Legfrissebb

A hulladékgazdálkodási koncesszió indulása óta nincs pontos kép arról, mi történik a használaton kívüli elektronikai eszközökkel Magyarországon. A piaci szereplők kritikái szerint a begyűjtés teljesítménye elmaradhat a céloktól, miközben az adatok nehezen ellenőrizhetők, a feldolgozók kiszolgáltatottabbá váltak, és egyre több régi készülék marad a háztartásokban.

„Sajnos a már nem használt elektronikai eszközök átvételével kapcsolatban a hulladék koncesszió indulása óta nincsenek pontos információink, és a piaci visszajelzések alapján valószínűsíthetően nem jól alakul a begyűjtés, elmaradás feltételezhető a célszámokhoz képest” – mondta a Zöld Hangnak Höflinger Norbert, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének (HOSZ) elektronikai hulladék szakosztályvezetője.

Mi az a koncesszió?

A koncesszió lényege, hogy az állam egy meghatározott időre kizárólagos jogot ad át egy kijelölt piaci szereplőnek egy közfeladat ellátására. Magyarországon 2023 júliusától a települési szilárd hulladék – így az elektronikai hulladék – kezelését is koncesszióba adták. A rendszer működtetésére az állam a MOHU Zrt.-t jelölte ki, amely a Mol-csoporthoz tartozik. A koncesszió 35 évre szól.

A koncesszió bevezetése előtt a hazai elektronikai hulladék begyűjtése éves szinten megközelítette a 100 ezer tonnát. A koncessziós rendszerben működő MOHU Zrt. tájékoztatása szerint 2024-ben az elkülönítetten gyűjtött e-hulladék mennyisége 63 400 tonna volt.

A MOHU ugyanakkor hangsúlyozza: csak az Energiaügyi Minisztérium által jóváhagyott, lezárt évekre vonatkozóan tud adatot szolgáltatni, és a 2024-es év nem tekinthető teljes értékű összehasonlítási alapnak. Álláspontjuk szerint egy új, országos lefedettségű rendszer indulása szükségszerűen jár átmeneti nehézségekkel, ezért a begyűjtési teljesítményt a 2025-ös adatokkal együtt érdemes majd értékelni, ahol szerintük már javuló tendencia látható.

A felek abban egyetértenek, hogy a koncesszió előtti és utáni adatsorok közvetlenül nem vethetők össze. Szakértők szerint korábban a jelentések töredezett, sokszereplős önbevalláson alapultak, gyakran hiányos ellenőrzéssel és komoly inkonzisztenciákkal. A MOHU célja ezzel szemben egy egységes, átlátható és ellenőrzött adatbázis kialakítása, amely hosszú távon pontosabb képet adhat a rendszer valós teljesítményéről.

A rendszer átalakulásának következményei különösen élesen jelennek meg a feldolgozó cégeknél. Vitányi Márton, az Inter-Metal vezetője szerint cégük az elmúlt évtizedben évente 1500–3500 tonna elektronikai hulladékot gyűjtött és dolgozott fel. A koncesszió előtt a termékdíjas rendszerből kaptak támogatást, maguk vásárolták meg a hulladékot, dolgozták fel, majd értékesítették annak frakcióit.

A koncesszió bevezetése óta azonban a tulajdonjog a MOHU-hoz került: a feldolgozók a koncesszor (a MOHU) nevében vásárolnak, bérmunkában dolgoznak fel, és a MOHU értékesíti a hulladékot, illetve az abból kinyert anyagokat. A feldolgozók ezért kezelési, illetve bérmunka díjat kapnak.

„Ez a változás alapjaiban alakította át a korábban piaci alapon működő cégek életét. Nem a miénk a hulladék, a szerződéseink jellemzően két évre szólnak, és kiszámíthatatlan, hogy a következő ciklusban tudunk-e, illetve milyen feltételekkel tudunk szerződni. Így nehéz tervezni, fejleszteni, beruházni. Olyan, mintha korábban lett volna egy lakásod, azt elvették volna, és most addig lakhatsz benne kedvezménnyel, amíg a tulajdonos engedi” – fogalmazott Vitányi.

A HOSZ arra is felhívja a figyelmet, hogy az uniós statisztikák értelmezése sem egyértelmű. Az Eurostat adatai a tagállami kormányok által megküldött jelentéseken alapulnak, amelyek Magyarország esetében a hulladék koncesszorától érkeznek be, ezeknek az adatoknak a független validálása azonban nem történik meg.

Vitányi szerint az évente közzétett Eurostat-adatok több ország esetében is zavarba ejtők, és a szakértők gyakran úgy érzik, hogy azokat kozmetikázzák. Példaként említette, hogy a 2023-as statisztikák szerint Bulgária az elektronikai hulladék begyűjtésének élharcosa lett volna 16 kilogramm/fő mennyiséggel.

Magyarország 2023-ban az Eurostat adatai szerint mintegy 8 kilogramm/fő e-hulladékot gyűjtött, ami összesen 80 ezer tonna alatti mennyiséget jelentett a koncesszióra való átállás évében. Hazánk három másik tagállammal együtt azt vállalta, hogy a becslések szerint keletkező elektronikai hulladék 85 százalékát gyűjti be. A hivatalos adatok alapján azonban ennek csak mintegy 50 százaléka teljesült.

Abban a szakma képviselői és a MOHU is egyetértenek, hogy a háztartásokban jelentős mennyiségű, már nem használt elektronikai eszköz halmozódik fel. A nemzetközi tapasztalatok szerint az elektronikai eszközök élettartama és a hulladékká válás időpontja országonként jelentősen eltérhet. Magyarországon sok készülék hosszú ideig „második életet” él pincékben, fiókokban vagy nyaralókban, míg Nyugat-Európában jellemzőbb, hogy egy új készülék vásárlásakor a régi azonnal bekerül a hulladékkezelő rendszerbe.

Vitányi szerint az is elgondolkodtató, hogy az elmúlt tíz évben az EU-ban közel megduplázódott az eladott elektromos és elektronikai eszközök mennyisége. „Ezt képtelenség bármilyen visszagyűjtési modellel fenntarthatóan kezelni” – tette hozzá. Egy, az avuláson és vásárlóerőn alapuló uniós számítási modell szerint Magyarországon évente akár 150 ezer tonna e-hulladék is keletkezhetne, ám jelenleg nem ismert pontosan, hogy ebből mennyi kerül be a hivatalos rendszerbe.

