomány miatt egyre nehezebb a tarvágások utáni sikeres felújítás, ami gazdasági kockázatot is hordoz”. Hozzátette, hogy ha az ágazat nem nyit új szemlélet felé, erős társadalmi nyomás fogja kikényszeríteni az erdők komplex ökológiai szolgáltatásainak előtérbe helyezését.

“Magyarország erdeinek 95 százalékán folyik faanyagtermelés, még a védett és Natura 2000-es területeken is. A kitermelt faanyag több mint fele nem tartós felhasználásra kerül: száz rönkfa közül hatvan-kettőt eltüzelnek, húsz biomassza-erőműbe kerül, évente mintegy 1,4 millió köbméternyi fát jelentve”

 – áll abban a dokumentumban, amelyet a legnagyobb hazai természetvédelmi szervezetek írtak alá február elején, mivel szerintük az erdőkben elsődlegesen a faanyagot látó gyakorlat legnagyobb kárvallottjai Magyarország nemzeti parkjai. A dokumentum rávilágít, hogy védett erdei élőhelyek pusztulnak – miközben a kivágott és erőművekben elégetett fa kétharmada nem az otthonok fűtését, hanem veszteségként az utcák és a környezet melegítését szolgálja. Száz kitermelt fából hatvankettőt energetikai célra használnak fel, és ezek közül húsz biomassza-erőműbe kerül.

A civil dokumentum és a megszólalások összessége szerint a vita nemcsak az egyes tarvágásokról szól, hanem az egész hazai erdőgazdálkodás szemléletéről: arról, hogy az erdők nem csupán faanyagot jelentenek, hanem ökológiai, klíma- és biodiverzitási szempontból is értékes rendszerek, amelyek jogszabályokkal kellene védeni.

Borítókép: wikipedia

A Védett erdők kezelése: itt a szemléletváltás ideje bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az EGT és Norvég Civil Alap új támogatási ciklusa (az Orbán- kormány miatt) sokéves kimaradás után tér vissza Magyarországra, hogy támogassa a független magyar civil társadalom működését.  A költségkeret közel 23 millió euró, ebből mintegy 19,5 millió euró kerül kiosztásra pályázati úton közvetlenül a hazai civil szervezeteknek.

A Civil Alap az EGT és Norvég Alapok keretében, Izland, Liechtenstein és Norvégia hozzájárulásával 15 európai uniós tagállam – köztük Magyarország – számára nyújt támogatást. Az Alap célja egy sokszínű civil társadalom támogatása, amely fellép a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme, az emberi méltóság, az egyenlőség és a szabadság értékeinek az erősítése érdekében. A Civil Alap működtetői Magyarországon az Ökotárs Alapítvány, az Autonómia Alapítvány és a Kárpátok Alapítvány – Magyarország alkotta konzorcium.

Teltházas konferencián, norvég és izlandi szervezetek részvétele mellett mutatták be február 11-én  az EGT és Norvég Civil Alap hazai lebonyolítói a 4.  támogatási ciklus programot, amely hosszú kimaradás után tér vissza, és jelent a következő években közel 23 millió euró többletforrást a magyar civil társadalom számára.

A program lebonyolítását minden országban egy, a támogató országok által nyílt pályázati eljárás során kiválasztott konzorcium végzi, ez Magyarországon az Ökotárs Alapítványból, mint konzorciumvezetőből, illetve az Autonómia Alapítványból és a Kárpátok Alapítvány–Magyarországból áll.

Sok év kimaradás után

Az EGT és Norvég Civil Alap sokéves kimaradás után tér vissza Magyarországra, hogy segítse a sokszínű civil társadalom megerősödését, és olyan civil szervezeteknek nyújtson támogatást, amelyek védik a demokráciát, erősítik a jogállamot és segítik az emberi jogok érvényesülését, munkájukkal pedig képviselik az emberi méltóság, az egyenlőség és a szabadság értékeit.

A megnyitón beszédet mondott Vegard Kaale, a Norvég Királyság budapesti nagykövete, aki így fogalmazott:

“A független civil szervezetek nélkülözhetetlenek minden demokratikus társadalom egészséges működéséhez, mivel segítenek ellenőrizni a hatalmat, támogatják a társadalmi befogadást, valamint felerősítik azoknak a hangját, akik gyakran nem hallatszanak. Az EGT és Norvég Alapok ezért nem csupán pénzügyi támogatást jelentenek, hanem olyan közös európai értékeket is erősítenek, mint az átláthatóság, az aktív állampolgári részvétel és a felelős, elszámoltatható kormányzás.”

A rendezvényen köszöntőt mondott Vegard Kaale, a Norvég Királyság budapesti nagykövete, a lebonyolítók bemutatták a hazai civil szektor helyzetét, és ismertették a pályázati program részleteit.

A Civil Alapot és a pályázati felhívásokat bemutatta:
– Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója
– Bata Boglárka, a Kárpátok Alapítvány-Magyarország igazgatója
– Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója

Már lehet pályázni

A lebonyolítók a támogatási összeget az elkövetkező években nyílt pályázati rendszerben, szakértői értékelések alapján osztják szét a hazai civil társadalom szereplői között. A következő másfél évben összesen hét pályázati felhívást terveznek megjelentetni különböző témakörökben, amelyek közül a megnyitóval egy időben három vált elérhetővé:

SZERVEZETI TÁMOGATÁSOK: a kiíráson a hazai civil szektorban kulcsszerepet betöltő szervezetek stratégiai fejlődésének, tudásátadó és hálózatépítő szerepének erősítésére, 4,5 éves időtartamra, legfeljebb 200 000 euró támogatás nyerhető.

VELED VAGYUNK, UKRAJNA! A kiírás célja a háború áldozatainak segítése, a menekültek (civil szervezeteinek) megerősítése, és az ukránellenes propaganda ellensúlyozása, legfeljebb 4 éves időtartamra maximum 120 000 euró támogatás nyerhető.

PÁLYÁZAT FEJLESZTŐ SZERVEZETEKNEK innovatív, művészi, digitális vagy részvételi eszközöket alkalmazó módszerek kidolgozására és alkalmazására a hazai civil szektor újjáélesztése és megerősítése érdekében. Legfeljebb 4 évre maximum 100 000 euró támogatás nyerhető.

A rendelkezésre álló forrásokat a következő években folyamatosan, nyílt pályázati rendszerben, szakértői értékelések alapján osztjuk szét a hazai civil társadalom szereplői között.  

A következő hónapokban további felhívások megjelenése várható.

Az aktuális pályázati felhívásokkal és a programmal kapcsolatos minden információ megtalálható a program honlapján, a norvegcivilalap.hu-n.

Az aktuális pályázati felhívásoka program honlapján

Előadást rögzítette/szerkesztette: Sarkadi Péter.
Fotó:Sarkadi Péter.

A Zöldhang podcast: Újraindult az EGT és Norvég Civil Alap Magyarországon bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A 2022-es KSH felmérés adatai alapján mutatjuk a háztartások fűtési módjait és napelemmel, napkollektorral való ellátottságát.

Az alábbi térképen azt lehet böngészni, hogy a háztartások hány százalékában van fa-, gáz, szén- vagy elektromos fűtés.

Az árammal való fűtés elterjedőben van, és főleg azokon a területeken, ahol a napelemek kiépítése megtörtént (ld. lentebb). A fafűtés a vidéki területeken általános, a városokban visszaszorulóban van. A Mátra térségében és még néhány településen makacsul tartja magát a széntüzelés.

Az alábbi kördiagramok a távfűtés, a központi fűtés és az egyedi fűtési módok arányát mutatják.

Az alábbi térképen az látszik, hogy a háztartások hány százalékában taláható légkondícionáló, hőszivattyú, napelem vagy napkollektor.

A városokban és a Balaton környékén már sok helyen eléri a 40%-ot van a légkondícionálóval ellátott háztatások száma, míg a napelemek kiépítése csak 1-2 településen éri el a 20%-ot.

A Magyarország számokban: Fűtés, hűtés bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Miközben a klímaváltozásról leggyakrabban a hőhullámok és az aszály ugrik be, a tél is egyre kiszámíthatatlanabb arcát mutatja Magyarországon. Az idei évben több térségben napokig mínusz 20 fok körüli hideget mértek, ami az elmúlt évekhez képest egyértelműen extrémnek számít. Pongrácz Rita meteorológussal, az ELTE Meteorológia Tanszék oktatójával arról beszélgettünk, mi okozza a hirtelen, kemény lehűléseket, és milyen telek várhatók a jövőben. A szakértő szerint a felmelegedés nem azt jelenti, hogy eltűnnek a zord telek, hanem azt, hogy egyre gyakoribbak lehetnek a szélsőségek. Megkérdeztük azt is, hogyan tudunk felkészülni az ilyen időjárási helyzetekre.

A Zöld Hang az elmúlt években többször is foglalkozott már a szokatlan időjárási jelenségekkel és a klímaváltozás egyre látványosabb hatásaival. Miközben a figyelem gyakran a nyári hőhullámokra és a pusztító aszályra irányul, a téli szélsőségek ugyanúgy komoly kihívást jelentenek számunkra. Az idei tél több térségben is megmutatta, hogy a fagyos időszakok nem tűntek el — sőt, időről időre kifejezetten zord formában térhetnek vissza.

Pongrácz Ritát arról kérdeztük, mennyire számít rendkívülinek a mínusz 20 fok körüli hideg, mi okozza az ilyen lehűléseket, és hogyan tudunk felkészülni az extrém időjárási helyzetekre.

Az idei télen napokig mínusz 20 Celsius fok körüli vagy az alatti hőmérsékletek is előfordultak az ország egyes részein. Ez már extrém hidegnek számít hazánkban?

Az elmúlt éveket tekintve mindenképpen extrémum (szélsőérték – a szerk.) Ha a HungaroMet hosszú idősorait nézzük, Magyarországon a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet -35 °C volt: ezt Miskolc közelében, Görömbölytapolcán mérték 1940 februárjában.

A napi minimumhőmérsékleti rekordok közül az utóbbi évtizedekben a leghidegebbet 2017 januárjában regisztrálták, amikor -28,1 °C-ot mértek Tésán. A 2000-es évek elején is voltak hasonló szélsőségek: Orosházán -26,1 °C-ot, Zabaron pedig -28,3 °C-ot, majd -31,9 °C-ot is mértek.

A mostani télen ugyan nem dőlt meg új országos rekord, de 2026 januárjában Szécsényben -25 °C-ig süllyedt a hőmérséklet.

Ez azért is figyelemre méltó, mert a megelőző télen a legalacsonyabb érték nagyjából 10 fokkal magasabb volt: 2025 februárjában Zabaron -15,6 °C-ot jegyeztek fel.

Hogyan alakulnak ki extrém hideg téli napok az ország egyes részein?

A téli hideg arktikus légtömegek északról érkeznek, lényegében a globális légköri cirkuláció részeként. A trópusok és a sarkvidéki között található mérsékelt övben az áramlás alapvetően nyugatról keletre halad. Ugyanakkor ebben, a földrajzi szélességi körökkel nagyjából párhuzamosan futó légmozgásban időről időre megjelenik arra merőleges komponens is. Ennek fő célja a trópusi területekre érkező többletenergiának a jóval kevesebb napsugárzást kapó pólusok irányába való szállítása.

A folyamat során az északi félgömbön a hidegebb légtömegek dél felé áramlanak. A Kárpát-medencét északról valamelyest védik a hegyláncok, ugyanakkor, ha már megjelenik a hidegebb légtömeg a Kárpátokon belül, a felszín közelében ún. hideg légpárnaként viszonylag hosszabban fennmaradhat.

Visszatérve a nyugati alapáramlásra, és ennek hullámzásával a hideg, illetve a melegebb légtömegek észak-déli irányba szállítására, a mérsékelt övben így kialakuló hullámzó áramlás változó alakú lehet, a sarkvidéki légtömegek nem mindig ugyanott haladnak déli irányba.

Emiatt a hazai nagy hidegek gyakoriságában is nagy változékonyság jelenik meg.

Egyik tél rendkívül enyhe (például az előző 2-3 tél is ilyen volt), a másik tél viszont a szokásosnál hidegebb (ahogy idén történt). Természetesen egy-egy téli idény során is előfordulhatnak enyhébb és zordabb időszakok, melyek kiejtve egymást a teljes télre akár átlagos téli középhőmérsékletet is eredményezhetnek. Egyébként a téli középhőmérséklet normálértéke (azaz 30 évre vonatkoztatott átlaga) a teljes ország területét nézve 0,4 °C.

A klímaváltozásnak is köze van az extrém mínuszokhoz? Ha igen, hogyan befolyásolja a téli értékeket?

A kutatások szerint a klímaváltozás hatására a szélsőségek gyakrabban, hosszabb ideig és intenzívebben jelentkezhetnek.

Miközben a globális átlaghőmérséklet emelkedik, ez nem jelenti azt, hogy minden év egyre melegebb lesz az előzőnél. Sokkal inkább arról van szó, hogy az átlag körül nagyobb kilengések jelennek meg.

A hazai telek az elmúlt öt évtizedben egyértelműen enyhültek, de ez nem zárja ki azt, hogy időnként zordabb időszakok is előforduljanak. A jövőben is erre kell felkészülnünk: lesznek enyhe telek kevés csapadékkal, de időről időre rendkívül hideg epizódok is megjelenhetnek a Kárpát-medencében. Ez összefügg azzal, hogy a nyugati áramlás egyre inkább hullámzó jellegűvé válhat.

Milyen hatással van a szervezetünkre, a mindennapokra az extrém hideg?

Az emberi szervezet rosszul viseli a nagy hideget. Ha valaki közvetlenül ki van téve a fagyos időnek, a végtagok könnyen megfagyhatnak, ami súlyos esetben maradandó károsodáshoz vezethet. Szélsőséges helyzetben a kihűlés veszélye is fennáll. A legfontosabb, hogy ilyen napokon fűtött helyen tartózkodjunk, és ha muszáj kimenni a szabadba, akkor megfelelő, réteges öltözködéssel védekezzünk. A hidegérzetet nemcsak a hőmérséklet határozza meg: a szél jelentősen ronthatja, míg a napsütés sokat enyhíthet rajta.

Készülhetünk arra, hogy az ilyen értékek a jövőben gyakrabban is megismétlődhetnek? Akár hosszabb ideig, nagyobb területen?

A felkészülés mindenképpen fontos.

A kihívást főleg az jelenti, hogy az egymást követő enyhe telek könnyen hamis biztonságérzetet keltenek. Ettől még bármelyik tél során előfordulhat zordabb időszak, amikor a fűtési igény hirtelen megnő.

Ehhez országos szinten tervezésre van szükség: biztosítani kell a fűtési rendszerek folyamatos ellátását, és azt is, hogy a megnövekedett energiaigényt a rendszer kezelni tudja.

Hogyan tudunk alkalmazkodni a várható dermesztő napokhoz?

Egyéni szinten elsősorban a megfelelő fűtésre és az öltözködésre kell figyelni, valamint arra, hogy a szabadban lehetőleg minél kevesebb időt töltsünk. Szolgáltatói és országos szinten a legfontosabb kérdés a fűtési igény biztosítása és az ehhez szükséges energiaforrások stabil rendelkezésre állása. Az energiaátmenet szempontjából hosszú távon a fosszilis tüzelőanyagokról érdemes megújuló forrásokra áttérni. A téli időszakban a napsugárzás sokszor kevésbé használható, ezért Magyarországon a geotermikus energia, illetve a szélenergia bevonása különösen fontos lehet.

A Eljött a szélsőségek kora? – Interjú Pongrácz Rita meteorológussal bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Számos civil szervezet több-kevesebb sikerrel száll szembe a mérhetetlen állami támogatással terjeszkedő távol-keleti akkumulátoriparral. Az első fecske a GödÉrt Egyesület volt, melynek korábbi elnökségi tagját, Bodnár Zsuzsa újságírót előtt kérdeztük a gödi ellenállás elmúlt 8 évének tapasztalatairól.

(Az interjú a Telex oknyomozó cikkének megjelenése előtt készült, a botrány kitörése után megkerestük Bodnár Zsuzsát néhány újabb kérdéssel. Válaszaival az interjút kiegészítettük.)

Bodnár Zsuzsa újságíró

Fontos visszatekinteni arra, mennyire gyanútlan volt a gödi lakosság a Samsung SDI érkezésekor. Ha jól emlékszem, azzal indult a történet, hogy egyszer csak arra eszméltek az emberek, hogy kivágtak egy erdőt a határban? 