A MOHU szerint 2024-ben 44 300 tonna másodnyersanyagot nyertek vissza az elektronikai hulladékból, amelyeket olyan hasznosítóknak adtak át, akik a primer nyersanyagokat részben kiváltva új fémipari termékeket állítanak elő.

Mindeközben az Európai Bizottság azt tervezi, hogy pénzügyi hozzájárulást vet ki a begyűjtésre nem kerülő elektronikai hulladékok után. Az elképzelés a 2028–2034-es uniós költségvetési javaslatban szerepel, amelyet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak még jóvá kell hagynia.

A szakmai szervezetek szerint a jelenlegi rendszerben jóval több információra, ösztönzőre és jogszabályi könnyítésre lenne szükség ahhoz, hogy az értékes anyagokat tartalmazó elektronikai hulladék nagyobb arányban kerüljön vissza a körforgásba. A HOSZ álláspontja szerint a koncesszióba adással az állam lényegében háttérbe lépett: „véleményem szerint letolta magáról a felelősséget” – fogalmazott Höflinger Norbert.

A fotókat Vitányi Mártontól kaptuk.

A Hol vannak a régi készülékek? Kérdések az e-hulladékról bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Sokan temetik a Green Dealt, miközben a klímaválság egyre kevésbé hagy időt a halogatásra. A Mercosur-vita, a szuverenista fordulat és a közelgő választások fényében Oross Dániel, az ELTE Társadalomtudományi Kar politikatudományi kutatója elemzi a zöldpolitika esélyeit, lehetőségeit.


Szokták azt mondani, hogy a zöld politika inkább a baloldali eszméhez áll közel, ami az Európai Unió parlamenti döntéseit elnézve általában igaznak tűnik. Ezt a pár nappal ezelőtti Mercosur megállapodás vitája is mutatja, melynek végén a baloldali és zöld frakciók viszonylag egységesen szavaztak az egyezmény tervezetének jogi felülvizsgálata mellett. Ám a mindössze 11 szavazatos többség nem lett volna meg a nemzeti érdekek mentén voksoló konzervatív/szuverenista képviselők szavazatai nélkül. Hol helyezhető el a zöld gondolat a különböző ideológiák metszetében?

Mi az Mercosur megállapodás?

Szabadkereskedelmi egyezmény az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur-országok (Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay) között, amely a vámok csökkentésével nyitná meg egymás piacait. Az egyezmény azért vált erősen vitatottá, mert a kritikusok szerint ösztönözheti az amazóniai erdőirtást, versenyhátrányba hozhatja az európai mezőgazdasági termelőket, és ellentmond az EU klímavédelmi céljainak.

A zöld pártok körül, velük együttműködésben több oldalú koalíciók jönnek létre. Maga az Európai Zöld Párt is koalícióban működik egy nála radikálisabban balos társasággal. De messzebbről indítanék: a klasszikus liberalizmus céljairól úgy érezték az európai társadalmak a 20. század elejére, hogy ezek már általánosan elterjedt értékeket fogalmaznak meg.  Fel is merült kérdésként, hogy egyáltalán szükség van-e még liberalizmusra.

A Trump-jelenség ezért érdekes cezúra, hiszen az általánosnak vélt alapértékekbe vetett hit megbillent.

Ennek számos oka van. Az egyik az elitek „szűkkeblűsége”. Elon Muskot kevéssé érdekli az emberiség sorsa, mert úgy képzeli, hogy majd a saját szigetén marhákat tenyészt, és azzal a néhány emberrel, akiket beenged, boldogan él. A józan ésszel megkérdőjelezhetetlen igazságok hiányát hallhatjuk ki a big bizniszben érdekelt nagyvállalatok vezetőinek a nyilatkozataiból is. A klímavédelem tagadása illetve a gazdasági érdekek elsőbbségbe helyezése közvetetten azt sugalmazza, mintha az egészséges környezethez való jog azok privilégiuma lenne, akik megengedhetik maguknak, hogy a szennyező iparágaktól távol maradjanak.

Lehet, a valóság esetleg felülírja a magánparadicsomok sebezhetetlenségét, ha Elon Musk szigetét elönti az óceán. Mi a jellemző a Patriótákra?

A „nemzetek Európája” szlogen mutatja, hogy nem veszik tudomásul, bizonyos jelenségeket nem lehet megállítani a határoknál. Míg a zöld ideológia abból indult ki, hogy egy atomkatasztrófa, vagy más természetkárosítások ellen nem lehet nemzeti hatáskörben védekezni, a szabályozáshoz globális összefogás kell, a Patrióták úgy gondolják, hogy majd nemzeti hatáskörben ki-ki önrendelkezik, és eldönti, milyen szabályokat alkot.

Nemrég a szélsőjobboldal nemzethez és a környezethez való viszonyával foglalkoztam, és döbbenten láttam, hogy a szélsőjobb minden nemzeti közösségben, minden kontinensen meg tudja ezt a narratívát valósítani. Gyönyörű képeket tesznek ki az ausztrál szélsőségesek a sivatagaikról, hogy majd ők megőrzik így, nincs szükségük globális együttműködésre. Elképesztő oroszországi eszmefuttatásokat lehet olvasni arról, mennyire jót tesz a hómező visszahúzódása a nemzeti gazdaságnak, mivel az ásványkincsekhez könnyebb lesz hozzáférni.

A partikuláris patrióta elitek mindenütt el tudnak mesélni történeteket arról, hogy a klímaváltozás „nekünk jó”.

Ez látszott Trump Grönlandot megcélzó ámokfutásából is, hogy csak a kiaknázható erőforrást látja benne. Tudomást sem véve arról, hogy a permafrost olvadása közben olyan gázok szabadulnak fel, amelyek gyorsítják a globális felmelegedést. És persze arról sem, hogy egyébként az a terület másé, és nem eladó…

Az ilyen narratívák azért virulensek, mert mindent kiszorítanak, ami nem fér bele. A szélsőséges ideológiákat könnyebb megszilárdítani, ha kirekesztő narratívát adnak hozzá. Tehát, hogy aki mást gondol, azt nyilván valamilyen érdek vezérli, és az rossz a mi közösségünknek, tehát ne hallgassunk rá. Az összeesküvés-elméletek jó kognitív mankók – mindenen átsegítik őket, ami nem fér bele a narratívájukba.