A Samsung SDI már 2001 óta jelen volt,  amikor 30 hektár földet vásárolt Gödön, amin képcsőgyárat létesített. Ez azonban 2014-ben becsődölt, majd 2016-ban bejelentették, hogy a területén akkumulátorgyárat építenek. Ez még akkor keveseket foglalkoztatott. Aztán a második szakaszban a gyár meglévő területe mellé megvásároltak még 80 hektárt, abból 24 hektár volt az erdő, melynek kivágása mutatta, hogy valami nagy beruházás készül. A 80 hektár  Samsungnak való átjátszását egy kvázi zárt képviselőtestületi ülésen beszélték meg a település vezetői. Az ülésről készült hangfelvétel kiadására ugyan kérésemre kötelezte a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) a gödi jegyzőt, ám a hangfelvételt végül csak a  polgármesterváltás után  kaptam meg. (https://www.youtube.com/watch?v=KIgkYZNaJO4)

Akkor derült ki, hogy felsőbb utasításra úgy tettek, mintha a gödi önkormányzat kérné, hogy mezőgazdasági és erdős övezetei helyén ipari területet alakítsanak ki. Sőt, ahhoz is kérték levelükben Szijjártó Péter külügyminiszter közbenjárását, (https://drive.google.com/drive/folders/1IyjavEuF8qwMYty3yJ6OKYVy9ItsNztk) hogy a kormány a 80 hektárt beruházási célterületté, az ügyet pedig nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé minősítse. Annak viszont nem volt szabad nyilvánosságra kerülnie, hogy a Samsung SDI fogja megvenni a megpályáztatott területet. Még azt is sikerült ezzel a csellel elérni – az EU-s szabályozás kijátszásával –, hogy a Samsung végül állami támogatást is kaphasson az akkugyár felépítésére. Sokan még mindig úgy tudják, hogy ezt az egészet a kormány döntötte el, és Göd vezetésének nem is volt semmi mozgástere. Egyébként a fideszes képviselők még most is ezt állítják.

Érdekes, hogy mennyire hasonló mintázatot mutat Sóskúton a Dongwha elektrolitgyár és NMP-feldolgozó üzem alattomban való betelepítése… 

Azért az nagy különbség, hogy a sóskúti történet idején már évek óta tartott az akkuipar elleni civil ellenállás Gödön. A Samsung érkezésekor, 2016-17-ben még senki nem volt felkészülve arra, hogyan viselkednek ezek a cégek Magyarországon. Azt meg végképp nem tudtuk, hogy ez a gyár mekkora lesz. Azt mondták, felépül egy új ipari üzem, aminek nem lesz jelentős környezeti hatása. Ezt a történetet aztán fenntartották a folyamatos bővítés ellenére is. Ott voltam az első lakossági megbeszélésen 2018-ban, amikor Göd-Újtelep lakosai elkezdtek az aggasztó környezeti hatásokról beszélni. Olyan vegyületeket említettek, például a rákkeltő hatású NMP-t, amiről addig nem is hallottam. Mégis el kellett telnie két évnek, hogy több száz ember megjelenjen a felső küszöbértékű veszélyes üzemként való engedélyeztetés közmeghallgatásán. Ott már komoly felzúdulás volt.

Gödön is volt ingatlanmutyi a háttérben? Magántulajdonosok szántóit vásárolta meg a Samsung?

Igen, 40-50 magántulajdonostól vásároltak össze, illetve sajátítottak ki 55 hektárt, a 24 hektáros erdőt az önkormányzattól vették. Egyetlen tulajdonos sem mondta, hogy nem adja az ingatlanát, leginkább az volt a problémájuk, hogy kevesellték a földjeikért ajánlott összeget. Jellemző módon egyenként szalámizták le a tulajdonosokat, más és más árakat alkudtak ki, és a puhítás része volt, hogy újabb szakértői kirendelésekkel fárasztották őket. Sokan a rendszerváltás utáni földkiadással jutottak területhez, nem is művelték. Azt viszont sérelmezték, hogy ipari célra átminősítve többet érne, nekik mégis keveset ajánlottak. Néhány gödi család ugyanakkor jó áron adott el. Az is kiderült, hogy az eladásokat és a kisajátításokat a Tuzson Bencéhez, vagyis a térség parlamenti képviselőjéhez köthető ügyvédi iroda intézte. Tuzson volt 2018 májusától 2020 januárjáig a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára is, 2023-tól pedig igazságügyminiszter lett. Sokat keresett az ő egykori ügyvédi irodája az ügyleteken, mivel a folyamatos bővítés miatt mindig újabb területeket kellett kisajátítani. 

A volt tulajdonosok most is ott élnek? Van lelkifurdalás, közösségen belüli feszültség amiatt, hogy a város kárára nyerészkedtek?

Emiatt jelentős feszültség nem volt, viszont az akkugyárnak sokan nem örültek – és ez is nagyban hozzájárult, hogy 2019-ben az ellenzéki összefogás jelöltjei győztek a korábbi fideszes városvezetés ellenében. Fontos kiemelni, hogy Göd agglomerációs város – a többség Budapesten dolgozik. Sokan nem tudják, eserleg nem is érdekli őket, hogy a vállalkozói és földtulajdonosi kör, amely évtizedek óta meghatározza a helyi politikát, nem változik. 2019-ben ugyan az ellenzéki összefogás, egy momentumos polgármesterrel az élén, leváltotta őket, de mivel – úgymond – az új csapat „nem tudta vezetni a várost”, minden visszarendeződött. A hajdani polgármesterből, aki utat csinált itt a Samsungnak, „társadalmi megbízatású” alpolgármester lett.

Ez a gödi „különleges gazdasági övezet” háttértörténete?

Igen. Az ellenzéki városvezetéstől elvonták a pénzt, gyakorlatilag kifosztották. Gödön jött létre az első különleges gazdasági övezet, amit azért hoztak létre, hogy kontrollálni tudják a várost, megbüntessék az ellenzéki vezetést, és biztosítsák a Samsung zavartalan működését. Majd amikor a momentumos polgármester lemondásra kényszerült, lényegében megzsarolták a várost, hogy akkor lesz útépítésre és minden egyébre pénz, ha megszavazzák a lakosok a Fidesz-kegyenc Kammerert. Ezért az egyesületünk nem is indított polgármesterjelöltet, a képviselőink csak listáról kerültek be. De így is volt olyan körzet, ahol csak 40 szavazaton múlt, hogy megválasszanak minket. Végül betartották a szavukat – ha most Gödön  nincs is kolbászból a kerítés, kolbásztöltő fesztiváltól kezdve mindenféle gasztropiknik szórakoztatja a gödi lakosságot. Jön a pénz, hogy a Fidesz meg tudja őrizni a hatalmát. Minden hétvégén buli van, tejben-vajban fürödnek a nyugdíjasok, a vállalkozók, a gödi sportegyesület. De azért van 3-4 ezer ember, akik tisztában vannak azzal, hogy a gödi gyár működése veszélyt és kockázatot jelent a lakosságra.

Az ingatlanok elértéktelenedése mérhető?

Ez egy hosszan a Duna mentén húzódó település, és a folyóhoz közeli részeken ugyanolyan drágák, míg a Samsung környezetében  nehezebben eladhatók az ingatlanok –  a közvetlenül a gyár mellett lévő Göd-Újtelep házai pedig féláron se kelnek el. A gyártól 600-800 méterre van egy lakópark, ahol a gyárra néző, vagy ahhoz közeli lakások szintén nehezebben eladhatók. Most az új engedélyezési eljárás zajlik – mivel a GödÉrt Egyesület pert nyert, és a bíróság megsemmisítette a Samsung környezethasználati engedélyét -, és annak az anyagában találtam egy részt, amely a gyár  ingatlanpiaci hatását elemzi. Konkrét utcaneveket sorol fel, amelyekben érzékelhetően csökkent az ingatlanok értéke. 

A vendégmunkások honnan érkeztek?

Utoljára a Samsung 2019-es fenntarthatósági jelentésében szerepelt a munkások összetétele. Akkor több mint 3000 dolgozójuk volt, annak a fele volt vendégmunkás, köztük sok ukrán, kínai, vietnámi. Azóta cserélődtek a munkások, az új gyáregységbe sok filippínót terveznek behozni – dél-koreai sajtóhírek szerint. (A termelési csúcsidőszakban 8 ezer körül volt a dolgozók száma. – a szerk.) A gyár vezetői mind koreaiak. Az újtelepi munkásszállón lakókkal sok probléma volt eleinte, de aztán valószínűleg a vezetők leállíthatták a városba való bejárást,  és igyekeznek a helyi lakosok és a külföldi vendégmunkások találkozását a minimálisra csökkenteni. Ami azért nem nehéz, mert a külföldi munkavállalók nagyon sokat dolgoznak, túlóráznak hétvégén is, és inkább Budapestre járnak be szórakozni. Az a tendencia, hogy nem annyira Gödön, inkább a környékbeli falvakban helyezik el őket, ahol négy-öt-hat szobát adnak ki számukra, és buszokkal szedik össze őket. Így meg lehetett akadályozni, hogy társadalmi konfliktus legyen a jelenlétükből. Egyébként dolgos emberek, akik pénzt akarnak keresni, aztán másfél-két év után hazamennek – beteg tüdővel.

Gödiek jelentős számban dolgoznak ott?

Nem, a 2019-es jelentésben is csak 90 gödi szerepel. Akiknek ez inkább lehetőséget kínál, az Vácduka, Kosd, Vác környékének lakosai, ahol kevés a munkalehetőség, esetleg Nógrád megyei falvak – ezekről a településekről hoznak munkásokat buszokkal.  Egyébként a koreai vezetőség jobban szereti a vendégmunkásokat, mert könnyebben alkalmazkodnak a munkabeosztáshoz, és érdekeltek abban, hogy túlórázzanak. A vezetők nem igazán engedik, hogy a dolgozók egymással kommunikáljanak, netán összefogjanak. A Samsung SDI ebben élen jár, ide a szakszervezetet sem engedték be, a másik hazai dél-koreai cég, az SK gyárában legalább sikerült a munkásoknak szakszervezetet alakítani. 

Volt kapcsolat a cég dél-koreai menedzsmentjével?

Nem. Volt olyan időszak, amikor azt ígérték, rendszeresen fognak a lakossággal kommunikálni.  2019-ben kiadtak egy  fenntarthatósági jelentést, amiben közzétették a gyár akkor kibocsátásairól adatait – azt ígérték, ezt minden évben kiadják, de ez nem történt meg, s gyakorlatilag minden lényegi információt eltitkolnak a helyiek elől. A sajtó megkereséseire nem válaszolnak, lakossági fórumokra nem jönnek el, a közmeghallgatásokon a legmagasabb szintű képviselőjük a HR-es volt. A polgármesterrel jóban van a cég kommunikációs szóvivője – a Telex cikkéből is megismert Paplanos Péter -, aki az utolsó közmeghallgatáson kijelentette, hogy semmi közük a gödi csatornákból felhabzó fehér anyaghoz. Ezután viszont a vízművek vezérigazgatója – a Göd-ÉRT folyamatos megkeresései nyomán – végül elárulta, hogy a Samsung SDI engedte bele a gödi közcsatornába a tűzoltásra használt anyagot. Paplanos Pétert meghívtuk egy egyesületünk által szervezett demonstrációra, és átadtuk neki a gödi lakosság kérdéseit, kéréseit, hogy továbbítsa a gyár vezetősége felé. Soha nem kaptunk választ erre, sem tőle, sem a cégtől. A Telexen látható fotó akkor készült, amikor a polgármesterrel bejelentették, hogy csodálatos zajvédelem lesz Gödön. Majd utána felépült a játszótér köré egy üvegfal, de továbbra sincs zajvédelem.

Januári hír, hogy a 2022-es durva balesetben a Samsung területén egy villanyszerelőt 6900 voltos áramütés ért, és súlyos égési sérüléseket szenvedett. Vádat emeltek egy dél-koreai művezető ellen, aki nem jelent meg a bíróságon, elhagyta Magyarországot, és elfogatóparancsot adtak ki ellene. Mivel így nem folytatható le a tárgyalás, a bíróság felfüggesztette az eljárást. A Samsung az alvállalkozókra hárítja a felelősséget, amelyek időközben felszívódtak, az ügy pedig öt éven belül elévül. A Telex cikkéből jobban érthető, miért zárkóztak el ennyire a károkozás elismerésétől. Ti mivel magyaráztátok?

Azzal, hogy nem érdekli őket az ilyesmi, és ezt megtehetik, hiszen a kormány a támogatási szerződésekben nem kötött ki munkáltatói feltételeket. Ebben egyébként nem mindegyik ázsiai multicég egyforma. Például az ácsi kínai katódgyár, meg a CATL Debrecenben próbálta  meggyőzni a helyi lakosságot, hogy nem fog környezetkárosító tevékenységet folytatni. A Samsung SDI erről másként gondolkodik. Nálunk pedig nem olyan a városvezetés, hogy fontosnak tartaná kikényszeríteni a kommunikációt. 

Találtatok olyan papírokat, amelyekből kihámozható, milyen megállapodást köt a magyar állam az akkumulátorgyártó külföldiekkel?

Semmilyen szerződés nem ismert. Amikor a Közlönyben megjelenik, hogy valamelyik cég ilyen-olyan támogatást kap, és ott van, hogy melyik minisztérium a felelőse, akkor én erről bármi konkrétumot is kérdezek sajtósként – vagy adatigénylést nyújtok be -, szinte mindig elutasító választ kapok.  Onnan próbáltam részleteket megtudni, hogy megnéztem, mivel indokolta a magyar állam az EU-s támogatások megadását. Azt találtam, hogy szerintük Pest megyében nincs elég munkahely, ezért kell támogatnia a Samsung SDI gyárának Gödön való létesítését. Ezeket az érveket egyébként az EU elfogadta.

Irigylésre méltó az a civil kurázsi, amivel ti Gödöt szolgáljátok. Az egyesület megszervezésekor mennyire érzékeltetek törésvonalat a lakosságon belül, „ősgödiek” és „gyüttmentek” között?

Nem igazán. Annyiban igen, hogy minél „gyüttmentebb” valaki, annál kevésbé van ide beágyazódva, és annál kevésbé érdekli Göd sorsa. 

Érdekes, én épp fordítva gondoltam, hiszen a beköltözőket a Duna-part és a tiszta levegő vonzotta Gödre…

Igen, de nincs idejük úgymond “civilkedni”. Arra az idősebb, főleg a nyugdíjas réteg ér rá. Azon kívül az emberek nagyon elfásultak ebben a történetben. Még az utolsó, személyes részvétellel megtartható közmeghallgatásra, meg a mi korábbi lakossági fórumainkra eljött 300-500 ember, de aktívan kevesen akarnak részt venni a hatóságokkal vagy az önkormányzattal vívott sziszifuszi munkában. Nem állítom, hogy érdektelenek lennének a helyiek, hiszen adnak az adójukból 1%-ot, meg drukkolnak is nekünk. A 60-70 fős tagságunkból kb. 15-18 ember aktív. Azt hiszem, ez nagyjából igaz más civil szerveződésekre is. Néha azt érzem, a szomszédos Sződligeten vagy Fóton jobban értik a gyárral kapcsolatos gondokat, mint nálunk. Furcsa volt látni, hogy egyik-másik rendezvényünkre távolabbi településekről többen eljöttek, mint Gödről.

Hogyan értékeled a sikereiteket?

Mindenképpen büszke vagyok arra, hogy ismernek minket, és sikerült a hatósággal szemben pert nyernünk.  De ez az ügy annyira bonyolult és sokrétű, annyi beadványt kellett gyártanunk, olyan sok szervezettel hadakoztunk már és annyi testületi ülésen, közgyűlésen, tájékoztatón vettünk részt, hogy felsorolni is hosszú lenne. Tulajdonképpen az is eredmény, hogy a hatalom tart tőlünk, és megpróbáltak minket “idegen érdekek” kiszolgálóinak beállítani – sikerültelenül. Most bizonyosságot nyert – az Átlátszó annak idején is posztolta -, hogy emiatt támadta a portált a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Ezt én egyébként mindig is tudtam, hiszen ugyanakkor keresték meg a GödÉrtet is azzal, hogy adjunk ki olyan adatokat, amiket nem adhattunk ki. Meg is indokoltuk, hogy miért, és megírtuk, hogy a pénzügyi dolgaink nyilvánosak, minden fenn van a honlapunkon, köszönjük szépen a megkeresést. Az Átlátszó pedig ugye pert nyert a hivatallal szemben. Úgyhogy most beigazolódott, hogy az Átlátszóra valóban az akkus téma miatt sütötték rá a hazaárulás vádját – azok, akik egy külföldi multi érdekében nem tartatják be a hatósági előírásokat. Most arról is lehullt a lepel, hogy hamis az a narratíva, hogy a cég betartaná a szabályokat, ha szigorúan vennék a hatóságok. Kiderült, hogy a Samsung igenis elvárta a kormányzattól, hogy hunyjon szemet a környezetszennyezés felett.

Adatokkal bizonyítottuk, hogy a gyár szennyezi a környezetet, folyamatosan jogsértéseket követ el, rengeteg büntetést kapott már és számos esetben veszélyeztette a környezetét. Erről most kiderült, hogy az általunk feltárt tényeknél is sokkal súlyosabb a valóság.

Sok újdonság volt neked a tegnapi Telex-cikkben, vagy inkább csak megerősítés mindarra, amit tudtál, csak nem volt rá bizonyítékod?

Az nyilván új volt, hogy a Telex olyan belső jegyzőkönyveket kapott meg, amelyek arra utalnak, hogy a dolgozók folyamatos mérgezése még azokon a mérési eredményeken is túlmenő mértékű volt, amelyekért a munkavédelmi hatóság sokszor megbüntette a Samsungot. Tehát, hogy a dolgozók vérében nem 200, hanem 500 szoros volt a nikkel vagy a kobalt szintje. Annak a hátterét is megírták, hogy amikor fölmerült az üzem bezárása emiatt, akkor bepánikolt a vezetés, és végül elkezdett komolyabb légszűrőberendezéseket rendelni.
 A munkásokat ért szennyezések problémájába a GödÉrt Egyesület nem kapcsolódott be, azt mint átlátszós újságíró követtem nyomon a bírságokról szóló jelzőkönyvekből. Egyéves procedúra után sikerült elérnem, hogy ne takarják ki azoknak az anyagoknak a nevét a dokumentumokban, amikkel a dolgozókat mérgezték. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság erről szóló állásfoglalása precedens értékű volt, és később más civilek is tudták használni.

A kormányzati reakciókról konkrétan nem tudtunk, csak pletykákat hallottunk, hogy „itt volt Orbán”, és hogy „be fogják zárni az üzemet”. A Telexnek sikerült a háttérben zajló kormányvitákról is információt szerezni, sőt, azt is kideríteni, hogy a titkosszolgálatok vizsgálódtak a Samsung felsővezetői körében. Óriási a visszhangja annak, hogy a kormányzat mindenről tudott, mégsem lépett. 

Mit gondolsz, azok után, hogy a Samsung felépített egy ekkora beruházást, csapot-papot itt hagyva távozott volna, ha komolyabban számon kérték volna rajta a környezetvédelmi szabályok betartását?

Ezeket a cégeket azzal csábították ide, hogy itt lazán veszik a szabályozásokat. Nagyon feldúlt volt a Samsung, amikor kiderült, hogy a magyar kormány ígérete ellenére itt nincs munkaerő. Ezek után az alap, hogy nem zaklatják őket környezetvédelmi aggályokkal. A Telex cikke megmutatja, hogyan gondolkodtak erről a kormányon belül, és hogy voltak komoly erről komoly viták. 

Az biztos, hogy a Samsung története mutatja, mennyire meghatározó számukra a piac, a világpolitikai helyzet és a támogatás. Nem tudták maguk se, hogy mekkora üzemet fognak itt létesíteni. A magyar kormány  ugyanakkor a végletekig kiszolgálta őket. Most a koreai és a kínai gyártók közti kiélezett piaci versenyben mindkét fél irányában megy magyar részről az “udvarlás”. Az EU pedig azért nyomja a pénzt a koreai cégekbe, még a veszteségeseket is támogatva, hogy a kínaiakat lenyomja. A bonyolult ügyletek közepette az tényleg a legutolsó szempont, hogy a munkavállalókat milyen balesetek érik, és a környezetet mennyire szennyezik. 

Úgy tűnik, az volt a stratégia, hogy amíg nincs erős civil, vagy szakmai ellenállás, addig mindent bele. Dél-Koreában okos az állam, sok tudományos cikk jelent meg a környezeti problémákról, mobil laborok  ellenőrzik már folyamatosan a gyárak kibocsátásait. Majd pár év múlva, amikor kiderül, mennyire elszennyeződött a talaj a vagy a víz Magyarországon a gyárak működése következtében, talán lesz változás ebben. Csak lehet, hogy az már késő lesz. Az sehol a világon nem fordulhatna elő, hogy amikor a Greenpeace Magyarország közzé teszi, hogy NMP-vel szennyezettek a szántóföldek a Samsung körül, arra nulla reakció legyen a hatóság részéről. Ilyen  pl. csak a kínai rákosfalvak környezetében történhetett meg. Bonyolult világ ez, és szerintem az EU is haszonélvezője mindennek. Németországban nemrég a koreai SungEelHiTech – Bátonyterenyén. Szigetszentmiklóson van akkuhulladék-feldolgozó üzemük – ötnapos közmeghallgatáson hiába próbálta meggyőzni a  megjelent lakosságot, akik 8 ezer kérdést nyújtottak be az engedélyezési eljáráshoz kapcsolódóan. A cég végül lemondott arról, hogy üzemet nyisson  Németországban, ehelyett nálunk kívánja jelentősen bővíteni a kapacitását – de a bátonyterenyei önkormányzat pereli a kiadott engedélyt. A mi gödi eljárásunkhoz nem tudom hány kérdést fognak majd benyújtani a gödiek. Arra pedig egyáltalán nem számíthatunk, hogy a kormányt kiszolgáló gödi városvezetés fellép a lakosság védelmében. 

Mivel magyarázod, hogy ez a cikk pont most jött ki, és nem az Átlátszónak adták oda az anyagot, hanem a Telexnek?

Weiler Vilmos is írt már több alapos, tényfeltáró cikket a Telexen a hazai akkuipar működési anomáliáiról, vélhetően ezért keresték meg őt információkkal. Gratulálok a cikkéhez! Most már, úgy látszik, az emberek kevésbé félnek – akár a dolgozók is – attól, hogy szivárogtassanak. A kommentelők is felvetik, hogy a viták kikerülése annak a jele, hogy nagy ellentétek vannak a kormányon belül.

Hogyan értékeled a Telexben emlegetett két magyar kormányközeli Samsung-vezető – Szabó László és Paplanos Péter – tanácsadói szerepét?Szerinted ennek a két embernek a mesterterve volt az a Samsungnak beadott narratíva, hogy a civilek akadékoskodásait külföldről támogatott szervezetek szítják, akik meg akarják buktatni a kormányt, de nem áll mögöttük lakossági támogatás?

Nem hiszem, ezt nyilván egyeztették a kormányzattal. A Samsungot meg kellett nyugtatni. Amikor a GödÉrt pert nyert, óriási balhé volt a Samsungnál. Az Átlátszóban megírtam, hogy az egyik koreai hírportál szerint Szöul illetékes minisztériuma, valamint magyarországi nagykövetsége „megkezdte a helyzet felmérését és a bírósági ítélet elemzését”. Tehát akkor a magyar kormánynak nagyon kellett ígérnie. Nem véletlen, hogy Lantos Csaba energiaügyi miniszter, a Fenntartható Fejlődés Bizottság meghallgatásán kijelentette, nem ért egyet ezzel a bírósági ítélettel. Így történhetett meg, hogy átlépve a bírósági ítéleten engedély nélkül is működhetett tovább a Samsung.

Szerinted abban, hogy a miniszterelnök végül mégsem vette le a védelmet a gyárról – és hogy a gödiek nem láncolták magukat a gyár kapujához – mennyire játszott szerepet, hogy az 500-szoros szennyezési határérték-túllépéssel mérgezett emberek szinte kizárólag külföldi vendégmunkások?

Abszolút benne van, mert ugye ezeket a munkásokat nem tudjuk a kamera elé állítani. De azért sem lehet ezt az egészet felgöngyölíteni, mert a koreai vezetőket eltüntetik. És hát nem csak munkavédelmi ügyek vannak itt. Megírtam azt is, hogy az üzem tetejére kiült a fekete rákkeltő NMC-por, amire azt mondták, hogy az grafit. A hatóság egyébként ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy mintát már nem lehetett venni a tetőn lévő anyagból.

Ez az ügy most atombombaként fog robbanni?

Mindenképpen nagy visszhangja lesz. Ráadásul most, közel a választásokhoz, az ellenzéki pártok – főként a TISZA – számára is ütőkártya lehet ez a valóban súlyos ügy a kormánnyal szembeni kommunikációban.

Most, hogy a Telex dokumentumai szerint erősen felvethető Tuzson Bencének, a térség fideszes képviselőjelöltjének felelőssége abban, hogy a Samsung akadálytalanul mérgezhette a dolgozóit, várható komolyabb helyi lakossági tiltakozás?

Én remélem, hogy ez felébreszti az embereket. Az biztos, hogy mi, civilként, tesszük a dolgunkat. Van is mit csinálnunk, mert ugye attól még, hogy nincs engedélye, nem zárt be a gyár. Az ilyesmi egy normális jogállamban nyilván nem fordulhatna elő. Az pedig végképp elképzelhetetlen lenne, hogy még csak azt sem mondják meg, milyen jogszabályra alapozva működhet mégis a gyár. 

Érdekes, hogy úgy látod, az embereket nem érdekli eléggé a környezetszennyezés ügye. Nem arról van szó, hogy nem látják, hogyan tudnák megvédeni magukat? 2023-ban a gödi választópolgárok 30 százaléka ment el szavazni. Ez szerintem a reménytelenség érzéséről árulkodik.

2024-ben  a leadott szavazatok 34%-át az egyesületünk jelöltjei kapták, ez több ezer gödi választópolgárt jelent, akiket valóban érdekel a környezetük állapota. Az emberek mérlegelik a dolgokat. Azt is, hogy a váltást követően megjött a Samsung-adó, és vannak fejlesztések, kaptunk bölcsődét, de nem kapunk szakrendelőt, új iskolát. Most a vezetés beígérte az uszodafejlesztést. Közben a TISZA országgyűlési jelöltje járja a körzetet, Gödön is van sok követője, a város közepén van egy Tisza-szigetközpont, és egyre több ember hajlandó részt venni a közéletben. A Fidesz jelöltje, Tuzson Bence igazságügyi miniszter Dunakeszin nagyon népszerű, mert a város sok fejlesztést kapott. Tuzson pajtása Kammerernek, tehát ha ő bukna, akkor bármi megtörténhet.

Hogyan működik a GödÉrt egyesület tapasztalat-megosztó tevékenysége? Az Akárteis Mozgalom keretei közt?

Legfőképpen igen. Azon kívül megyünk, ha hívnak minket, levélben válaszolunk mindenkinek. Vannak gyűléseink háromhetente, ahol megbeszéljük az összegyűlt kérdéseket. Nézem a hatósági hirdetményeket, bírósági határozatokat, és ha ezekről írok, az vissza tud hatni a helyi civilek munkájára. A Göd ÉRTt Egyesület tagjai már kész jogászok, elképesztően sok tudást halmoztak fel. Hihetetlen, hogy mire kényszerül a civil állampolgár egy arrogáns hatalommal szemben. Szerencsére hiába próbál mindent eltitkolni, a ravasz civilek mindenbe beleütik az orrukat.

Milyen jövőképed van?

Most azt mondom, lássuk meg, mi lesz áprilisban. Egyébként pedig büszkék vagyunk arra, hogy elértük, hogy megsemmisítették a gyár engedélyét, és új eljárásra kötelezték. Arra is, hogy sok mindent beépítettek az immár 590 oldalas dokumentációba, amit a szakértőink a gyár korábbi engedélyezési eljárása során észrevételeztek. Persze, mivel ugyanúgy egy zajos gyárat engedélyeztek, beleírva, hogy majd zajcsökkentő intézkedéseket kell tenniük, valószínűleg megint bepereljük őket. Ahol van erős civil ellenállás, ott eljátsszák, hogy komolyan veszik a kifogásokat. Reménykedünk, hogy lesz változás, és akkor könnyebb lesz a hatóságokat rákényszeríteni, hogy elvégezzék a feladatukat, és talán lesz környezetvédelmi minisztérium is. Addig is tesszük, amit eddig: mindig az aktuális tennivalóra koncentrálunk. Mondjuk arra, hogy holnap mit posztolunk ki.

A A gödi akkugyár elleni civil ellenállás története – interjú Bodnár Zsuzsával bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Uniós jóváhagyás nélkül történt meg az első betonöntés – vagyis a hivatalos építkezés kezdő lépése – Pakson. Az Orbán-kormány formálódó új energiapolitikájában azonban – bár az egész EU-ban példátlan – nem ez az egyetlen meghökkentő lépés.

Nap+atom – a kormányzati kommunikáció alapján ez a magyar energiarendszer két fő pillére, és ezek a fő fejlesztési irányok is. A paksi atomerőmű (Paks 1) az áramfelhasználás közel 40%-át adja, közben napirenden van a második, ismét 20 évre szóló üzemidő-hosszabbítás, és a napokban az első betonöntésnek nevezett munkafázissal a két új reaktorblokk építését célzó paksi bővítés (Paks 2) hivatalosan is a kivitelezési szakaszba lépett az eddigi, 12 éve tartó előkészítő fázis után (a magyar kormány a megvalósításról 2014 januárjában szerződött a Roszatommal, az eredeti tervek szerint az első új blokkan 2013-ra kellett volna elkészülnie).

A helyzetet bonyolítja, hogy az EU Bírósága tavaly megsemmisítette a projekt állami támogatásának uniós engedélyét. Egyúttal pedig azt is kimondta, hogy a Roszatom tender nélküli megbízásának indokoltságát és jogszerűségét is mélyrehatóan meg kell vizsgálni, e nélkül ugyanis nem dönthető el, hogy az állami támogatás indokolt-e (a Bizottság a teljes finanszírozást állami támogatásnak tekinti). Jelenleg tehát az a jogi felállás, hogy a Paks 2-vel kapcsolatos kifizetésekre nincs uniós jóváhagyás. Ha a Bizottság a jelenleg is zajló felülvizsgálatban úgy dönt, hogy egy harmadik országbeli – ráadásul orosz – fővállalkozó-generálkivitelező állami finanszírozással történő megbízása nem egyeztethető össze az uniós versenyszabályokkal, akár az is megtörténhet, hogy az összes eddigi és ez utáni kifizetést vissza kell fizetni. Ami természetesen megoldhatatlan, hiszen a Paks 2 projektcég, vagyis a megrendelő az eddig elköltött mintegy 780 milliárd forintot továbbadta; nagyobbrészt a Roszatomnak, kisebb részt magyar, illetve más külföldi alvállalkozóknak.

Mivel időközben a majdani Paks 2 kapacitásának közel ötszörösét kitevő naperőmű-kapacitás épült ki az országban, ha süt a nap, és az egyébként egyre több műszaki gonddal küzdő Paks1 is termel, akkor a magyar energiapiacon áramfölösleg van, borús napokon vagy havas időben (illetve Paks1 meghibásodása esetén) viszont áramhiány. Az atom és a napenergia nem optimális kiegészítői egymásnak, mert az atomerőművek folyamatos zsinóráramtermelésre lettek fejlesztve, a leállításuk-újraindításuk körülményes, a napelem pedig értelemszerűen akkor termel áramot, ha süt rá a Nap. Magyarország ebből adódóan jellemzően olcsón ad el és drágán vásárol az európai árampiacon, ami nem a legkedvezőbb pozíció. A 2026 eleji adatok szerint a piaci (rezsicsökkentés, vagyis állami árbeavatkozás nélküli) villamosenergia‑árak Magyarországon magasabbak voltak, mint több környező országban, miközben az ország jelentős importra szorult: a fogyasztás mintegy egyharmadát tartósan importból fedezi, sőt csúcsidőben akár 40–50 % körüli arány is előfordul.

A rendszer kiegyensúlyozásához egyrészt szélerőművekre (mivel a szél éjjel, illetve borús időben is fújhat), illetve könnyen/gyorsan indítható és leállítható új gázerőművekre lenne szükség. Új szélerőművek építésére ugyanakkor 2010, vagyis az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta tilalom van – igaz, egy február elején megjelent rendelet ezt elvben feloldotta. A gázerőművekkel pedig az a fő gond, ami az egész szisztémával: erőteljesen kénytelenek a már most is 80 százalékban Oroszországból érkező energiaimportra támaszkodni – legalább is a 2027-ben életbe lépő uniós tilalomig.

Ezzel együtt gázerőmű-ügyben is vannak új fejlemények. A kormány és az állami tulajdonú MVM több új gázerőmű‑építési projektet is elindított vagy támogatott. A legnagyobb ilyen projekt a Tiszaújvárosban épülő, 1000 MW kapacitású kombinált ciklusú gázturbinás (CCGT) erőmű. A MVM Tisza Erőmű Kft. és az olasz Ansaldo Energia valamint a török Çalık Holding konzorciuma megkötötte a kivitelezési szerződést. A projekt finanszírozására 1,2 milliárd eurós szindikált hitelszerződést írtak alá 11 bank bevonásával.

Egy másik fontos lépés a Mátra Erőmű helyszínén épülő új CCGT egység, amelynek tervezett kapacitása kb. 540–650 MW, és amely 2025‑ös terv szerint 2028‑ra készülhet el. Ez az egység része annak a stratégiának, amely a meglévő lignit‑függő termelés kiváltására és modern, alacsonyabb CO₂‑kibocsátású gázerőművek bevezetésére irányul. Új gázerőművek építéséről államközi megállapodás is született Törökországgal (amelyben amúgy új olaj‑ és gázmezők feltárása is szerepel együttműködési területként).

Az alfa és az ómega viszont változatlanul az, hogy mi lesz Paks2-vel. A labda jelenleg a Bizottság térfelén van, de biztosra vehető, hogy az áprilisi magyarországi választásokig nem lesz érdemi előrelépés a felülvizsgálatban. Erre utal az is, hogy a testület immár másodszor hosszabbította meg a Párbeszéd-frakcióban ülő Tordai Bence adatigénylését a Roszatom Paks2-vel kapcsolatos alvállalkozói szerződéseinek nyilvánosságáról, méghozzá meglehetősen átlátszónak tűnő indoklással: „a szükséges konzultációkat még nem fejezték be”. Azaz kivárják a választás eredményét, mivel a kampányban bármilyen irányú bizottsági állásfoglalásnak pártpolitikai következménye vagy üzenete is lehetne. Ami egyfelől reális, másfelől viszont közben újabb közpénz-milliárdok tűnnek el a feneketlen paksi közpénznyelőben.

A Drága, de legalább a miénk: mérlegen az unortodox magyar energiapolitika bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az IMF 2023-ban felmérte az egyes országok felkészültségét a mesterséges intelligencia alkalmazásaira, ennek eredményét mutatjuk ezen a héten.

A kutatók felmérték a digitális infrastruktúra állapotát, a humán erőforrások helyzetét, az innovációt és a jogi szabályozást, és ebből alkották meg az AI Felkészültségi Indexet.

Az ábrán a lefelé mutató nyíllal ki lehet választani a részindeket is, a grafikon oszlopaira kattintve pedig meg lehet nézni az egyes országok állapotát.