A Patrióták és a nemzeti szélsőségesek alapvetően klímaváltozás-tagadók?

A klímaváltozásnak a számukra előnyös részét elismerik, és úgy tesznek, mint ha a tudósok által feltárt széleskörű negatív hatások náluk nem jelentenének problémát – aki mást mond, az trükközik.

Nehéz volna tagadni, hogy a Green Deal alapvetően piacellenes, nem?

Az biztos, hogy a piac szempontjainál előbbre valónak tartja a közösség és a természet értékeit. Keresi ezeknek az általa nagyon fontos értékeknek az összehangolhatóságát a piaci érdekekkel, de ha ez nem sikerül, akkor a piaci szempontokat sorolja hátrébb.

Míg a Green Deal alapvetően a zöld növekedés gondolatára épít (vagyis arra a feltételezésre, hogy a gazdasági növekedés a környezeti terhelés csökkentése mellett is elérhető – a szerk.), az Európai Uniónak tartania kell a lépést, különösen a jelenlegi kiélezett versenyben a világgazdaság szereplőivel. Ez olyan ellentmondás, amely eleve kudarcra ítéli a zöld átállást, nem?

Ez az alapkonfliktus valóban jelen volt kezdettől, de úgy tűnt egy ideig, hogy a kétféle szempont összehangolható lesz Európa energiaátállásával és munkahelyteremtéssel. Amíg az Egyesült Államok is erősen támogatta a zöld átállás politikáját, addig úgy nézett ki, hogy akár ez Európának egy saját terméke lehet más geopolitikai térségekhez képest. Ez aztán a 2022-ben kitört háborúval, majd Trump beiktatásával erősen megbicsaklott.

Akkor most keresztet vethetünk a zöld gondolatra? A demokratikus erőknek a jelen helyzetre nincsenek válaszaik?

Azt gondolom, hogy vannak. Először is a demokráciának és a békének mint értéknek az erősítését és társadalmi támogatását kell újragondolni. Nem véletlenül jelent meg az EU-ban is Ursula von der Leyen demokráciapajzs programja (Demokracy Shield), hogy felhívja a figyelmet: az EU arra épült, hogy a demokratikus államok békés együttműködését nem kérőjelezi meg senki ezen a kontinensen. Úgy tűnik most, hogy új kihívásokkal szembesül, az EU kész a szakpolitikák szintjén is tenni ezeknek az értékeknek a megerősítéséért.

Orbán Viktor külön utakat tapos Magyarország számára, hangoztatva, hogy nemzeti szuverenitás alapon mi majd tudjuk, hogy nekünk mi a jó. Csakhogy most szembe kerültek egymással a nagy bálványok, és mind Venezuela, mind Grönland kapcsán nagy a hallgatás, nehogy Putyin vagy Trump összevonja a szemöldökét. Lehet tere a magyar pávatáncnak?

Érdemes Svájc példájából kiindulni, amely a középen állást régóta gyakorolja. A svájci külpolitikának évszázados gyakorlatává vált, hogy beszáll nemzetközi közösségek építésébe: a Vöröskereszttől a nemzetközi postán át mindenféle olyan egyesületek, szervezetek támogatását felvállalja, amelyek aztán Svájctól függetlenül is ellátnak fontos külpolitikai missziót. Az Orbán-kormány részéről nemzetközi szervezetépítést nem látunk, talán az egy szélsőjobbos találkozón (CPAC) kívül, amelynek Magyarország fontos helyszínévé vált. Svájc geopolitikailag is könnyebben tud középen állni, úgy, hogy az Alpok körbeölelik, és a szomszédaival több évszázados együttműködést alakított ki.

Ezzel szemben az Orbán-kormány a meglevő szövetségi rendszereket is lerombolja – látjuk a V4-ek széthullását. A Benes-dekrétumok kapcsán mutatott tehetetlenség is árulkodik, hogy amikor a politikai érdeke úgy kívánja, a nemzeti szuverenitást is szemen lehet köpni. Lehet hozadéka egy ilyen sunyulásnak?

Nem hiszem. Ha a V4-ben Magyarország komoly geopolitikai szereplőnek gondolná magát, akkor  erős intézményeket kellene építeni, és a szomszédokkal konszenzust keresni. Ha ez nincs, akkor megreked a történet a kommunikációs lózungoknál, a geopolitikai stratégia pedig a pillanatnyi érdekek áldozatául esik. Így biztosan nem lehet valaki komolyan vehető partner.

A választási kampánynak mégis ez a fajta külpolitika a gerince. Mennyire válik ez be a Fidesz-hívek körében?

Az erős politikus karizmája, aki nagy erős emberekkel képes párbeszédet folytatni és megállapodni, sokaknak tetszhet. Nem kis érvágás most a Fidesznek, hogy nem jön ide sem az amerikai, sem az orosz erős ember. Akik a geopolitikát erős személyiségek megállapodásainak laza képlékeny szöveteként szemlélik, azoknak bejön, hogy Orbán régóta a terepen van, és képes a nagyokkal szót érteni, és egy kis ország nagy vezetőjeként a tárgyalóasztalokhoz ültetik.

Az amerikai elnök most meghívta az általa gründolt Béketanácsba Orbán Viktort, aki ezt el is fogadta. Az Orbán-hívek számára, ha mondjuk Trump megtenné azt a gesztust, hogy a választások előtt mégis idejön, az a kampányban komoly tényező lenne?

Azt gondolom, igen, mert mobilizálhatja a bizonytalanokat, akik úgy érezhetik, minden rendben van. Nyilván nem hosszú távú hatásra lehet számítani, de egy-két hétig hozzá tudna tenni ahhoz, hogy a Fidesz uralni tudja a politikai napirendet.

A miniszterelnök kifejezetten ellenséges hangot üt meg az Európai Unióval szemben. Lehet ezt még feszíteni?