Magyarország a digitális infrastruktúra esetében viszonylag jól áll, de az emberi erőforrások és különösen szabályozás és jogbiztonság tekintetében utolsó a kiemelt országok között.

A Magyarország számokban: Felkészültség a mesterséges intelligencia alkalmazására bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Mit érdemes tudni az Európai Unió természet-helyreállítási rendeletéről? Ezt a kérdést jártuk körbe Halassy Melindával, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársával.

Milyen célkitűzései vannak az Európai Uniónak a természet helyreállításával kapcsolatban?

Az Unió fő célja, hogy 2030-ig megállítsa, illetve hosszabb távon visszafordítsa a biológiai sokféleség csökkenését. Ez hozzájárulna az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, valamint az ökoszisztémák természetes működésének és az általuk biztosított szolgáltatásoknak a helyreállításához. Az EU több témában is határozott, számszerű célokat fogalmazott meg az új természet-helyreállítási rendeletében. Ezek közül kiemelt jelentőségű a nem megfelelő állapotú természetes, illetve természetközeli élőhelyek helyzetének javítása. Emellett abban az esetben, ha az egyes területek mérete nem elégséges, akkor kiegészítő módon a kiterjedésük növelését, vagyis új élőhelyek létrehozását, korábban megszűnt élőhelyek kialakítását is tartalmazza célként a rendelet.

Pusztai tölgyes helyreállítása Nagykőrös közelében.
Fotó: Bajomi Bálint.

A természetes és természetközeli élőhelyekre vonatkozó rendelkezések 2030-ig elsősorban a közösségi jelentőségű élőhelyekre, illetve a Natura 2000-es területeken belül történő állapotjavításra és helyreállításra írnak elő lépéseket. A rendelkezések az élőhelyek mellett az Európai Unió által meghatározott közösségi jelentőségi fajokra is vonatkoznak. Itt nincsenek konkrét számszerű célok, de a nem jó állapotban lévő fajok esetén megfelelő körülményeket kell számukra kialakítani. Ez elsősorban a nekik megfelelő élőhelyek mennyiségét, minőségét jelenti, illetve azt, hogy ezek az élőhelyek össze legyenek kapcsolva. Az a cél, hogy a fajok képesek legyenek hosszabb távon is fennmaradni.

Az Európai Unió további célja a folyók összeköttetésének a javítására, ami nem csak a gátak által felszabdalt folyók átjárhatóságát jelenti, hanem például az árterek irányába megengedett vízmozgásról és az árterek természetes működésének a javításáról is szól. Ezen kívül vannak célkitűzések a beporzó rovarok állományainak és fajgazdagságának a javítására, a mezőgazdasági és erdei ökoszisztémák állapotának a javítására, illetve a városi zöld felületek megőrzésére és növelésére.

Minden uniós ország számára kötelező ez a rendelet?

Közvetlenül alkalmazandó minden tagállamban, így Magyarországon is. A rendelet megvalósítása kötelező, viszont azt az egyes tagországoknak kell meghatározniuk, hogy konkrétan hogyan valósítják meg. A célokat ez év szeptemberéig kell az úgynevezett Nemzeti Természet-helyreállítási tervben leírni, összefoglalni. A tervben benne lesz a megvédendő élőhelyek kiterjedése és állapota, a fajok igényei, helyzete. Utána 2030-ig, 2040-ig és 2050-ig meghatározott százaléknyi javulást kell elérni a területen. A helyreállítási tervnek ezen kívül tartalmaznia kell egy listát arról is, hogy milyen helyreállító, illetve fenntartó intézkedésekkel lehet ezt az adott tagországban elérni.

Milyen élőhelyeket fognak helyreállítani Magyarországon? Hol fogják ezeket kialakítani?

Fontos tudni, hogy a helyreállítást a rendelet viszonylag tágan értelmezni. Tehát a helyreállításhoz tartozik az is, hogyha a természetközeli élőhelyek jobb állapotba kerülnek, és ehhez végzünk beavatkozásokat, illetve az is, hogyha az elpusztult élőhelyek helyett új élőhelyeket alakítunk ki, vagy rekonstruálunk.

Magyarországon, de a legtöbb EU-s tagállamban is 2030-ig elsősorban a hazai és az EU-s jogszabályok által védett természetvédelmi területekre koncentrálnak. Ez utóbbiak a Natura 2000-es területek. Szinte mindegyik tagállam elsődleges célja a még meglévő természetközeli élőhelyek állapotának a javítása. A már folyamatban lévő helyreállítási beavatkozásokat is el lehet majd számolni. Ilyeneket számos nemzeti park jelenleg is végez a területén. Az úgynevezett országjelentések szolgáltatnak majd alapot ahhoz, hogy milyen élőhelyeket kell helyreállítani. Ezek az Élőhelyvédelmi és a Madárvédelmi Irányelvhez kapcsolódó jelentések a közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok állapotáról szólnak. Magyarországon 22 élőhelyet, 102 madárfajt és 212 egyéb fajt foglalnak magukban ezek a jelentések. A dokumentumok leírják ezeknek az általános állapotát, a trendjeit, a veszélyeztető tényezőket, illetve hogy hogyan lehetne javítani az állapotukat. Ez mutatja meg, hogy hol lenne a legfontosabb beavatkozni.

A másik tényező az, hogy hol lehet megvalósítani ezeket a beavatkozásokat: hol van rá terület, pénzforrás és megfelelő módszerek. A saját tapasztalataim alapján úgy látom, hogy gyepek esetében például a homoki vagy a szikes élőhelyeken van nagyobb lehetőség helyreállításra, akár új élőhelyek létrehozására is, jellemzően olyan területeken, amelyek nem alkalmasak más használatra. A közösségi jelentőségű erdők esetében leginkább a gazdálkodási mód megváltoztatása járulhat hozzá ahhoz, hogy jobb állapotot érjünk el, míg a kiterjedés növelése kevésbé alkalmas erre. Például az extrém száraz alföldi területeken felmerülhet, hogy a gazdálkodási mód átálljon fakitermelési célt nem szolgáló módokra. Az extrém száraz alföldi területek közül, amelyek kicsit magasabban fekszenek, ott az erdők nem tarthatók fenn hosszú távon. Ezeken a területeken őshonos fafajokból, cserjés és gyep foltok mozaikjából álló erdőssztyepp-élőhelyeket lenne érdemes létrehozni.  A nyíltabb erdőkkel borított erdők esetében indokolt a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód alkalmazása, ahol a faanyagtermelés helyett a kedvező ökológiai állapot kialakítása és fenntartása a cél, szükség esetén természetvédelmi erdőkezelés formájában. A védett területeken jó lenne elmozdulni a szálalásos, örökerdő, Pro Silva szemléletű üzemmód irányába. (Ezt itt mutattuk be részletesebben: https://zoldhang.hu/2025/12/17/europaban-is-vannak-oserdok/) Ma Magyarországon a szárazodás nagyon komoly veszélyeztető tényező, ezt az elmúlt évek aszályai is megmutatták, ezt sokan érzékeltük és megtapasztaltuk. Nagy gond a talajvízszint süllyedése is, ami különösen az alföldi területeken súlyos. Emiatt a vízmegtartás, víz-visszavezetés kiemelt jelentőségű helyreállítási beavatkozás lehet az alföldi területeken, ami egyszerre szolgálja a mezőgazdaság, az erdészet és a természetvédelem céljait is.

Tud említeni néhány példát, hogy Magyarországon hol történtek már ilyen beavatkozások, illetve hol lesz majd ilyen?

A nyíregyházi LEGO-gyár mellett nyílt homoki tölgyes társulást hoznak létre a szakemberek.
Fotó: Bajomi Bálint.

Az Európai Bizottság nem szűken értelmezi az ökológiai helyreállítást, hanem egy nagyon széles skálaként fogja fel. A beavatkozások ott kezdődnek, amikor megakadályozzák a még meglévő élőhelyek további elpusztítását. Cél például, hogy a még meglévő természetes és féltermészetes élőhelyeket ne alakítsák át mezőgazdasági területekké, vagy városi, települési területekké, utakká. Kiemelt cél ezen területek védelme. Az Európai Zöld Megállapodás egyik célja az, hogy 30%-ra növeljék a védett területek arányát. Magyarországon belül is fontos lenne az olyan még kifejezetten jó állapotban lévő területek védelem alá helyezése, amelyek jelenleg nem tartoznak Natura 2000-es hálózathoz, vagy a hazai védett területekhez.

Ha tovább megyünk ezen a skálán, ide tartozik még az olyan veszélyeztető tényezők megszüntetése, mint a túllegeltetés, vagy a túlzott vegyszerhasználat. A túllegeltetés helyett kicsit extenzívebb gazdálkodási módszerekre lehet átállni, vagy a mezőgazdaságban a regeneratív mezőgazdasági szemlélet irányába lehet elmozdulni. A regeneratív mezőgazdaság olyan gazdálkodási mód, amely javítja a talaj termékenységét, miközben megköti és tárolja a légköri CO2-t. Növeli a gazdaságon belüli sokféleséget, és javítja a vízés energiagazdálkodást. Ezeket is már a rendelet kapcsán is bele lehet számolni a helyreállítási beavatkozások körébe. Különösen akkor, ha ez jobb víz- és talajállapot elérésével jár.

Ennél már bonyolultabb a helyzet, amikor kifejezetten természetközeli élőhelyeket akarunk előállítani. Ilyenkor először a fizikai tényezők helyreállítása merül föl. Ha ez elég, például megfelelő vízmegtartással, a víz visszavezetésével lehet javítani az élőhely állapotát, vagy kizárni az olyan veszélyeket, mint a túllegeltetés, akkor jó eséllyel beindulhat a spontán helyreállás. Amikor viszont ezek a spontán folyamatok túl lassúak, vagy például fellép az idegenhonos fajok megjelenésének a veszélye, akkor ugye már aktív beavatkozásokra is szükség van. A legtöbb helyreállítási beavatkozás során kifejezetten cél az inváziós fajok visszaszorítása, illetve más esetekben olyan fajoknak a betelepítése, visszatelepítése, amelyek maguktól csak nagyon lassan jelennének meg a területen. A fent leírt kontinuum mentén a legfőbb cél, hogy valóban olyan összetételű és működésű természetközeli élőhelyek kialakítását segítsük, amelyek a jelenlegi jó állapotban lévőkre minél jobban hasonlítanak. Például a természetvédelmi jellegű erdőkezelések is felgyorsíthatják a megfelelő fafaj és korszerkezet kialakítását egy erdőben. A fentiekből látható, hogy ez egy nagyon-nagyon széles skála.

A 94 focipálya méretű, Mohács mellett található Szabadság-sziget ártéri erdeinek rehabilitációja egy 5 éves természetvédelmi projektként valósult meg a WWF Magyarország koordinálásában, az uniós, az állami, az önkormányzati, az üzleti és a civil szféra összefogásával.
Fotó: Bajomi Bálint.

Ezek közül sok mindenre van már példa a hazai gyakorlatban. Nagyon sok visszagyepesítési beavatkozás történik őshonos fajokkal. Léteznek természetvédelmi erdőkezelések is, illetve vízvisszavezetéssel kapcsolatos beavatkozások is. Tehát ezekre vannak már hazai tapasztalatok.

A visszatelepítési programok során általában egy-egy növény- vagy állatfaj telepítésével foglalkoznak a természetvédelmi szakemberek. A „rewilding” (magyarul kb. „visszavadítás”) irányzat keretei között pedig nagy természetes területeket igénylő fajokat (például bölényeket, vagy hiúzokat) próbálnak visszahozni az ember által erősen átalakított tájba. A helyreállítási programok inkább a több növényfajból álló társulások újraültetésére koncentrálnak. Hogyan viszonyul a visszatelepítés és a „rewilding” fogalma a helyreállításhoz?

Számomra a rewilding mozgalom elsősorban azt jelenti, hogy nagyobb teret kell adnunk a természetnek és a természetes folyamatoknak. Ennek megfelelően a restauráció során is érdemes minél inkább a passzív folyamatokra támaszkodni, és csak akkor beavatkozni, amikor az valóban elengedhetetlen. Ilyen eset lehet például, ha megfelelő vízellátás hiányában az adott élőhely vagy közösség nem maradna fenn, vagy ha az inváziós fajok előretörése várható, például akkor, ha a terület legeltetés nélkül maradna.

Ugyanakkor nem tudok azonosulni azzal az irányzattal, amely az egykori megafauna „pótlására” olyan nagytestű patás fajok betelepítését szorgalmazza, amelyek történelmileg nem voltak jelen a hazai tájban. Bár ezek az állatok részben valóban helyettesíthetik az egykori taposási és legelési nyomást, kérdéses, hogy milyen hatással vannak más, kevésbé látványos, de kulcsfontosságú ökológiai elemekre – például a talajmikrobák összetételére és működésére. Ehelyett sok esetben célravezetőbbnek tartanám, ahol erre lehetőség van, a hagyományos, tájhoz illeszkedő gazdálkodási formák felé való elmozdulást.

A helyreállítási rendelet megvalósítása során „rewilding”-al és visszatelepítésekkel is fognak foglalkozni a természetvédelemben, vagy ez a jogszabály csak az élőhely-helyreállítási programokra koncentrál?

Igen, nagy valószínűséggel több visszatelepítési programmal találkozhatunk a közeljövőben Magyarországon. Ezeknek az aktív beavatkozásoknak a többsége elsősorban veszélyeztetett növény- és állatfajok meglévő állományainak megerősítését, illetve olyan élőhelyekre történő visszatelepítését vagy áttelepítését célozza, amelyek a faj számára elvileg megfelelőek lennének, de az élőhelyek feldaraboltsága és a fajok korlátozott terjedési képessége miatt a spontán megtelepedés mégsem várható. Visszatelepítésekre szükség lehet olyan esetekben is, amikor egy közösségi jelentőségű faj fennmaradásának alapfeltétele más, jelenleg hiányzó fajok megléte. Klasszikus példa erre, amikor egy védett lepkefaj számára a tápnövény hiányzik az élőhelyről: ilyenkor a sikeres fajvédelemhez nemcsak a célfaj, hanem a hozzá szorosan kötődő növényfaj visszatelepítése is elengedhetetlen.

Bizonyos helyzetekben egyszerre több faj visszatelepítése is indokolt lehet, különösen új élőhelyek kialakításakor. Az Európai Unió természet-helyreállítási rendelete várhatóan tovább erősíti ezeket a folyamatokat. A rendelet előírja, hogy ha egyes élőhelytípusok hosszú távon azért nem tarthatók fenn, mert korábban jelentősen visszaszorultak vagy eltűntek, akkor szükség lehet az ilyen élőhelyek egy részének újbóli kialakítására. Ilyen például, amikor felhagyott szántókon természetközeli gyepek létrehozása válik indokolttá. Ezekben az esetekben az élőhely helyreállítása gyakran nem választható el a hozzá kötődő növény- és állatfajok célzott visszatelepítésétől, például akkor, amikor a közösséget alkotó fajok spontán visszatérése nem reális, vagy akár több emberöltőt is igénybe venne.

Mit érdemes tennie a döntéshozóknak és a társadalomnak a természet állapotának javítása érdekében?

Tudatosítani, hogy a természetvédelem és a helyreállítás nem luxus. Az ökoszisztémák védelme, fenntartható használata és helyreállítása kiemelten fontos a jövőnk érdekében. Rövid távon a Nemzeti Természet-helyreállítási Terv elkészítése a feladatunk. Ennek során és a későbbiekben is nagyon fontos az ágazatok közti együttműködés: a vízmegtartás és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást segítő megoldások keresése, előtérbe helyezése, a természetbarát földhasználat ösztönzése. Ez utóbbiakat akár támogatási rendszerekkel is érdemes lenne segíteni. Például jó lenne, ha a Közös Agrárpolitika (KAP) rendszereit lehessen ezekre a helyreállítási célokra használni. A természetvédelem számára pedig fontos lenne a megfelelő hosszú távú finanszírozás biztosítása, hogy a résztvevők teljesíteni tudják a rendeletnek megfelelő feladataikat, a monitorozási és helyreállítási kötelezettségeiket.

Halassy Melinda.
Fotó: Kállai Márton.

Halassy Melinda a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport vezetője. 1995 óta foglalkozik restaurációs (helyreállítási) ökológiával. Kutatásai középpontjában a homoki gyepek helyreállítási lehetőségeinek kísérletes vizsgálata áll. Számos restaurációs projektben vett részt, elsősorban a Kiskun LTER hosszú távú restaurációs kísérleteiben a Kiskunságban, ahol különböző helyreállítási technikákat alkalmazott és értékelt többek között a terjedési korlátok, a növényi tulajdonságok és az inváziós növényfajok szerepének figyelembevételével. Jelenleg magvetésen alapuló helyreállítási módszereket kutat, amelyek hozzájárulhatnak a helyreállított gyepek inváziós fajokkal szembeni ellenálló képességének növeléséhez. A Restaurációs Ökológiai Társaság Európai Szervezetének egyik alapító tagja. E szakmai közösség keretein belül kutatóként kapcsolódott be az EU Természet-helyreállítási Rendelethez kapcsolódó szakmai párbeszédekbe, azzal a szándékkal, hogy támogassa a rendelet hazai értelmezését és tudományos eredményekkel megalapozott alkalmazását a döntéshozók és szakmai érintettek számára.