A tavaszi választás tétje Magyarország számára az, hogy elfogadja a szélsőjobbra tolódást, amit a kormány lassan egy évtizede csinál, vagy megelégeli, és olyan kormányt akar, amely képes szót érteni az EU-val, és hazahozni a pénzeket és a támogatási lehetőségeket.

Ilyen értelemben érvényes a fekete-fehér logika, amivé Orbán egyszerűsítette a választást. Az viszont egyértelmű, hogy az Orbán-kormány ezzel a politikájával nem fog többséget építeni az EU-ban.

Vajon az egyszerű emberek, akik nem foglalkoznak politikával, értik-e, hogy az Európához tartozás nem a háborúpártiságot jelenti? Hogy éppen az EU törekszik az európai béke fenntartására?

A Fidesz kommunikációs gépezete az orosz propaganda eszköztárát, működésmódját használja. Hogy ez ellen milyen eszközök működnek, azt kell most kiépíteni és alkalmazni, felhasználva az eddig felhalmozódott tudást. Ebben eredményes lehet Magyar Péter országjárása, hiszen közvetlenül találkozik az emberekkel, ráadásul intenzív online kampányt is folytat, sok eseménnyel.

 Milyen módszerek lehetnek még hatásosak?

A helyi közösségeknek célzott üzeneteken érdemes dolgozni. Minden kis helyi közösségnek megtalálni azokat az érveket, értékeket, mobilizáló üzeneteket, amelyek felül tudják írni az álvalóságot, amit az orosz kampánymódszerek kreálnak.

Nem tudom, Magyar Péter járt-e Szarvason, de azt mellbevágó volt látni, hogy az időközi választáson a korábbi, magát teljesen lejáratott Fideszes polgármester nyert.

Ez a helyi elit újratermelődésének illetve más elit kialakulásának a problémáját veti fel. Erre is nagyon negatívan tud hatni az orosz propaganda, azzal, hogy félelmet generál, elfordít alternatív eliteket a szerepvállalástól. Ez a helyi közösségekben a status quo maradását erősíti, azt sugallva, hogy úgy sincs jobb, illetve, hogy kockázatos felvenni a kesztyűt.

A Tisza megerősödése a demokratikus erők jelentőségét mutatja, vagy inkább azt, hogy kiverte a biztosítékot az Orbán-klán gazdagodása, harácsolása?

A kettő egyszerre igaz. Ahogyan a TISZA építkezik, ahogy a egyéni választókörzeti  jelöltjeit kiválasztotta, annak az előképe a 2022-es választáson végigvitt előválasztási folyamat volt. Az előválasztások ideológiai frontoktól függetlenül megágyaztak egy közös jelölt megtalálásának. A TISZA ezt vitte tovább, és keresi azt az ellenzéki szavazót, akinek már mindegy, hogy bal- vagy jobboldali a jelölt, mindegy, hogy mi a TISZA programja, az érdekli, hogy ezek tűnjenek el a határból is. A közvélemény-kutatásokból az látszik, hogy a tiszások elszántabbak, mint a fideszesek. Ez részben a demokratikus visszaesésre is magyarázat, mert még akár 10 éve is nehezen tudtuk volna elképzelni, hogy az ideológiailag sokféle értéket valló ellenzék így be tud állni egyetlen jelölt mögé. 2006-ban még szükség volt a programok egyeztetésére. A Fidesz demokrácia-lebontó munkájának eredményeképpen ma már nem lehet visszalépni egymás javára, nem lehet koalíciózni, nincsenek meg azok a többpártrendszerekben gyakori elemek, amiket használni tud az egyik párt arra, hogy ideológiáját, programját megőrizve dolgozzon együtt egy másikkal.

Hogy a Fidesz felfalta először a saját szövetségeseit, aztán a parlamentáris demokráciát is, hozzájárult ahhoz, hogy most már az ellenzéknek is csak egyetlenegy dobása van, egyetlen párttal.

Így az ellenzék győzelme esetén egy széles felhatalmazásra alapozott program minden veszélyét majd az új kormánynak kell kezelnie.

A szaunában szoktam Fidesz-hívekkel vitába bonyolódni, és azt látom, van egy olyan réteg, amelyik jól él, és úgy véli, ezt a Fidesznek köszönheti. A jogállam lebontása, az EU elárulása, széles társadalmi rétegek elszegényedése számukra nem ellenérv. Ez nemcsak az elitek, hanem a középrétegek szűkkeblűségét is mutatja, nem?

A Fidesz leszoktatta a demokratikus gondolkodásról és a politizálásról a szimpatizánsait.

Két hete, a Fidesz-kongresszusán föl sem merült, hogy ott esetleg az egyéni jelöltek egymással vitatkozzanak, érveljenek, hogy a kongresszus érdemben válasszon a jelöltek közül. A központi akarat leképeződése, meg néhány beszéd után ráütötték a pecsétet, hogy kik lesznek a jelöltek. Ezt látjuk a közéletben is, ezért nem jut túl az állampolgár azon, hogy neki most jó. Egy demokratikus társadalomban ennél jóval többről kellene szólnia a választásnak. Az osztogatások is arra erősítenek rá, hogy az adott társadalmi csoport úgy érezze, hogy neki addig jó, amíg a Fideszre szavaz.

A demokratikus gondolkodásnak Magyarországon nem volt nagy hagyománya, most pedig 15 éve a visszabontásának vagyunk tanúi. Hosszú idő lesz újjáépíteni – ha van rá szándék.

Igen, de ugye itt jön be, amivel én nagyon sokat foglalkozom, az úgynevezett demokratikus innováció, meg az, hogy akár helyi közösségeknek is lehet értékeket felmutatni, és azért közösen cselekedni. 15 év Fidesz-kormányzás ártalmait nem egyik napról a másikra lehet begyógyítani, de önmagában az üzenet is sokat számít, hogy a helyi politikának hatalmas a jelentősége. A kormány most elhúzta a mézes madzagot, hogy az önkormányzatokkal egyeztetni kíván a választások után, de már senkinek nincs illúziója, hogy miféle „reform” vár az önkormányzatokra. Az biztos, hogy az önkormányzatok autonómiájának a növelése, feladataik támogatása, a helyi közösségek megerősítése mind olyan lépés, amit egy új, a Fideszt leváltó  kormány már a megalakulása másnapján elkezdhet támogatni.

Mennyire lát rá arra a demokratikus kultúrára, ami a Tisza-szigetekben tapasztalható? Reménykeltő?

2002-ben láttunk hasonlót a polgári körökkel, amikor a Fidesz úgy érezte, hogy helyi közösségeket kell építenie társadalmi beágyazottságának növelése érdekében. A Tisza-szigetek formálódása tehát nem teljesen új, és a tétje is hasonló.

Az a nagy kérdés, hogy amikor majd a TISZA kormányra kerül, továbbra is épít a szigetek helyi autonómiájára, működésére, vagy egy új pártmodellre átállva csökkenti ezek jelentőségét.

Az is kérdés, hogy mi lesz a szerepük, ha a TISZA nem jut kormányra. Megmaradnak-e ezek, hogy helyi bástyaként szolgálják a további építkezést? Az biztosan üdítő jelenség, hogy a helyi elitek elkezdtek politizálni, és olyan értelmiségiek is aktivizálják magukat, mint Kéri László.

Ha mégsem az lesz a választások kimenetele, amit az ellenzék remél, akkor teljes apátia borulhat az ország egyik felére. Ez akár a Tisza-szigethálózatot is szétszakítaná?

Nem tudhatjuk, hogy azok, akik most a kampányba sok energiát belefektetnek, nem gondolkodnak-e esetleg úgy, hogy legalább a településeiken változtatni próbálnak a dolgokon a helyi Tisza-szigetek erejére támaszkodva. Nyilván ezért is lebegteti a Fidesz az új önkormányzati törvényt, hogy ha kell, ebből a vitorlából is kifogja a szelet.

Ön tart egy polgárháború kitörésétől?

Láttuk, Karácsony Gergely megválasztása után a Fidesz-szimpatizánsok hogyan adtak be „független” állampolgári panaszokat a választási irodáknak.

Szoros eredmények esetén számolni kell ezzel a forgatókönyvvel is.

A kormánypártnak minden eszköze megvan, hogy késleltesse az új kormány megalakulását, ami pedig komoly feszültségekkel járna. A Fidesz eddig ügyelt rá, hogy semmilyen demonstráció ne torkolljon erőszakba, de mi van akkor, ha a feszültség hevében mégis bekövetkezik? Akkor hogyan lehet majd a felfokozott indulatokat kezelni? Én látok abban veszélyt, hogy a kampányban a feszültségek felsrófolása zajlik.

Milyen körben, milyen fórumon kellene erről beszélni?

Például a Nemzeti Választási Irodának is kellene ezzel foglalkoznia. Jönnek majd ide nemzetközi választási megfigyelők…

A propaganda nyilván azt fogja harsogni, hogy ők az EU kémei.

Ezért kellene tisztességesen elmagyarázni, hogy nem a szendvicsekért jönnek, meg hogy fotózkodjanak, hanem, hogy ügyeljenek a választások tisztaságára. Kulcsszerepük van a helyi választási bizottságoknak is, amelyekben ott ülnek a civil megfigyelők, akiknek a részvétele átívelhetne az árkokon. Szerintem erről beszélni kell, bár az valóban kérdés, hogy ki tudná segíteni nemzeti szinten, hogy a választások másnapján ezeknek a feszültségeknek legyen levezetése. Nagy szükség lenne társadalmi kampányra, és olyan társadalmi szereplőkre, akik a feszített helyzetben arra hívják fel a figyelmet, hogy ez az ország mindannyiunk otthona, és hogy az élet a választások másnapjától is együtt folytatódik.

A Lehet-e még esélye a zöld fordulatnak? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A permakultúrát eredetileg zöld forradalomnak hívták, de ez egy lassú változás. Emberléptékű zöldségtermesztés, pénzmentes együttműködés, ökogazdálkodás, kártétel és a haszonvétel aránya a gazdaságokban. Hogyan lehet rentábilis az ökológiai élelmiszertermelés?

Többek között ezekről is szó esett a  „bőség – gondoskodás – generációk” címmel tartott összejövetelen.  Január 23-24-én a Magyar Permakultúra EgyesülettartottaXI MAPER Konferenciáját, amelynek néhány résztvevő-előadójávalSzilágyi László beszélgetett.

Megszólalók és témáik:

Kulcsár Balázs, a Permakultúra Egyesület elnöke, aki a vértesacsai Valaha tanyán gazdálkodik.   

Mikor épül be az ökológia a gazdálkodók szemléletébe?
Kártevő, vagy ingyen munkaerő a róka?
Bio rovarirtó, vagy növénypusztító a seregély?
Miért fontos a gazdálkodói munka folyamatos megfigyelése?
Hogyan lehet alkalmazkodnia klímaváltozáshoz?

Balogh Lili, az Országos Agroökológiai Hálózat Egyesület vezetője.  

Mi az agrárkörnyezetvédelem és a feminizmus kapcsolata?
Mennyire erős, és hogyan terjed az élelmiszer önrendelkezési mozgalom a világban?

Molnár Zsolt botanikus, etnoökológus, a HUN-REN  Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében a Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetője, az MTA doktora.    

A permakultúra az egy figyelemintenzív gazdálkodási mód. Hogyan jön ide a gyep és erdőgazdálkodás?
A gyimesi gyakorlat: a hangyabolyt lapáttal kiteszik a mezsgyére, a vakondtúrást elgereblyézik. ilyen a legeltetési menü?

Végképp elvszett a pásztorok hagyományos tudása?
Mire jó a helyi biomassza háború esetén? Erdő – erdőssztyepp – klímaváltozás.

Borsos Béla ős zöld civil, gyűrűfűi zöld projekt.      

Az elmúlt 16 év vidékfejlesztési kormánypusztításától, a „taccsravágott” vidékkoncepcióról,  Trump ámokfutásáról, és a környezetvédelem háttérbe szorulásának következményeiről.

Dezsény Zoltán, a terényi Magasvölgyi biotermesztő – vállalkozó.

Mitől egyedi a biodiverz, organikus magasvölgyi kertészet?
Állandó ágyásos művelés nélküli talajművelés a talajéletért.
Milyen a csepegtető és mikroöntözéses víztakarékos biointenzív növénytermesztés?
Mitől emberléptékű a gazdaságuk?
Hogyan működik a közösségi gazdálkodási modell?