 

A Visszafordítható-e a természetpusztulás? Az EU természet-helyreállítási rendelete bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A globális felmelegedés üteme látványosan felgyorsult: a Föld átlaghőmérséklete már 1,4 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet – elkerülhetetlennek tűnik, hogy túlfussunk a 1,5 °C-os párizsi klímacélon. Egy nemrég kiadott jelentés szerint ezért nemcsak az üvegházhatású gázok felelősek, hanem egy eddig alulértékelt tényező is: a légköri aeroszol-részecskék mennyiségének gyors csökkenése. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói klímamodellezői szemmel mutatják meg, miért borul fel a Föld energiamérlege, miért maradnak le a modellek, és miért kerülhetnek veszélyesen közel a billenőpontok.

Szerzők: Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza; Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa.

A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.

Egy kockázatelemző matematikusok által készített idei jelentés szerint már nemcsak a kibocsátások növekednek, de a Föld energiamérlegének felborulása és a melegedés üteme is egyre fokozódik. Mindezek hatására a 2 °C-os küszöböt már 2050 előtt átlépjük, hacsak nem történik azonnali és jelentős irányváltás.

A teljes jelentés itt tölthető le: https://actuaries.org.uk/media/isvotyer/parasol-lost.pdf

Az aeroszolok eltűnése felborítja az energiamérleget

Az emberi tevékenység nemcsak üvegházhatású gázokat (pl. szén-dioxidot vagy metánt) bocsát ki, hanem olyan szilárd vagy cseppfolyós légszennyező részecskéket is, amelyeket a légkörben eloszolva aeroszolnak nevezünk. Ezek a kisméretű részecskék hosszú ideig enyhítették az üvegházgázok felmelegítő hatását.

Működésmódjuk egyik fontos eleme, hogy még mielőtt a beérkező napsugárzás elérné a felszínt, ezek az aeroszol-részecskék már a légkörben visszaverik annak egy részét. Emellett a légköri vízgőz a levegőben lebegő szilárd részecskéken könnyebben kiválik apró vízcseppek formájában, melyek a felhőket alkotják. Ez a „rejtett napernyő” nagyjából 0,5 °C-kal hűtötte a bolygót, bár ezt ritkán szoktuk emlegetni.

Csakhogy az elmúlt évek levegőtisztasági szabályozásai – például a kénkibocsátás csökkentése az energiatermelésben és a hajózásban – jelentősen mérsékelték ezen kis részecskék mennyiségét. Ezzel nagyban javítottuk a levegőminőséget, és közvetetten hozzájárultunk a légúti problémák enyhítéséhez, ugyanakkor a klímarendszer szempontjából egy hűtőhatást jelentősen csökkentettünk.

A fizikai következmények világosak: kevesebb aeroszol-részecske → kevesebb visszavert napsugárzás → több felszíni elnyelés → több elnyelt hő a légkörben → gyorsuló melegedés.

Egyes kutatók ezt „végső sokknak” nevezik, utalva arra, hogy a Föld éghajlati rendszerét eddig egy nem szándékos, de hatékony hűtőhatás tartotta valamelyest egyensúlyban az ipari forradalom óta, aminek a megszűnésével nem számoltunk, és viszonylag hirtelen következett be.

Az éghajlati rendszer érzékenyebb, a modellek nem tartják a tempót

Az új, műholdas adatok szerint az eltűnő aeroszol-részecskék nyomán csökkenő hűtés hatása nagyobb, mint amit a legtöbb klímamodell korábban feltételezett. A klímarendszer jelenlegi energiamérlege – azaz az évtizedenként 0,45 W/m²-rel növekvő hőfelhalmozás – olyan gyors ütemben juttatja a többletenergiát az óceánokba, a jégtakarókba és a légkörbe, amit a modellek egyik alrendszer esetében sem jeleztek előre.

A melegedés üteme jelenleg a pesszimistább kibocsátási forgatókönyvekhez áll közelebb, holott a tényleges globális kibocsátások még elmaradnak ezektől. Mindez arra utal, hogy a rendszer valójában érzékenyebb az üvegházhatású gázokra, mint korábban gondoltuk. Tehát a valóság több hőt rejtett el, mint amennyit a modellek feltételeztek.

Modellezőként jól tudjuk, hogy a modellek egyik legnagyobb bizonytalansági forrása az éghajlati érzékenység paraméterezése, különösen a felhőkkel kapcsolatos visszacsatolások esetében. Ezért nem meglepő, hogy a hatásvizsgálatokban széles körben használt, finomfelbontású EURO-CORDEX regionális modellrendszer következetesen alábecsüli az elmúlt évtizedek felmelegedési trendjét: különösen Nyugat- és Közép-Európában, illetve nyáron. 1980 és 2022 között a nyári megfigyelt melegedés Európa középső harmadán 2,4 °C volt, míg a modellszimulációk átlaga szerint csupán 1,3 °C. A legújabb, ún. CMIP6 globális modellek valamivel jobban közelítik a valóságot (1,9 °C), de még ezek is alulbecslik a megfigyelt trendet.

A legfrissebb globális modelleredmények regionális leskálázása (azaz finomabb térbeli felbontásra való átültetése) jelenleg is zajlik. Éppen ezért az európai modellezői közösség egy új állásfoglalás kiadására készül, amely hangsúlyozza: habár a folyamatokat dinamikusan leíró modellek önmagukban nem rosszak, de alkalmazásuk előtt statisztikai módszerekkel javítani kell a nyers modelleredményeket.

Ez többek között azt jelenti, hogy a múltbeli mérésektől erősebben eltérő modellszimulációkat külön kell kezelni, a hidegebb jövőképet mutató szimulációkat érdemes lehet kiszűrni, vagy legalább hibakorrigálással, skálázással közelíteni a valósághoz. Mindezek mellett a jobban teljesítő modellek nagyobb súlyt kaphatnak az elemzésekben. Ez a megközelítés eddig is része volt a hazai gyakorlatnak az ELTE-n végzett kutatásokban, ugyanakkor érdemes elmozdulni az átlagostól a pesszimista forgatókönyvek irányába.

Billenőpontok árnyékában

Az 1,5 °C-os melegedési küszöb felett olyan világba lépünk, ahol már nemcsak fokozatos, hanem láncreakciószerű és visszafordíthatatlan éghajlati változások indulhatnak be. Ezek az ún. billenőpontok – vagyis hirtelen és tartós állapotváltozások – olyan rendszerekhez kötődnek, mint a grönlandi, az északi-sarki és az antarktiszi jégtakaró, a fagyott talaj (permafroszt), az Amazonas esőerdője vagy az óceáni áramlások.

Egyes régiókban ezek a folyamatok felerősíthetik a globális felmelegedést (például további szén-dioxid és metán felszabadításával), ugyanakkor az is előfordulhat, hogy átmenetileg mérsékelik (ilyen hatása lehet az óceáni áramlások lelassulásának). De a rendszer egésze szempontjából a kockázat abban áll, hogy ezek a változások hirtelen, egymást is erősítve következhetnek be, veszélyeztetve a klímarendszer jelenlegi stabilitását. Úgy tűnik, hogy ez már nem csupán elméleti forgatókönyv: a jelenlegi kibocsátási és melegedési pályán ezek az átfordulások reális közelségbe kerülhetnek.

A klímakockázat átbillenhet a kezelhető tartományon

A Föld gyorsuló melegedése mellett a jelenlegi szén-dioxid-kvóták, bírságok és vállalások messze nem elegendők a folyamat visszafordításához. Még akkor is valószínű egy 2 °C-kal melegebb világ 2050 előtt, ha mostantól teljesen nullára csökkentenénk az emberiség kibocsátását. Ez pedig nemcsak éghajlati, hanem súlyos gazdasági és társadalmi kockázat is: a gazdasági károk akár az egyes országok éves bruttó össztermék (GDP) 50%-át is elérhetik a század végére. Már most is érzékelhető a klímaváltozás hatása például az inflációt tekintve, miközben egyre gyakrabban tapasztalunk zavarokat az élelmiszer- és vízellátásban, az energiabiztonságban, valamint az egészségügyi rendszerek működésében.

Egyes régiókban már elindult a biztosítótársaságok kivonulása, ami magával hozhatja a biztosítási piacok összeomlását, és végeredményben gazdasági sokkot eredményez. A pénzben is kifejezhető kockázatok közelebb vannak, mint azt korábban gondoltuk – ráadásul nem lineárisan növekednek, azaz könnyen átbillenhetnek egy új szintre. A felkészülés elmaradása és az alkalmazkodás késlekedése önmagában is kockázat. Az egymásra torlódó válságok (például az aszály sújtotta mezőgazdaság és az élelmiszerár-emelkedések) könnyen elsodorhatják az érdemi kibocsátáscsökkentést, miközben egyre inkább csak tűzoltást végzünk.

Mit tehetünk?

Gyorsabb kibocsátáscsökkentésre, megfelelő alkalmazkodási lépésekre és valódi kockázatkezelésre van szükség. Ehhez célzott és hatékony alkalmazkodási döntések kellenek, különösen a leginkább kitett infrastruktúrák és társadalmi csoportok, például a szegényebb rétegek és térségek esetében.

Fontos leszögezni, hogy nem járható út újra felépíteni az üvegházhatás ellenében ható „védőernyőt” aeroszol-részecskékből – a levegőtisztaság és a felmelegedés közötti választás nem lehet alku tárgya. A kihívást az okozza, hogy a klímarendszer sajnos sérülékenyebb, mint hittük és gyorsabban reagál a változásokra.

Tanulságos lehet a 2008-as ingatlan- és pénzpiaci összeomlás, amelyet szintén nem láttak előre a gazdasági modellek – de utóbb a döntéshozók tudtak rá rendszerszintű szabályozásokkal reagálni. Ebből kiindulva érdemes lenne életre hívni egy, a pénzügyi stabilitást védő testülethez hasonló nemzetközi intézményt, amely a Föld éghajlati biztonságát felügyeli. „A Bolygó Kapitányára” – nevezhetnénk akár így is – most nagyobb szükségünk van, mint valaha.

A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.

A Másfélfok: Gyorsabban melegszik a Föld az eddig számítottnál bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A hulladékgazdálkodási koncesszió indulása óta nincs pontos kép arról, mi történik a használaton kívüli elektronikai eszközökkel Magyarországon. A piaci szereplők kritikái szerint a begyűjtés teljesítménye elmaradhat a céloktól, miközben az adatok nehezen ellenőrizhetők, a feldolgozók kiszolgáltatottabbá váltak, és egyre több régi készülék marad a háztartásokban.

„Sajnos a már nem használt elektronikai eszközök átvételével kapcsolatban a hulladék koncesszió indulása óta nincsenek pontos információink, és a piaci visszajelzések alapján valószínűsíthetően nem jól alakul a begyűjtés, elmaradás feltételezhető a célszámokhoz képest” – mondta a Zöld Hangnak Höflinger Norbert, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének (HOSZ) elektronikai hulladék szakosztályvezetője.

Mi az a koncesszió?

A koncesszió lényege, hogy az állam egy meghatározott időre kizárólagos jogot ad át egy kijelölt piaci szereplőnek egy közfeladat ellátására. Magyarországon 2023 júliusától a települési szilárd hulladék – így az elektronikai hulladék – kezelését is koncesszióba adták. A rendszer működtetésére az állam a MOHU Zrt.-t jelölte ki, amely a Mol-csoporthoz tartozik. A koncesszió 35 évre szól.

Mit mutatnak a számok?

A koncesszió bevezetése előtt a hazai elektronikai hulladék begyűjtése éves szinten megközelítette a 100 ezer tonnát. A koncessziós rendszerben működő MOHU Zrt. tájékoztatása szerint 2024-ben az elkülönítetten gyűjtött e-hulladék mennyisége 63 400 tonna volt.

A MOHU ugyanakkor hangsúlyozza: csak az Energiaügyi Minisztérium által jóváhagyott, lezárt évekre vonatkozóan tud adatot szolgáltatni, és a 2024-es év nem tekinthető teljes értékű összehasonlítási alapnak. Álláspontjuk szerint egy új, országos lefedettségű rendszer indulása szükségszerűen jár átmeneti nehézségekkel, ezért a begyűjtési teljesítményt a 2025-ös adatokkal együtt érdemes majd értékelni, ahol szerintük már javuló tendencia látható.

A felek abban egyetértenek, hogy a koncesszió előtti és utáni adatsorok közvetlenül nem vethetők össze. Szakértők szerint korábban a jelentések töredezett, sokszereplős önbevalláson alapultak, gyakran hiányos ellenőrzéssel és komoly inkonzisztenciákkal. A MOHU célja ezzel szemben egy egységes, átlátható és ellenőrzött adatbázis kialakítása, amely hosszú távon pontosabb képet adhat a rendszer valós teljesítményéről.

Feldolgozók kiszolgáltatott helyzetben

A rendszer átalakulásának következményei különösen élesen jelennek meg a feldolgozó cégeknél. Vitányi Márton, az Inter-Metal vezetője szerint cégük az elmúlt évtizedben évente 1500–3500 tonna elektronikai hulladékot gyűjtött és dolgozott fel. A koncesszió előtt a termékdíjas rendszerből kaptak támogatást, maguk vásárolták meg a hulladékot, dolgozták fel, majd értékesítették annak frakcióit.

A koncesszió bevezetése óta azonban a tulajdonjog a MOHU-hoz került: a feldolgozók a koncesszor (a MOHU) nevében vásárolnak, bérmunkában dolgoznak fel, és a MOHU értékesíti a hulladékot, illetve az abból kinyert anyagokat. A feldolgozók ezért kezelési, illetve bérmunka díjat kapnak.

„Ez a változás alapjaiban alakította át a korábban piaci alapon működő cégek életét. Nem a miénk a hulladék, a szerződéseink jellemzően két évre szólnak, és kiszámíthatatlan, hogy a következő ciklusban tudunk-e, illetve milyen feltételekkel tudunk szerződni. Így nehéz tervezni, fejleszteni, beruházni. Olyan, mintha korábban lett volna egy lakásod, azt elvették volna, és most addig lakhatsz benne kedvezménnyel, amíg a tulajdonos engedi” – fogalmazott Vitányi.

Kérdéses uniós adatok

A HOSZ arra is felhívja a figyelmet, hogy az uniós statisztikák értelmezése sem egyértelmű. Az Eurostat adatai a tagállami kormányok által megküldött jelentéseken alapulnak, amelyek Magyarország esetében a hulladék koncesszorától érkeznek be, ezeknek az adatoknak a független validálása azonban nem történik meg.

Vitányi szerint az évente közzétett Eurostat-adatok több ország esetében is zavarba ejtők, és a szakértők gyakran úgy érzik, hogy azokat kozmetikázzák. Példaként említette, hogy a 2023-as statisztikák szerint Bulgária az elektronikai hulladék begyűjtésének élharcosa lett volna 16 kilogramm/fő mennyiséggel.

Magyarország 2023-ban az Eurostat adatai szerint mintegy 8 kilogramm/fő e-hulladékot gyűjtött, ami összesen 80 ezer tonna alatti mennyiséget jelentett a koncesszióra való átállás évében. Hazánk három másik tagállammal együtt azt vállalta, hogy a becslések szerint keletkező elektronikai hulladék 85 százalékát gyűjti be. A hivatalos adatok alapján azonban ennek csak mintegy 50 százaléka teljesült.

Hol van a többi készülék?

Abban a szakma képviselői és a MOHU is egyetértenek, hogy a háztartásokban jelentős mennyiségű, már nem használt elektronikai eszköz halmozódik fel. A nemzetközi tapasztalatok szerint az elektronikai eszközök élettartama és a hulladékká válás időpontja országonként jelentősen eltérhet. Magyarországon sok készülék hosszú ideig „második életet” él pincékben, fiókokban vagy nyaralókban, míg Nyugat-Európában jellemzőbb, hogy egy új készülék vásárlásakor a régi azonnal bekerül a hulladékkezelő rendszerbe.

Vitányi szerint az is elgondolkodtató, hogy az elmúlt tíz évben az EU-ban közel megduplázódott az eladott elektromos és elektronikai eszközök mennyisége. „Ezt képtelenség bármilyen visszagyűjtési modellel fenntarthatóan kezelni” – tette hozzá. Egy, az avuláson és vásárlóerőn alapuló uniós számítási modell szerint Magyarországon évente akár 150 ezer tonna e-hulladék is keletkezhetne, ám jelenleg nem ismert pontosan, hogy ebből mennyi kerül be a hivatalos rendszerbe.

Mi következik?

A MOHU szerint 2024-ben 44 300 tonna másodnyersanyagot nyertek vissza az elektronikai hulladékból, amelyeket olyan hasznosítóknak adtak át, akik a primer nyersanyagokat részben kiváltva új fémipari termékeket állítanak elő.

Mindeközben az Európai Bizottság azt tervezi, hogy pénzügyi hozzájárulást vet ki a begyűjtésre nem kerülő elektronikai hulladékok után. Az elképzelés a 2028–2034-es uniós költségvetési javaslatban szerepel, amelyet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak még jóvá kell hagynia.

A szakmai szervezetek szerint a jelenlegi rendszerben jóval több információra, ösztönzőre és jogszabályi könnyítésre lenne szükség ahhoz, hogy az értékes anyagokat tartalmazó elektronikai hulladék nagyobb arányban kerüljön vissza a körforgásba. A HOSZ álláspontja szerint a koncesszióba adással az állam lényegében háttérbe lépett: „véleményem szerint letolta magáról a felelősséget” – fogalmazott Höflinger Norbert.