Palik Ferenc, szápári ökofarm és biomalom üzemeltető. 

Franciaországban gazda-molnár-pék rendszerben működik 6000 malom. Ezt az elvet magyarosította a Bakonyban. Mi ennek a lényege?
Hogyan lehet szántás nélkül búzát előállítani?

A műsort Sarkadi Péter szerkesztette.

A Zöld Hang podcast: Mi fán terem a Permakultúra? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Az OECD által szervezett PISA-vizsgálatok eredményeit mutatjuk a környező országokhoz képest.

A PISA-vizsgálat három tudásterületen (szövegértés, matematika és természettudomány) méri a tanulók képességeit a 15 éves diákok körében.

A vizsgált országok közül Lengyelország és Csehország teljesít a legjobban, Románia a legalacsonyabb szinten. Magyarországon 2009 óta romló teljesítményeket látunk, illetve a természettudományok terén 2015 óta újra javuló tendenciákat mértek.

A Magyarország számokban: PISA-eredmények bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Meglepő, de ezt senki nem tudja megmondani.

A természetvédelem központi jelentőségű fogalma a biológiai sokféleség, azaz biodiverzitás. Jelentése igen tág: az élőlények sokféleségének teljességét írja le. Ennek a leginkább ismert eleme, „mutatója”  az egy adott területen előforduló, megszámolható fajok száma. Ide tartozik emellett az egyedeken belül megtalálható gének, illetve az egyedekből összeálló populációk, állományok változatossága is. A fajokból létrejövő társulások (például a középhegységeinkben sok helyen megtalálható bükkösök), illetve a nagy területeket lefedő biomok is változatosak – például a tajga, a tundra, vagy a mérsékelt övi lombhullató erdő is a biomok közé tartozik.

Az 1972 és 1996 között megjelent Búvár Zsebkönyvek egy jó áttekintést, válogatást adnak a Földön és a Magyarországon előforduló állatokról, növényekről, gombákról és egysejtűekről. Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy bár ez csak egy, a nagyközönségnek szóló ismeretterjesztő sorozat, a „komoly” biológusok bizonyára minden fajt meg tudnak határozni. Később kiderült számomra, hogy nagyon messze vagyunk attól, hogy a bolygón előforduló összes fajt ismerjük, és még a számokra vonatkozó becslések is nagyon tág határok között mozognak. Nemrégiben Páll-Gergely Barnának, a  HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (HUN-REN ATK) munkatársának vezetésével, sok szakemberrel közösen egy tudományos cikkben https://link.springer.com/article/10.1007/s10531-024-02934-6 összegyűjtöttük a hazánkban előforduló, a tudomány számára ismert állatfajokat. Az összesítés kimutatta, hogy majdnem 36 000 állatfajt tartanak nyilván a hozzáértők hazánkban. A kutatás rávilágított, hogy a hazai állatfajok majdnem felét senki nem tudja meghatározni Magyarországon. Pedig például a természetvédelemben nagyon fontos lenne, hogy jól ismerjük a nálunk előforduló fajokat.

Fontos megkülönböztetni a Földön élő fajok számát és ezek egy részhalmazát, a tudomány számára ismert élőlényeket. Az előbbire csak becslések vannak, míg az utóbbira tudunk valamennyire pontos számot mondani. A bolygónkon előforduló összes faj kapcsán a jelenleg talán leginkább elfogadott becslés 8,75 millió. https://journals.plos.org/Plosbiology/article?id=10.1371/journal.pbio.3002388  J. Locey és Jay T. Lennon becslése viszont egészen szélsőséges: ők egymilliárdra becsülik ezt a számot. https://www.pnas.org/doi/full/10.1073/pnas.1521291113

A tudomány számára ismert fajok legjobb összesítését talán a Catalogue of Life https://www.catalogueoflife.org/ weboldal adja: ez egy helyen összegyűjti a világon mindenfelé élő, rendszertannal foglalkozó szakemberek tudását. Jelenleg 2 238 246 kortárs (azaz nem kihalt) faj szerepel az adatbázisban. Ennek túlnyomó többsége úgynevezett eukarióta élőlény, azaz sejtmaggal rendelkeznek a sejtje(i). A szakemberek mintegy 25 000 baktériumfajt ismernek, illetve 700-800 archebaktériumot. Ez utóbbiak a baktériumokhoz sok tekintetben hasonlóak, túlnyomórészt egysejtű, sejtmag nélküli, azaz prokarióta szervezetek.

Jelenleg nincsen friss összesítés a nálunk előforduló állat-, növény-, gomba-, baktérium- és archebaktériumfajok számáról; a legutóbbi 2001-ben jelent meg. Richard B. Primack amerikai kutató „Essentials of Conservation Biology” (A természetvédelmi biológia alapjai) címen írt klasszikus tankönyvét Standovár Tibor, az ELTE kutatója fordította le magyarra, és jelentősen kibővítette, a magyar viszonyokra alkalmazta. https://www.libri.hu/konyv/richard_b_primack.a-termeszetvedelmi-biologia-alapjai.html Itt egy külön fejezetben gyűjtötte össze, hogy mit lehet tudni a hazai élővilágról. Ezen 2001 összesítés szerint 90-95 000-re becsülhető a hazánkban a taxonómusok által megtalált fajok száma.

Rédei Tamás, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa elmondása szerint a hazai virágos növények, nyitvatermők és harasztok együttes száma mintegy 3100. Vörös Lajos, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa szerint a mohák közé maximum 500, az algák közé 5-10 ezer faj tartozik Magyarországon. Felföldi Tamás, az ELTE Mikrobiológiai tanszékének munkatársa a Zöld Hang kérdésére kifejtette, hogy a baktériumokról és archebaktériumokról nincsen hazánkra vonatkozó összesítés. Az ismert fajok száma mintegy 20 000, de a legtöbbet csak a DNS-állományának leolvasása alapján „látjuk”. Becslése szerint legalább 100 000 baktérium és 1 000 archebaktérium lehet hazánkban.