A fotókat Vitányi Mártontól kaptuk.

A Hol vannak a régi készülékek? Kérdések az e-hulladékról bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Sokan temetik a Green Dealt, miközben a klímaválság egyre kevésbé hagy időt a halogatásra. A Mercosur-vita, a szuverenista fordulat és a közelgő választások fényében Oross Dániel, az ELTE Társadalomtudományi Kar politikatudományi kutatója elemzi a zöldpolitika esélyeit, lehetőségeit.


Szokták azt mondani, hogy a zöld politika inkább a baloldali eszméhez áll közel, ami az Európai Unió parlamenti döntéseit elnézve általában igaznak tűnik. Ezt a pár nappal ezelőtti Mercosur megállapodás vitája is mutatja, melynek végén a baloldali és zöld frakciók viszonylag egységesen szavaztak az egyezmény tervezetének jogi felülvizsgálata mellett. Ám a mindössze 11 szavazatos többség nem lett volna meg a nemzeti érdekek mentén voksoló konzervatív/szuverenista képviselők szavazatai nélkül. Hol helyezhető el a zöld gondolat a különböző ideológiák metszetében?

Mi az Mercosur megállapodás?

Szabadkereskedelmi egyezmény az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur-országok (Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay) között, amely a vámok csökkentésével nyitná meg egymás piacait. Az egyezmény azért vált erősen vitatottá, mert a kritikusok szerint ösztönözheti az amazóniai erdőirtást, versenyhátrányba hozhatja az európai mezőgazdasági termelőket, és ellentmond az EU klímavédelmi céljainak.

A zöld pártok körül, velük együttműködésben több oldalú koalíciók jönnek létre. Maga az Európai Zöld Párt is koalícióban működik egy nála radikálisabban balos társasággal. De messzebbről indítanék: a klasszikus liberalizmus céljairól úgy érezték az európai társadalmak a 20. század elejére, hogy ezek már általánosan elterjedt értékeket fogalmaznak meg.  Fel is merült kérdésként, hogy egyáltalán szükség van-e még liberalizmusra.

A Trump-jelenség ezért érdekes cezúra, hiszen az általánosnak vélt alapértékekbe vetett hit megbillent.

Ennek számos oka van. Az egyik az elitek „szűkkeblűsége”. Elon Muskot kevéssé érdekli az emberiség sorsa, mert úgy képzeli, hogy majd a saját szigetén marhákat tenyészt, és azzal a néhány emberrel, akiket beenged, boldogan él. A józan ésszel megkérdőjelezhetetlen igazságok hiányát hallhatjuk ki a big bizniszben érdekelt nagyvállalatok vezetőinek a nyilatkozataiból is. A klímavédelem tagadása illetve a gazdasági érdekek elsőbbségbe helyezése közvetetten azt sugalmazza, mintha az egészséges környezethez való jog azok privilégiuma lenne, akik megengedhetik maguknak, hogy a szennyező iparágaktól távol maradjanak.

Lehet, a valóság esetleg felülírja a magánparadicsomok sebezhetetlenségét, ha Elon Musk szigetét elönti az óceán. Mi a jellemző a Patriótákra?

A „nemzetek Európája” szlogen mutatja, hogy nem veszik tudomásul, bizonyos jelenségeket nem lehet megállítani a határoknál. Míg a zöld ideológia abból indult ki, hogy egy atomkatasztrófa, vagy más természetkárosítások ellen nem lehet nemzeti hatáskörben védekezni, a szabályozáshoz globális összefogás kell, a Patrióták úgy gondolják, hogy majd nemzeti hatáskörben ki-ki önrendelkezik, és eldönti, milyen szabályokat alkot.

Nemrég a szélsőjobboldal nemzethez és a környezethez való viszonyával foglalkoztam, és döbbenten láttam, hogy a szélsőjobb minden nemzeti közösségben, minden kontinensen meg tudja ezt a narratívát valósítani. Gyönyörű képeket tesznek ki az ausztrál szélsőségesek a sivatagaikról, hogy majd ők megőrzik így, nincs szükségük globális együttműködésre. Elképesztő oroszországi eszmefuttatásokat lehet olvasni arról, mennyire jót tesz a hómező visszahúzódása a nemzeti gazdaságnak, mivel az ásványkincsekhez könnyebb lesz hozzáférni.

A partikuláris patrióta elitek mindenütt el tudnak mesélni történeteket arról, hogy a klímaváltozás „nekünk jó”.

Ez látszott Trump Grönlandot megcélzó ámokfutásából is, hogy csak a kiaknázható erőforrást látja benne. Tudomást sem véve arról, hogy a permafrost olvadása közben olyan gázok szabadulnak fel, amelyek gyorsítják a globális felmelegedést. És persze arról sem, hogy egyébként az a terület másé, és nem eladó…

Az ilyen narratívák azért virulensek, mert mindent kiszorítanak, ami nem fér bele. A szélsőséges ideológiákat könnyebb megszilárdítani, ha kirekesztő narratívát adnak hozzá. Tehát, hogy aki mást gondol, azt nyilván valamilyen érdek vezérli, és az rossz a mi közösségünknek, tehát ne hallgassunk rá. Az összeesküvés-elméletek jó kognitív mankók – mindenen átsegítik őket, ami nem fér bele a narratívájukba.

A Patrióták és a nemzeti szélsőségesek alapvetően klímaváltozás-tagadók?

A klímaváltozásnak a számukra előnyös részét elismerik, és úgy tesznek, mint ha a tudósok által feltárt széleskörű negatív hatások náluk nem jelentenének problémát – aki mást mond, az trükközik.

Nehéz volna tagadni, hogy a Green Deal alapvetően piacellenes, nem?

Az biztos, hogy a piac szempontjainál előbbre valónak tartja a közösség és a természet értékeit. Keresi ezeknek az általa nagyon fontos értékeknek az összehangolhatóságát a piaci érdekekkel, de ha ez nem sikerül, akkor a piaci szempontokat sorolja hátrébb.

Míg a Green Deal alapvetően a zöld növekedés gondolatára épít (vagyis arra a feltételezésre, hogy a gazdasági növekedés a környezeti terhelés csökkentése mellett is elérhető – a szerk.), az Európai Uniónak tartania kell a lépést, különösen a jelenlegi kiélezett versenyben a világgazdaság szereplőivel. Ez olyan ellentmondás, amely eleve kudarcra ítéli a zöld átállást, nem?

Ez az alapkonfliktus valóban jelen volt kezdettől, de úgy tűnt egy ideig, hogy a kétféle szempont összehangolható lesz Európa energiaátállásával és munkahelyteremtéssel. Amíg az Egyesült Államok is erősen támogatta a zöld átállás politikáját, addig úgy nézett ki, hogy akár ez Európának egy saját terméke lehet más geopolitikai térségekhez képest. Ez aztán a 2022-ben kitört háborúval, majd Trump beiktatásával erősen megbicsaklott.

Akkor most keresztet vethetünk a zöld gondolatra? A demokratikus erőknek a jelen helyzetre nincsenek válaszaik?

Azt gondolom, hogy vannak. Először is a demokráciának és a békének mint értéknek az erősítését és társadalmi támogatását kell újragondolni. Nem véletlenül jelent meg az EU-ban is Ursula von der Leyen demokráciapajzs programja (Demokracy Shield), hogy felhívja a figyelmet: az EU arra épült, hogy a demokratikus államok békés együttműködését nem kérőjelezi meg senki ezen a kontinensen. Úgy tűnik most, hogy új kihívásokkal szembesül, az EU kész a szakpolitikák szintjén is tenni ezeknek az értékeknek a megerősítéséért.

Orbán Viktor külön utakat tapos Magyarország számára, hangoztatva, hogy nemzeti szuverenitás alapon mi majd tudjuk, hogy nekünk mi a jó. Csakhogy most szembe kerültek egymással a nagy bálványok, és mind Venezuela, mind Grönland kapcsán nagy a hallgatás, nehogy Putyin vagy Trump összevonja a szemöldökét. Lehet tere a magyar pávatáncnak?

Érdemes Svájc példájából kiindulni, amely a középen állást régóta gyakorolja. A svájci külpolitikának évszázados gyakorlatává vált, hogy beszáll nemzetközi közösségek építésébe: a Vöröskereszttől a nemzetközi postán át mindenféle olyan egyesületek, szervezetek támogatását felvállalja, amelyek aztán Svájctól függetlenül is ellátnak fontos külpolitikai missziót. Az Orbán-kormány részéről nemzetközi szervezetépítést nem látunk, talán az egy szélsőjobbos találkozón (CPAC) kívül, amelynek Magyarország fontos helyszínévé vált. Svájc geopolitikailag is könnyebben tud középen állni, úgy, hogy az Alpok körbeölelik, és a szomszédaival több évszázados együttműködést alakított ki.

Ezzel szemben az Orbán-kormány a meglevő szövetségi rendszereket is lerombolja – látjuk a V4-ek széthullását. A Benes-dekrétumok kapcsán mutatott tehetetlenség is árulkodik, hogy amikor a politikai érdeke úgy kívánja, a nemzeti szuverenitást is szemen lehet köpni. Lehet hozadéka egy ilyen sunyulásnak?

Nem hiszem. Ha a V4-ben Magyarország komoly geopolitikai szereplőnek gondolná magát, akkor  erős intézményeket kellene építeni, és a szomszédokkal konszenzust keresni. Ha ez nincs, akkor megreked a történet a kommunikációs lózungoknál, a geopolitikai stratégia pedig a pillanatnyi érdekek áldozatául esik. Így biztosan nem lehet valaki komolyan vehető partner.

A választási kampánynak mégis ez a fajta külpolitika a gerince. Mennyire válik ez be a Fidesz-hívek körében?

Az erős politikus karizmája, aki nagy erős emberekkel képes párbeszédet folytatni és megállapodni, sokaknak tetszhet. Nem kis érvágás most a Fidesznek, hogy nem jön ide sem az amerikai, sem az orosz erős ember. Akik a geopolitikát erős személyiségek megállapodásainak laza képlékeny szöveteként szemlélik, azoknak bejön, hogy Orbán régóta a terepen van, és képes a nagyokkal szót érteni, és egy kis ország nagy vezetőjeként a tárgyalóasztalokhoz ültetik.

Az amerikai elnök most meghívta az általa gründolt Béketanácsba Orbán Viktort, aki ezt el is fogadta. Az Orbán-hívek számára, ha mondjuk Trump megtenné azt a gesztust, hogy a választások előtt mégis idejön, az a kampányban komoly tényező lenne?

Azt gondolom, igen, mert mobilizálhatja a bizonytalanokat, akik úgy érezhetik, minden rendben van. Nyilván nem hosszú távú hatásra lehet számítani, de egy-két hétig hozzá tudna tenni ahhoz, hogy a Fidesz uralni tudja a politikai napirendet.

A miniszterelnök kifejezetten ellenséges hangot üt meg az Európai Unióval szemben. Lehet ezt még feszíteni?

A tavaszi választás tétje Magyarország számára az, hogy elfogadja a szélsőjobbra tolódást, amit a kormány lassan egy évtizede csinál, vagy megelégeli, és olyan kormányt akar, amely képes szót érteni az EU-val, és hazahozni a pénzeket és a támogatási lehetőségeket.

Ilyen értelemben érvényes a fekete-fehér logika, amivé Orbán egyszerűsítette a választást. Az viszont egyértelmű, hogy az Orbán-kormány ezzel a politikájával nem fog többséget építeni az EU-ban.

Vajon az egyszerű emberek, akik nem foglalkoznak politikával, értik-e, hogy az Európához tartozás nem a háborúpártiságot jelenti? Hogy éppen az EU törekszik az európai béke fenntartására?

A Fidesz kommunikációs gépezete az orosz propaganda eszköztárát, működésmódját használja. Hogy ez ellen milyen eszközök működnek, azt kell most kiépíteni és alkalmazni, felhasználva az eddig felhalmozódott tudást. Ebben eredményes lehet Magyar Péter országjárása, hiszen közvetlenül találkozik az emberekkel, ráadásul intenzív online kampányt is folytat, sok eseménnyel.

 Milyen módszerek lehetnek még hatásosak?

A helyi közösségeknek célzott üzeneteken érdemes dolgozni. Minden kis helyi közösségnek megtalálni azokat az érveket, értékeket, mobilizáló üzeneteket, amelyek felül tudják írni az álvalóságot, amit az orosz kampánymódszerek kreálnak.

Nem tudom, Magyar Péter járt-e Szarvason, de azt mellbevágó volt látni, hogy az időközi választáson a korábbi, magát teljesen lejáratott Fideszes polgármester nyert.

Ez a helyi elit újratermelődésének illetve más elit kialakulásának a problémáját veti fel. Erre is nagyon negatívan tud hatni az orosz propaganda, azzal, hogy félelmet generál, elfordít alternatív eliteket a szerepvállalástól. Ez a helyi közösségekben a status quo maradását erősíti, azt sugallva, hogy úgy sincs jobb, illetve, hogy kockázatos felvenni a kesztyűt.

A Tisza megerősödése a demokratikus erők jelentőségét mutatja, vagy inkább azt, hogy kiverte a biztosítékot az Orbán-klán gazdagodása, harácsolása?

A kettő egyszerre igaz. Ahogyan a TISZA építkezik, ahogy a egyéni választókörzeti  jelöltjeit kiválasztotta, annak az előképe a 2022-es választáson végigvitt előválasztási folyamat volt. Az előválasztások ideológiai frontoktól függetlenül megágyaztak egy közös jelölt megtalálásának. A TISZA ezt vitte tovább, és keresi azt az ellenzéki szavazót, akinek már mindegy, hogy bal- vagy jobboldali a jelölt, mindegy, hogy mi a TISZA programja, az érdekli, hogy ezek tűnjenek el a határból is. A közvélemény-kutatásokból az látszik, hogy a tiszások elszántabbak, mint a fideszesek. Ez részben a demokratikus visszaesésre is magyarázat, mert még akár 10 éve is nehezen tudtuk volna elképzelni, hogy az ideológiailag sokféle értéket valló ellenzék így be tud állni egyetlen jelölt mögé. 2006-ban még szükség volt a programok egyeztetésére. A Fidesz demokrácia-lebontó munkájának eredményeképpen ma már nem lehet visszalépni egymás javára, nem lehet koalíciózni, nincsenek meg azok a többpártrendszerekben gyakori elemek, amiket használni tud az egyik párt arra, hogy ideológiáját, programját megőrizve dolgozzon együtt egy másikkal.

Hogy a Fidesz felfalta először a saját szövetségeseit, aztán a parlamentáris demokráciát is, hozzájárult ahhoz, hogy most már az ellenzéknek is csak egyetlenegy dobása van, egyetlen párttal.

Így az ellenzék győzelme esetén egy széles felhatalmazásra alapozott program minden veszélyét majd az új kormánynak kell kezelnie.

A szaunában szoktam Fidesz-hívekkel vitába bonyolódni, és azt látom, van egy olyan réteg, amelyik jól él, és úgy véli, ezt a Fidesznek köszönheti. A jogállam lebontása, az EU elárulása, széles társadalmi rétegek elszegényedése számukra nem ellenérv. Ez nemcsak az elitek, hanem a középrétegek szűkkeblűségét is mutatja, nem?

A Fidesz leszoktatta a demokratikus gondolkodásról és a politizálásról a szimpatizánsait.

Két hete, a Fidesz-kongresszusán föl sem merült, hogy ott esetleg az egyéni jelöltek egymással vitatkozzanak, érveljenek, hogy a kongresszus érdemben válasszon a jelöltek közül. A központi akarat leképeződése, meg néhány beszéd után ráütötték a pecsétet, hogy kik lesznek a jelöltek. Ezt látjuk a közéletben is, ezért nem jut túl az állampolgár azon, hogy neki most jó. Egy demokratikus társadalomban ennél jóval többről kellene szólnia a választásnak. Az osztogatások is arra erősítenek rá, hogy az adott társadalmi csoport úgy érezze, hogy neki addig jó, amíg a Fideszre szavaz.

A demokratikus gondolkodásnak Magyarországon nem volt nagy hagyománya, most pedig 15 éve a visszabontásának vagyunk tanúi. Hosszú idő lesz újjáépíteni – ha van rá szándék.

Igen, de ugye itt jön be, amivel én nagyon sokat foglalkozom, az úgynevezett demokratikus innováció, meg az, hogy akár helyi közösségeknek is lehet értékeket felmutatni, és azért közösen cselekedni. 15 év Fidesz-kormányzás ártalmait nem egyik napról a másikra lehet begyógyítani, de önmagában az üzenet is sokat számít, hogy a helyi politikának hatalmas a jelentősége. A kormány most elhúzta a mézes madzagot, hogy az önkormányzatokkal egyeztetni kíván a választások után, de már senkinek nincs illúziója, hogy miféle „reform” vár az önkormányzatokra. Az biztos, hogy az önkormányzatok autonómiájának a növelése, feladataik támogatása, a helyi közösségek megerősítése mind olyan lépés, amit egy új, a Fideszt leváltó  kormány már a megalakulása másnapján elkezdhet támogatni.

Mennyire lát rá arra a demokratikus kultúrára, ami a Tisza-szigetekben tapasztalható? Reménykeltő?

2002-ben láttunk hasonlót a polgári körökkel, amikor a Fidesz úgy érezte, hogy helyi közösségeket kell építenie társadalmi beágyazottságának növelése érdekében. A Tisza-szigetek formálódása tehát nem teljesen új, és a tétje is hasonló.

Az a nagy kérdés, hogy amikor majd a TISZA kormányra kerül, továbbra is épít a szigetek helyi autonómiájára, működésére, vagy egy új pártmodellre átállva csökkenti ezek jelentőségét.

Az is kérdés, hogy mi lesz a szerepük, ha a TISZA nem jut kormányra. Megmaradnak-e ezek, hogy helyi bástyaként szolgálják a további építkezést? Az biztosan üdítő jelenség, hogy a helyi elitek elkezdtek politizálni, és olyan értelmiségiek is aktivizálják magukat, mint Kéri László.

Ha mégsem az lesz a választások kimenetele, amit az ellenzék remél, akkor teljes apátia borulhat az ország egyik felére. Ez akár a Tisza-szigethálózatot is szétszakítaná?

Nem tudhatjuk, hogy azok, akik most a kampányba sok energiát belefektetnek, nem gondolkodnak-e esetleg úgy, hogy legalább a településeiken változtatni próbálnak a dolgokon a helyi Tisza-szigetek erejére támaszkodva. Nyilván ezért is lebegteti a Fidesz az új önkormányzati törvényt, hogy ha kell, ebből a vitorlából is kifogja a szelet.

Ön tart egy polgárháború kitörésétől?

Láttuk, Karácsony Gergely megválasztása után a Fidesz-szimpatizánsok hogyan adtak be „független” állampolgári panaszokat a választási irodáknak.

Szoros eredmények esetén számolni kell ezzel a forgatókönyvvel is.

A kormánypártnak minden eszköze megvan, hogy késleltesse az új kormány megalakulását, ami pedig komoly feszültségekkel járna. A Fidesz eddig ügyelt rá, hogy semmilyen demonstráció ne torkolljon erőszakba, de mi van akkor, ha a feszültség hevében mégis bekövetkezik? Akkor hogyan lehet majd a felfokozott indulatokat kezelni? Én látok abban veszélyt, hogy a kampányban a feszültségek felsrófolása zajlik.

Milyen körben, milyen fórumon kellene erről beszélni?

Például a Nemzeti Választási Irodának is kellene ezzel foglalkoznia. Jönnek majd ide nemzetközi választási megfigyelők…

A propaganda nyilván azt fogja harsogni, hogy ők az EU kémei.

Ezért kellene tisztességesen elmagyarázni, hogy nem a szendvicsekért jönnek, meg hogy fotózkodjanak, hanem, hogy ügyeljenek a választások tisztaságára. Kulcsszerepük van a helyi választási bizottságoknak is, amelyekben ott ülnek a civil megfigyelők, akiknek a részvétele átívelhetne az árkokon. Szerintem erről beszélni kell, bár az valóban kérdés, hogy ki tudná segíteni nemzeti szinten, hogy a választások másnapján ezeknek a feszültségeknek legyen levezetése. Nagy szükség lenne társadalmi kampányra, és olyan társadalmi szereplőkre, akik a feszített helyzetben arra hívják fel a figyelmet, hogy ez az ország mindannyiunk otthona, és hogy az élet a választások másnapjától is együtt folytatódik.

A Lehet-e még esélye a zöld fordulatnak? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A permakultúrát eredetileg zöld forradalomnak hívták, de ez egy lassú változás. Emberléptékű zöldségtermesztés, pénzmentes együttműködés, ökogazdálkodás, kártétel és a haszonvétel aránya a gazdaságokban. Hogyan lehet rentábilis az ökológiai élelmiszertermelés?

Többek között ezekről is szó esett a  „bőség – gondoskodás – generációk” címmel tartott összejövetelen.  Január 23-24-én a Magyar Permakultúra EgyesülettartottaXI MAPER Konferenciáját, amelynek néhány résztvevő-előadójávalSzilágyi László beszélgetett.

Megszólalók és témáik:

Kulcsár Balázs, a Permakultúra Egyesület elnöke, aki a vértesacsai Valaha tanyán gazdálkodik.   

Mikor épül be az ökológia a gazdálkodók szemléletébe?
Kártevő, vagy ingyen munkaerő a róka?
Bio rovarirtó, vagy növénypusztító a seregély?
Miért fontos a gazdálkodói munka folyamatos megfigyelése?
Hogyan lehet alkalmazkodnia klímaváltozáshoz?

Balogh Lili, az Országos Agroökológiai Hálózat Egyesület vezetője.  

Mi az agrárkörnyezetvédelem és a feminizmus kapcsolata?
Mennyire erős, és hogyan terjed az élelmiszer önrendelkezési mozgalom a világban?

Molnár Zsolt botanikus, etnoökológus, a HUN-REN  Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében a Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetője, az MTA doktora.    

A permakultúra az egy figyelemintenzív gazdálkodási mód. Hogyan jön ide a gyep és erdőgazdálkodás?
A gyimesi gyakorlat: a hangyabolyt lapáttal kiteszik a mezsgyére, a vakondtúrást elgereblyézik. ilyen a legeltetési menü?

Végképp elvszett a pásztorok hagyományos tudása?
Mire jó a helyi biomassza háború esetén? Erdő – erdőssztyepp – klímaváltozás.

Borsos Béla ős zöld civil, gyűrűfűi zöld projekt.      

Az elmúlt 16 év vidékfejlesztési kormánypusztításától, a „taccsravágott” vidékkoncepcióról,  Trump ámokfutásáról, és a környezetvédelem háttérbe szorulásának következményeiről.

Dezsény Zoltán, a terényi Magasvölgyi biotermesztő – vállalkozó.

Mitől egyedi a biodiverz, organikus magasvölgyi kertészet?
Állandó ágyásos művelés nélküli talajművelés a talajéletért.
Milyen a csepegtető és mikroöntözéses víztakarékos biointenzív növénytermesztés?
Mitől emberléptékű a gazdaságuk?
Hogyan működik a közösségi gazdálkodási modell?

Palik Ferenc, szápári ökofarm és biomalom üzemeltető. 

Franciaországban gazda-molnár-pék rendszerben működik 6000 malom. Ezt az elvet magyarosította a Bakonyban. Mi ennek a lényege?
Hogyan lehet szántás nélkül búzát előállítani?

A műsort Sarkadi Péter szerkesztette.

A Zöld Hang podcast: Mi fán terem a Permakultúra? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az OECD által szervezett PISA-vizsgálatok eredményeit mutatjuk a környező országokhoz képest.

A PISA-vizsgálat három tudásterületen (szövegértés, matematika és természettudomány) méri a tanulók képességeit a 15 éves diákok körében.

A vizsgált országok közül Lengyelország és Csehország teljesít a legjobban, Románia a legalacsonyabb szinten. Magyarországon 2009 óta romló teljesítményeket látunk, illetve a természettudományok terén 2015 óta újra javuló tendenciákat mértek.

A Magyarország számokban: PISA-eredmények bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Meglepő, de ezt senki nem tudja megmondani.

A természetvédelem központi jelentőségű fogalma a biológiai sokféleség, azaz biodiverzitás. Jelentése igen tág: az élőlények sokféleségének teljességét írja le. Ennek a leginkább ismert eleme, „mutatója”  az egy adott területen előforduló, megszámolható fajok száma. Ide tartozik emellett az egyedeken belül megtalálható gének, illetve az egyedekből összeálló populációk, állományok változatossága is. A fajokból létrejövő társulások (például a középhegységeinkben sok helyen megtalálható bükkösök), illetve a nagy területeket lefedő biomok is változatosak – például a tajga, a tundra, vagy a mérsékelt övi lombhullató erdő is a biomok közé tartozik.

Namíbiában a szavannán számos látványos emlősfaj él egymás mellett. Fotó: pxhere.com

Az 1972 és 1996 között megjelent Búvár Zsebkönyvek egy jó áttekintést, válogatást adnak a Földön és a Magyarországon előforduló állatokról, növényekről, gombákról és egysejtűekről. Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy bár ez csak egy, a nagyközönségnek szóló ismeretterjesztő sorozat, a „komoly” biológusok bizonyára minden fajt meg tudnak határozni. Később kiderült számomra, hogy nagyon messze vagyunk attól, hogy a bolygón előforduló összes fajt ismerjük, és még a számokra vonatkozó becslések is nagyon tág határok között mozognak. Nemrégiben Páll-Gergely Barnának, a  HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (HUN-REN ATK) munkatársának vezetésével, sok szakemberrel közösen egy tudományos cikkben https://link.springer.com/article/10.1007/s10531-024-02934-6 összegyűjtöttük a hazánkban előforduló, a tudomány számára ismert állatfajokat. Az összesítés kimutatta, hogy majdnem 36 000 állatfajt tartanak nyilván a hozzáértők hazánkban. A kutatás rávilágított, hogy a hazai állatfajok majdnem felét senki nem tudja meghatározni Magyarországon. Pedig például a természetvédelemben nagyon fontos lenne, hogy jól ismerjük a nálunk előforduló fajokat.

 Hány faj fordul elő a Földön?

Fontos megkülönböztetni a Földön élő fajok számát és ezek egy részhalmazát, a tudomány számára ismert élőlényeket. Az előbbire csak becslések vannak, míg az utóbbira tudunk valamennyire pontos számot mondani. A bolygónkon előforduló összes faj kapcsán a jelenleg talán leginkább elfogadott becslés 8,75 millió. https://journals.plos.org/Plosbiology/article?id=10.1371/journal.pbio.3002388  J. Locey és Jay T. Lennon becslése viszont egészen szélsőséges: ők egymilliárdra becsülik ezt a számot. https://www.pnas.org/doi/full/10.1073/pnas.1521291113

A tudomány számára ismert fajok legjobb összesítését talán a Catalogue of Life https://www.catalogueoflife.org/ weboldal adja: ez egy helyen összegyűjti a világon mindenfelé élő, rendszertannal foglalkozó szakemberek tudását. Jelenleg 2 238 246 kortárs (azaz nem kihalt) faj szerepel az adatbázisban. Ennek túlnyomó többsége úgynevezett eukarióta élőlény, azaz sejtmaggal rendelkeznek a sejtje(i). A szakemberek mintegy 25 000 baktériumfajt ismernek, illetve 700-800 archebaktériumot. Ez utóbbiak a baktériumokhoz sok tekintetben hasonlóak, túlnyomórészt egysejtű, sejtmag nélküli, azaz prokarióta szervezetek.

Archebaktériumokat először extrém környezetekben, például a Yellowstone Nemzeti Park Grand Prismatic Spring nevű vulkáni hőforrásában találtak és írtak le. Fotó: Carsten Steger / Wikipedia. A magyarországi élővilág számokban

Jelenleg nincsen friss összesítés a nálunk előforduló állat-, növény-, gomba-, baktérium- és archebaktériumfajok számáról; a legutóbbi 2001-ben jelent meg. Richard B. Primack amerikai kutató „Essentials of Conservation Biology” (A természetvédelmi biológia alapjai) címen írt klasszikus tankönyvét Standovár Tibor, az ELTE kutatója fordította le magyarra, és jelentősen kibővítette, a magyar viszonyokra alkalmazta. https://www.libri.hu/konyv/richard_b_primack.a-termeszetvedelmi-biologia-alapjai.html Itt egy külön fejezetben gyűjtötte össze, hogy mit lehet tudni a hazai élővilágról. Ezen 2001 összesítés szerint 90-95 000-re becsülhető a hazánkban a taxonómusok által megtalált fajok száma.

Rédei Tamás, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa elmondása szerint a hazai virágos növények, nyitvatermők és harasztok együttes száma mintegy 3100. Vörös Lajos, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa szerint a mohák közé maximum 500, az algák közé 5-10 ezer faj tartozik Magyarországon. Felföldi Tamás, az ELTE Mikrobiológiai tanszékének munkatársa a Zöld Hang kérdésére kifejtette, hogy a baktériumokról és archebaktériumokról nincsen hazánkra vonatkozó összesítés. Az ismert fajok száma mintegy 20 000, de a legtöbbet csak a DNS-állományának leolvasása alapján „látjuk”. Becslése szerint legalább 100 000 baktérium és 1 000 archebaktérium lehet hazánkban.

A szakemberek rendszeresen találnak olyan fajokat Magyarországon, amelyek újak a hazai élővilág ismerete számára. Időnként a tudomány számára is teljesen új fajok is előkerülnek – ilyen például a bugaci nőszőfű. Németh Attila, a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősárának munkatársa kollégáival a külalakra nagyon hasonló földikutya egyedek genetikai vizsgálatával kiderítette, hogy a Kárpát-medencét több földikutya faj is lakja. Idegenhonos, azaz eredetileg más térségekben élő fajok is megjelennek Magyarországon, míg egyes őshonos fajok kipusztulnak. Így folyamatosan változnak az ismereteink a hazai fajokkal kapcsolatban.

Bugaci nőszőfű. Fotó: Pintér Balázs / Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. És mi van a vírusokkal?

A fenti összesítésekben nem szerepelnek a vírusok, mert azok az élet jelenleg használatos definíciói szerint nem élőlények – valahol az élettelen világ és az élőlények között találhatók. Mégis érdemes megemlíteni, hogy Eugene V. Koonin és munkatársai 2023-ban https://pasteur.hal.science/pasteur-03953101/document tízmillió és egymilliárd közé tették a Földön létező vírusfajok számát.

Más mutatók

Mint említettük, a változatosság fontos mutatója a fajok száma, de az élővilág változatossága ennél sokkal többet jelent. Egy 1997-es számítás szerint https://www.science.org/doi/10.1126/science.278.5338.689 a fajokon belül 1,1 – 6,6 milliárd populáció élhet a Földön, emellett egy másik összesítés szerint http://coastalforests.tfcg.org/pubs/Global%20200%20ecoregion.pdf 238 ökorégiót lehet elkülöníteni. A WWF természetvédelmi szervezet 14 szárazföldi biomot használ.

A Föld 14 szárazföldi biomjának térképe, a WWF definíciója szerint. A színkódok jelentését itt lehet megnézni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Biom . Forrás: Ville Koistinen / Wikipedia. Mit is kell tennünk a fajok megőrzése érdekében?

A hazánkban élő fajokkal foglalkozó taxonómusok száma sajnos csökkenő tendenciát mutat. Fontos lenne megfordítani ezt a folyamatot, és fiatal kutatókat bevonni a kutatásba, új munkahelyek létrehozásával, az önkéntes kutatók támogatásával, a fiatalok érdeklődésének felkeltésével.

Báldi András, a Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport munkatársa a Zöld Hang számára azt nyilatkozta, hogy „gyakran felmerül az a kérdés, hogy hogy mit kell tenni a fajok megőrzése céljából. Gyakori dilemma, hogy inkább ezt, vagy inkább azt kellene tenni, inkább az élőhelyeket, vagy inkább a népszerűbb fajokat védjük, vagy inkább az ismeretterjesztést, oktatást, vagy a szakpolitikai tanácsadást, vagy éppen a kutatómunkát részesítsük előnyben. Szerintem rég túl vagyunk az ilyen problémázáson. Nem kell választani, minden téren egyszerre kell nagyokat lépni. Meg kell teremteni a kedvező társadalmi környezetet, amihez a lakossággal meg kell értetni, hogy részei vagyunk az élővilág rendszerének, ha az megroggyan, annak kedvezőtlen hatása lesz a mi életszínvonalunkra is. Például az oktatást, képzést, és ismeretterjesztést kellene megváltoztatni. Megemlíthetem a mesterséges intelligenciát (MI-t), mely egyszerre tudja segíteni ezt a munkát, illetve aláásni a tudományos hitelességet. Mivel a megbízhatóság az alapja az üzeneteinknek, jó volna tudni mi, és hogyan készült MI bevonásával. Mi magunk például az ismeretterjesztésnél tudunk hatékonyak lenni, azaz sokakat elérni, bár nem mindenki lehet Attenborough. Ezzel együtt a jogi rendszert is egy élővilágközpontú társadalomnak és gazdaságnak megfelelően kell átalakítani. Idehaza a tudomány és döntéshozók közötti hatékony kommunikációs csatornák kialakítása még várat magára. Jó, és szinte példa nélküli az EU Green Deal és a hozzá kapcsolódó stratégiák, melyek közül az első a Biodiverzitás stratégia volt – mintegy elismerve, hogy a tágabb élővilág rendszerét kell először megcélozni és megőrizni, és ahhoz illeszteni a többi terület elképzeléseit, melyek végső soron az élővilág rendszereire épülnek. Ennek a legutolsó állomása a Természet-helyreállítási Rendelet, mely minden EU országban kötelezővé teszi 2030-ig – többek között – a beporzó-populációk csökkenésének visszafordítását, a rossz állapotú élőhelyek 30%-nak helyreállítását, magas diverzitású agrártájak kialakítását, az erdőkben a holtfa mennyiségének növelését, stb. Ez egy olyan lehetőség a természeti értékek helyreállítására, melyet minden józanul gondolkodó, és az unokáink jövőjét féltő döntéshozónak komolyan kell vennie. Szerencsére számos élőhelyrestaurációs kutatás történt idehaza, sok beavatkozást hajtottak végre például a nemzeti parkok. Országos ökoszisztéma alaptérképünk is van (http://alapterkep.termeszetem.hu/), és így tovább. Tehát a szükséges tudás alapjai hazánkban rendelkezésre állnak” – nyilatkozta a hazai természetvédelem elismert kutatója, Báldi András.