A szakemberek rendszeresen találnak olyan fajokat Magyarországon, amelyek újak a hazai élővilág ismerete számára. Időnként a tudomány számára is teljesen új fajok is előkerülnek – ilyen például a bugaci nőszőfű. Németh Attila, a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősárának munkatársa kollégáival a külalakra nagyon hasonló földikutya egyedek genetikai vizsgálatával kiderítette, hogy a Kárpát-medencét több földikutya faj is lakja. Idegenhonos, azaz eredetileg más térségekben élő fajok is megjelennek Magyarországon, míg egyes őshonos fajok kipusztulnak. Így folyamatosan változnak az ismereteink a hazai fajokkal kapcsolatban.

A fenti összesítésekben nem szerepelnek a vírusok, mert azok az élet jelenleg használatos definíciói szerint nem élőlények – valahol az élettelen világ és az élőlények között találhatók. Mégis érdemes megemlíteni, hogy Eugene V. Koonin és munkatársai 2023-ban https://pasteur.hal.science/pasteur-03953101/document tízmillió és egymilliárd közé tették a Földön létező vírusfajok számát.

Mint említettük, a változatosság fontos mutatója a fajok száma, de az élővilág változatossága ennél sokkal többet jelent. Egy 1997-es számítás szerint https://www.science.org/doi/10.1126/science.278.5338.689 a fajokon belül 1,1 – 6,6 milliárd populáció élhet a Földön, emellett egy másik összesítés szerint http://coastalforests.tfcg.org/pubs/Global%20200%20ecoregion.pdf 238 ökorégiót lehet elkülöníteni. A WWF természetvédelmi szervezet 14 szárazföldi biomot használ.

A hazánkban élő fajokkal foglalkozó taxonómusok száma sajnos csökkenő tendenciát mutat. Fontos lenne megfordítani ezt a folyamatot, és fiatal kutatókat bevonni a kutatásba, új munkahelyek létrehozásával, az önkéntes kutatók támogatásával, a fiatalok érdeklődésének felkeltésével.

Báldi András, a Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport munkatársa a Zöld Hang számára azt nyilatkozta, hogy „gyakran felmerül az a kérdés, hogy hogy mit kell tenni a fajok megőrzése céljából. Gyakori dilemma, hogy inkább ezt, vagy inkább azt kellene tenni, inkább az élőhelyeket, vagy inkább a népszerűbb fajokat védjük, vagy inkább az ismeretterjesztést, oktatást, vagy a szakpolitikai tanácsadást, vagy éppen a kutatómunkát részesítsük előnyben. Szerintem rég túl vagyunk az ilyen problémázáson. Nem kell választani, minden téren egyszerre kell nagyokat lépni. Meg kell teremteni a kedvező társadalmi környezetet, amihez a lakossággal meg kell értetni, hogy részei vagyunk az élővilág rendszerének, ha az megroggyan, annak kedvezőtlen hatása lesz a mi életszínvonalunkra is. Például az oktatást, képzést, és ismeretterjesztést kellene megváltoztatni. Megemlíthetem a mesterséges intelligenciát (MI-t), mely egyszerre tudja segíteni ezt a munkát, illetve aláásni a tudományos hitelességet. Mivel a megbízhatóság az alapja az üzeneteinknek, jó volna tudni mi, és hogyan készült MI bevonásával. Mi magunk például az ismeretterjesztésnél tudunk hatékonyak lenni, azaz sokakat elérni, bár nem mindenki lehet Attenborough. Ezzel együtt a jogi rendszert is egy élővilágközpontú társadalomnak és gazdaságnak megfelelően kell átalakítani. Idehaza a tudomány és döntéshozók közötti hatékony kommunikációs csatornák kialakítása még várat magára. Jó, és szinte példa nélküli az EU Green Deal és a hozzá kapcsolódó stratégiák, melyek közül az első a Biodiverzitás stratégia volt – mintegy elismerve, hogy a tágabb élővilág rendszerét kell először megcélozni és megőrizni, és ahhoz illeszteni a többi terület elképzeléseit, melyek végső soron az élővilág rendszereire épülnek. Ennek a legutolsó állomása a Természet-helyreállítási Rendelet, mely minden EU országban kötelezővé teszi 2030-ig – többek között – a beporzó-populációk csökkenésének visszafordítását, a rossz állapotú élőhelyek 30%-nak helyreállítását, magas diverzitású agrártájak kialakítását, az erdőkben a holtfa mennyiségének növelését, stb. Ez egy olyan lehetőség a természeti értékek helyreállítására, melyet minden józanul gondolkodó, és az unokáink jövőjét féltő döntéshozónak komolyan kell vennie. Szerencsére számos élőhelyrestaurációs kutatás történt idehaza, sok beavatkozást hajtottak végre például a nemzeti parkok. Országos ökoszisztéma alaptérképünk is van (http://alapterkep.termeszetem.hu/), és így tovább. Tehát a szükséges tudás alapjai hazánkban rendelkezésre állnak” – nyilatkozta a hazai természetvédelem elismert kutatója, Báldi András.

A Hány faj él a Földön? És Magyarországon? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Mi történik a narancshéjjal, a salátamaradékkal vagy a kávézaccal, ha nem a kukába dobjuk? És miért nem mindegy, hogyan komposztálunk? Markó Gergely komposztmester szerint a jó komposzt nem szerencse kérdése, hanem figyelemé és tudásé.

„1988 óta komposztálok, édesapámmal közösen kezdtük. Budapesti lakásunkban gyűjtöttük a konyhában megmaradt növényi részeket, aztán hétvégén kivittük a telkünkre, ahol összekevertük a kerti zöldhulladékkal. Akkor még nem volt erről sehol sem szó, de nekünk egyszerűen természetes volt, hogy visszakerüljön a földbe, mert attól jobban terem minden” – meséli.

Markó Gergely évek óta dolgozik komposztmesterként, ő felel ugyanis a főváros egyik legnagyobb komposztálójáért, a Boráros téri pontért. A közösségi komposztálással 2021-ben kezdett foglalkozni önkéntesként még a Józsefvárosban, majd 2022 óta dolgozik a Boráros téren, ahol egy európai uniós projekt keretében és a Fővárosi Önkormányzat szervezésében jött létre egy városi komposztálópont.