A Hány faj él a Földön? És Magyarországon? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Mi történik a narancshéjjal, a salátamaradékkal vagy a kávézaccal, ha nem a kukába dobjuk? És miért nem mindegy, hogyan komposztálunk? Markó Gergely komposztmester szerint a jó komposzt nem szerencse kérdése, hanem figyelemé és tudásé.

Markó Gergely

„1988 óta komposztálok, édesapámmal közösen kezdtük. Budapesti lakásunkban gyűjtöttük a konyhában megmaradt növényi részeket, aztán hétvégén kivittük a telkünkre, ahol összekevertük a kerti zöldhulladékkal. Akkor még nem volt erről sehol sem szó, de nekünk egyszerűen természetes volt, hogy visszakerüljön a földbe, mert attól jobban terem minden” – meséli.

Markó Gergely évek óta dolgozik komposztmesterként, ő felel ugyanis a főváros egyik legnagyobb komposztálójáért, a Boráros téri pontért. A közösségi komposztálással 2021-ben kezdett foglalkozni önkéntesként még a Józsefvárosban, majd 2022 óta dolgozik a Boráros téren, ahol egy európai uniós projekt keretében és a Fővárosi Önkormányzat szervezésében jött létre egy városi komposztálópont.

„Amikor megnyitottunk, az első hetekben megdöbbenve láttam, mik kerültek a komposztládákba. Befőttesüvegek, vállfák, papír. Állandóan takarítottuk, de megérte. Szépen lassan javult a helyzet és ma már jól működik a komposztáló, általában azt dobják bele, ami odavaló.”

A Boráros téri Komposztbarátok Facebook-közösségében közel háromszázan vannak, de Markó Gergely szerint ennél többen használják ténylegesen a komposztpontot. „Biztos vagyok benne, hogy olyanok is hordják ide a zöldhulladékot, akik nem tagjai az online közösségnek. A becslésem szerint több száz család komposztál rendszeresen itt, és bárki bármikor csatlakozhat.” Ma már szerencsére egyre nagyobb divat a komposztolás és jelenleg 20-30 komposztpont működik csak a fővárosban.  

De mit is csinál egy komposztmester? Munkája során rendszeresen ellenőrzi a komposztáló rekeszeket, kiválogatja az oda nem illő anyagokat, felaprítja a túl nagy darabokat, és gondoskodik az átforgatásról. „Az egyik legfontosabb dolog az aprítás. Ha a növényi hulladékok nagyjából 5×5 centiméteres darabokra vannak vágva, sokkal gyorsabban bomlanak le. Ha nagyobb darab kerül bele, utólag feldarabolom.” A forgatást a rekeszek tartalmának átpakolásával oldja meg. „Ilyenkor tulajdonképpen levegőt adunk a komposztnak. Ezután az anyag pihen, és lassan humusszá érik. Körülbelül egy év kell ahhoz, hogy igazán beérjen, de a lebomlás utána is folytatódik, egyre több ásványi anyag válik felvehetővé.”

A kész komposztot rostálni kell: a finom komposzt szobanövényekhez ideális, a durvább frakció bokrok, fák alá kerül. Korábban a tápanyagban dús komposztot a közösségen belül osztották szét, de hamar kiderült, hogy több keletkezik, mint amennyit a jellemzően lakásban élő résztvevők fel tudnak használni. „Ezért az elmúlt években többször is a Boráros téren található Miyawaki-minierdőkbe hordtuk ki. Később a Nehru parti Miyawakiba is vittünk belőle, önkéntesekkel egy kukában cipeltük ki a komposztot. Két éve pedig már a 10 Millió Fa Alapítvány használja fel a ferencvárosi fák ültetéséhez.”

Markó Gergely szerint komposztálni többféleképpen lehet: gödörben, kupacban, vagy ládában, de mindegyik módszer odafigyelést igényel. „A gödrös komposztálásnál könnyen berohadhat az anyag, ha nincs elég levegő. De egy dobozos komposztálóban is előfordulhat ez pl. egy nagyobb eső után, ha túl nedves lesz.” Egyes országokban az éghajlati viszonyok miatt tetővel védik a komposztot, mert a túl sok víz éppúgy árt a lebontási folyamatnak, mint a kiszáradás. Szerinte az is hatásos, hogyha az ősszel lehullott leveleket a bokrok alá gereblyézzük és hagyjuk lebomlani szép lassan. Sokan tavasszal a magaságyások készítésénél simán nagy mennyiségben használnak lehullott lombokat és konyhai zöldhulladékot, akár úgy is, hogy csak egy bizonyos szintig komposztálódtak, a földben ez úgyis megtörténik és a magaságyás termékeny talajjá válik.

Az elmúlt években divatos lett, hogy az önkormányzatok komposztkereteket, ládákat adtak  a lakóknak. Volt ahol ingyen, volt ahol egy kisebb összegért. Szerinte önmagában a kellékek kiosztása nem elég. Jó példának a szlovákiai Simonyt tartja. „Ott a komposztkereteket ingyen adták a családoknak, viszont feltétel volt, hogy háztartásonként legalább egy ember részt vegyen egy rövid képzésen. Megmutatták, mitől lesz jó a komposzt, mire kell figyelni, milyen hibákat érdemes elkerülni. Ez rengeteget számít, mert a komposztálás nem ösztönből működik, hanem odafigyeléssel.” – mondta el Markó Gergely.

“A jó komposzt egyik kulcsa az arány. A nitrogéndús zöld anyagok – konyhai növényi hulladék – mellé mindig kell széntartalmú barnaanyag: aprított gally, forgács, szalma vagy akár kartonpapír. Ha ez megvan, a komposzt nem büdös. Ha büdös, az mindig jelzés, hogy valami nincs rendben.” Gyakran felmerül kérdésként a déligyümölcsök héjának komposztálhatósága is. „Sok vita volt erről, de a Humusz Szövetség oldalán megjelent cikk szerint a kezelt narancs- vagy banánhéj nem tartalmaz több vegyszermaradványt, mint egy nem bio alma vagy körte. Nálunk ezt is lehet komposztálni, de a mennyiségre figyelni kell, egy büfés például ne hordja ide kilószámra.”

Csákváron Gergely újabb ötletet valósított meg: kávézók, éttermek, pékségek kávégépeiből származó kávézaccot kezdett vödrökben elhordani. „Egy év alatt körülbelül két tonna kávézacc gyűlt össze. Ez óriási mennyiség, ami egyébként a lerakóban végezné.” A kávézacc önmagában enyhén savas, de kiváló komposztalapanyag. „Más növényi hulladékokkal keverve a savasság kiegyenlítődik. Rendkívül jó szerves anyag, igazi kincs. Ha egy 5400 fős kisvárosban összejön két tonna évente, el lehet képzelni, mennyi kávézacc keletkezik Budapesten. Érdemes lenne erre elindítani egy programot” – vetette fel az ötletet a komposztmester. 

Mikor és hogyan komposztáljunk?

Tavasz: Kiváló időszak új komposzthalom indítására. A talaj kezd felmelegedni, a mikroorganizmusok aktivitása nő, így gyorsabban bomlanak az anyagok.

Nyár: Ideális a komposzt “gyorsítására”. Ha a halom túl száraz, érdemes öntözni, és időnként megforgatni. A magas hőmérséklet gyors lebomlást eredményez, de a túlzott napsütés kiszáríthatja.

Ősz: Jó időszak lomb és kerti hulladék feldolgozására. A komposzt télen lassabban bomlik, de a hidegebb idő nem akadályozza a halom felhalmozását.

Tél: A komposztálás lassabb, mivel a mikroorganizmusok aktivitása alacsony. Ha van fedett, szigetelt hely, a halom lassan tovább érhet, de hidegben a lebomlás szinte megáll.

A 38 éve komposztál – elmondja, hogyan kell jól bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület minden évben megkérdezi a természetbarátokat, melyik hazai madárfajt tartják érdemesnek az Év madara kitüntető címre. 2026-ben az év madara az énekes rigó lett. Ő a második legelterjedtebb hazai rigónk, aki már a kertvárosi részeken is otthonosan érzi magát. Lovászi Péterrel, az egyesület vezetőségi tagjával beszélgettünk arról, hogyan tudnánk segíteni a városainkban is megtelepedő példányokat, valamint más, ugyancsak a környezetünkben élő fajok egyedeit. Az énekes rigó példája bemutatja, hogy tudatos döntésekkel mi magunk is sokat tehetünk a környezetünkben élő madarakért.

A madárbarát kertek száma örvendetesen növekszik Magyarországon, egyre többen ismerik fel, hogy a városi zöldfelületeknek kulcsszerepük van a fajok megőrzésében. A madarakkal való együttélés azonban közel sem problémamentes: számos faj sorsa mutatja, milyen könnyen válhatnak a madarak „zavaró tényezővé” az emberek számára. Az egyik legvitatottabb példa a nagy kárókatonák esete, amelyeket hazánkban rendszeresen engedéllyel riasztanak és gyérítenek.

Az Év madara szavazás éppen ezért különösen fontos kezdeményezés, hiszen közelebb hozza az emberekhez a madarak sokszor rejtett világát, és segít megérteni, milyen kihívásokkal szembesülnek a városokban és azok peremén élő fajok. Három jelölt közül lehetett választani 2025 nyarán a 2026-os év madara szavazáson. A kis poszáta, az énekes rigó és a kerti geze élete is a bokros területekhez kötődik. Az énekes rigó a szavazatok 42%-át szerezte meg, mindössze két százalékot vert rá a második helyezett kis poszátára. Lovászi Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vezetőségi tagja számos érdekességgel szolgált az idei győztesről.

Énekes rigó betonoszlopon Erdőhorváti 2013 Orbán Zoltán

Miért lehetett épp erre a fajra szavazni? Minek köszönheti a természetbarátok körében a népszerűségét az énekes rigó?

Az MME az Év madara szavazáson „indított” madárfajokat úgy választja ki, hogy egy-egy élőhelyet vagy természetvédelmi problémakört képviseljenek. Az idei évben a kis poszáta, az énekes rigó és a kerti geze is olyan madár, amely az ember közelében is előfordul és kedveli a bokros élőhelyeket. A három jelölt közül az énekes rigó a legismertebb, hiszen éneke is jellegzetes és gyakrabban is kerül szem elé, mint a kis poszáta, vagy a kerti geze.    

Az énekes rigó városokban is gyakori vendég. Milyen településrészeken fordul elő? Van-e bármilyen speciális igénye a fajnak?

Gyakori költőfaj, elsősorban a sűrű aljnövényzetű elegyes erdőket kedveli, de parkokban, kertekben is megtelepszik. A településeken a külvárosi, kertvárosi részeken lehet leginkább számítani rá, ott, ahol sok a fa és bokrok is találhatók. Vonuló faj, kis számban át is telelhet és ilyenkor is sokszor jelenik meg településeken, például az etetőre kirakott gyümölcsöt keresve. 

Miben különbözik a hangja a sárgarigóétól? Hogyan lehet megkülönböztetni az éneküket?

A sárgarigó „huncut a bíró” flótázása egy könnyen felismerhető, rövid, gyakran hallatott madárének. Általában külterületeken, például tanyás vidékeken, sokszor napközben is lehet hallani. Az énekes rigó dala is hangos, de változatosabb, ráadásul strófáit minden esetben kétszer-háromszor is megismétli, amiről könnyen felismerhető. Nagyon sokszor énekel naplemente környékén – természetesen a szaporodási időszakban, mert a madárének a párválasztásban és a területkijelölésben játszik szerepet. Az énekes rigó éneke legjobban talán a fekete rigóéhoz hasonló, de az ismétlések abból hiányoznak.   

Hogyan segíthetnénk a védett faj közvetlen környezetünkben élő populációit?

Az egyik fontos lehetőség a fészkelőhelyek – fák, bokrosok, parkok – növényzetének megőrzése, különösen a költési időszakban történő fakivágás, cserjeirtás veszélyezteti a fészkeket, az abban lévő tojásokat vagy fiókákat. A táplálékforrás is fontos fiókák neveléséhez, amit főként giliszták és csigák alkotnak, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. A cserjék alatti avar meghagyásával, de például a permetezés minimalizálásával is segíthető ezek állománya.

Kényes kérdés a szabadon kószáló macskaállomány, hiszen nagyon sok fiókát és felnőtt madarat macskák kapnak el. A felelős állattartással sokat tehetünk ez ellen, az ivartalanítással csökkenthető a kóbor cicák száma, de egyre többen készítenek például kertes házaknál is zárt kifutókat házi kedvenceik számára. Akár egy nyakba akasztott pici csengő is felhívja a rigók figyelmét a közeledő ragadozóra. 

A hazai városokban ugyancsak gyakran felbukkanó molnárfecskék és füstifecskék fészkeit sajnos gyakran leverik, elpusztítják. A varjakat és a balkáni gerléket több városban ragadozó madarakkal, hivatalos engedély birtokában riasztják. A nagy kárókatonák gyérítése évről évre megosztja a természetbarátok és a horgászokat. Miért ilyen nehéz együtt élni a madarakkal?

Lehetne a sort folytatni a gólyákkal, a kertekben a vakondokkal is… Szerencsére a rigók olyan eldugott és nehezen elérhető helyekre rakják a fészküket, ahol nem csak hogy nem zavarják az embereket, de sokszor megtalálni is alig lehet azokat. Az is jellemző rájuk, hogy a fiókák az ürüléket etetés után megfordulva egy burokban nyomják ki, amit a szülő azonnal el is visz a fészektől. Az, hogy nincs egy helyen ürülékkupac, a ragadozók elleni védekezést szolgálja (nem vezeti oda az árulkodó jel fészekhez, fiókákhoz a fészekrablókat), de az ember ellenszenvének elkerülésére is hasznos.

Joggal kérdezhetik a laikusok, hogy akkor miért nem így „működnek” a fecskék, varjak, vagy a gólyák? A magas falakon fészkelő fecskék, a csapatosan élő varjak vagy a nagy testű gólyák nincsenek rákényszerülve erre az óvatosságra.  

Mit tehetünk a környezetükben felbukkanó szárnyas barátaink érdekében?

A költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás az énekes rigót is érintheti, ez mindenképpen kerülendő. Szintén fontos lenne a sűrű, nagyobb kiterjedésű bokrok, bokrosok és dús aljnövényzetű foltok megőrzése, amelyek a fészket még röpképtelenül elhagyó fiókáknak nyújtanak menedéket. A Madárbarát kert programban az egész évre javasolt itatók és madárfürdők működtetése az énekes rigókat is segíti.

Fotó: Orbán zoltán

A Miért az énekes rigó lett az év madara? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Mi történik valójában a feleslegessé vált ruháinkkal és cipőinkkel egy olyan rendszerben, ahol 2025-től kötelező a textilhulladék külön gyűjtése, de továbbra sem világos, hogy a fast fashion hulladékhegyeiből mi hasznosul újra.

Mi lesz a feleslegesé vált ruháinkkal, cipőinkkel? Általában a kukákban, és azután vagy egy hulladéklerakóban, vagy Budapest egyik feléből a rákospalotai szemétégetőben végzik. Szerencsésebb esetben adományként valamelyik karitatív szervezeten keresztül a rászorultakhoz jut, így hasznosul tovább, vagy a szelektív gyűjtőrendszeren keresztül hasznosul újra – ha újrahasznosul. A modern ruhák többsége nem tiszta anyagból, hanem pamut-poliészter keverékéből készül. Ezek molekuláris szintű szétválasztása jelenleg rendkívül drága, a mechanikai újrahasznosítás pedig roncsolja a szálakat, így azokból csak alacsonyabb minőségű termék (például géprongy vagy szigetelőanyag) készülhet.
És hogy ez mekkora hulladékhegy?  Európai uniós szinten évente összesen (fejenként 16 kg.) közel 7 millió tonnát jelent, amelynek eddig alig több mint 20 százalékát gyűjtötték szelektíven. Magyarországon évente kb. 60– 80 ezer tonna textilhulladék keletkezik.

Sarkadi Péter szerkesztő vendége Dobos Emese, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont KRTK Világgazdasági Intézetének kutatója e témában írt nemrég tanulmányt.
Kötelező a textilgyűjtés, de kérdéses a ruhák utóélete

Amikről szó esik a beszélgetésben:

— Mekkora a fast fashion és az ultra fast fashion környezeti terhelése?

— A kész termék árának csak az 5–10 százaléka az előállítási költség. Akkor mit fizet a fogyasztó?

— 2025 januárjától az Európai Unió minden tagállamában, így Magyarországon is kötelező a textilhulladék elkülönített gyűjtése. Vannak pontos adatok, hogy hol állunk? Mi lesz a sorsuk?

— Mi az a „hulladékgyarmatosítás” ?

— A drága újrahasznosítás trendi?

— Miért nagy átverés az óceáni hulladékból készített cipő?

— Mik a használtruha kereskedelem hulladékos buktatói?

— Lehet fenntartható, a divatipar?

— Tényleg egészségesebb a használt babaruha?

— Hogyan lehetne életképessé tenni a körforgásos gazdaságot?

—  A divatipari gyerekmunka, kizsákmányolás etikai kérdései.

Előadást rögzítette/szerkesztette: Sarkadi Péter.
Fotó:Sarkadi Péter.

A Zöld Hang podcast: Mi lesz a levetett ruháink sorsa? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A NAV jövedéki adatbázisa alapján mutatjuk a az ország üzemanyag-fogyasztását és az ebből számolható CO2-kibocsátást.

A legnagyobb fogyasztás a kormány benzinárstopja alatt volt.

A Magyarország számokban: Üzemanyag-fogyasztás bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.