„Amikor megnyitottunk, az első hetekben megdöbbenve láttam, mik kerültek a komposztládákba. Befőttesüvegek, vállfák, papír. Állandóan takarítottuk, de megérte. Szépen lassan javult a helyzet és ma már jól működik a komposztáló, általában azt dobják bele, ami odavaló.”

A Boráros téri Komposztbarátok Facebook-közösségében közel háromszázan vannak, de Markó Gergely szerint ennél többen használják ténylegesen a komposztpontot. „Biztos vagyok benne, hogy olyanok is hordják ide a zöldhulladékot, akik nem tagjai az online közösségnek. A becslésem szerint több száz család komposztál rendszeresen itt, és bárki bármikor csatlakozhat.” Ma már szerencsére egyre nagyobb divat a komposztolás és jelenleg 20-30 komposztpont működik csak a fővárosban.  

De mit is csinál egy komposztmester? Munkája során rendszeresen ellenőrzi a komposztáló rekeszeket, kiválogatja az oda nem illő anyagokat, felaprítja a túl nagy darabokat, és gondoskodik az átforgatásról. „Az egyik legfontosabb dolog az aprítás. Ha a növényi hulladékok nagyjából 5×5 centiméteres darabokra vannak vágva, sokkal gyorsabban bomlanak le. Ha nagyobb darab kerül bele, utólag feldarabolom.” A forgatást a rekeszek tartalmának átpakolásával oldja meg. „Ilyenkor tulajdonképpen levegőt adunk a komposztnak. Ezután az anyag pihen, és lassan humusszá érik. Körülbelül egy év kell ahhoz, hogy igazán beérjen, de a lebomlás utána is folytatódik, egyre több ásványi anyag válik felvehetővé.”

A kész komposztot rostálni kell: a finom komposzt szobanövényekhez ideális, a durvább frakció bokrok, fák alá kerül. Korábban a tápanyagban dús komposztot a közösségen belül osztották szét, de hamar kiderült, hogy több keletkezik, mint amennyit a jellemzően lakásban élő résztvevők fel tudnak használni. „Ezért az elmúlt években többször is a Boráros téren található Miyawaki-minierdőkbe hordtuk ki. Később a Nehru parti Miyawakiba is vittünk belőle, önkéntesekkel egy kukában cipeltük ki a komposztot. Két éve pedig már a 10 Millió Fa Alapítvány használja fel a ferencvárosi fák ültetéséhez.”

Markó Gergely szerint komposztálni többféleképpen lehet: gödörben, kupacban, vagy ládában, de mindegyik módszer odafigyelést igényel. „A gödrös komposztálásnál könnyen berohadhat az anyag, ha nincs elég levegő. De egy dobozos komposztálóban is előfordulhat ez pl. egy nagyobb eső után, ha túl nedves lesz.” Egyes országokban az éghajlati viszonyok miatt tetővel védik a komposztot, mert a túl sok víz éppúgy árt a lebontási folyamatnak, mint a kiszáradás. Szerinte az is hatásos, hogyha az ősszel lehullott leveleket a bokrok alá gereblyézzük és hagyjuk lebomlani szép lassan. Sokan tavasszal a magaságyások készítésénél simán nagy mennyiségben használnak lehullott lombokat és konyhai zöldhulladékot, akár úgy is, hogy csak egy bizonyos szintig komposztálódtak, a földben ez úgyis megtörténik és a magaságyás termékeny talajjá válik.

Az elmúlt években divatos lett, hogy az önkormányzatok komposztkereteket, ládákat adtak  a lakóknak. Volt ahol ingyen, volt ahol egy kisebb összegért. Szerinte önmagában a kellékek kiosztása nem elég. Jó példának a szlovákiai Simonyt tartja. „Ott a komposztkereteket ingyen adták a családoknak, viszont feltétel volt, hogy háztartásonként legalább egy ember részt vegyen egy rövid képzésen. Megmutatták, mitől lesz jó a komposzt, mire kell figyelni, milyen hibákat érdemes elkerülni. Ez rengeteget számít, mert a komposztálás nem ösztönből működik, hanem odafigyeléssel.” – mondta el Markó Gergely.

“A jó komposzt egyik kulcsa az arány. A nitrogéndús zöld anyagok – konyhai növényi hulladék – mellé mindig kell széntartalmú barnaanyag: aprított gally, forgács, szalma vagy akár kartonpapír. Ha ez megvan, a komposzt nem büdös. Ha büdös, az mindig jelzés, hogy valami nincs rendben.” Gyakran felmerül kérdésként a déligyümölcsök héjának komposztálhatósága is. „Sok vita volt erről, de a Humusz Szövetség oldalán megjelent cikk szerint a kezelt narancs- vagy banánhéj nem tartalmaz több vegyszermaradványt, mint egy nem bio alma vagy körte. Nálunk ezt is lehet komposztálni, de a mennyiségre figyelni kell, egy büfés például ne hordja ide kilószámra.”

Csákváron Gergely újabb ötletet valósított meg: kávézók, éttermek, pékségek kávégépeiből származó kávézaccot kezdett vödrökben elhordani. „Egy év alatt körülbelül két tonna kávézacc gyűlt össze. Ez óriási mennyiség, ami egyébként a lerakóban végezné.” A kávézacc önmagában enyhén savas, de kiváló komposztalapanyag. „Más növényi hulladékokkal keverve a savasság kiegyenlítődik. Rendkívül jó szerves anyag, igazi kincs. Ha egy 5400 fős kisvárosban összejön két tonna évente, el lehet képzelni, mennyi kávézacc keletkezik Budapesten. Érdemes lenne erre elindítani egy programot” – vetette fel az ötletet a komposztmester. 

Mikor és hogyan komposztáljunk?

Tavasz: Kiváló időszak új komposzthalom indítására. A talaj kezd felmelegedni, a mikroorganizmusok aktivitása nő, így gyorsabban bomlanak az anyagok.

Nyár: Ideális a komposzt “gyorsítására”. Ha a halom túl száraz, érdemes öntözni, és időnként megforgatni. A magas hőmérséklet gyors lebomlást eredményez, de a túlzott napsütés kiszáríthatja.

Ősz: Jó időszak lomb és kerti hulladék feldolgozására. A komposzt télen lassabban bomlik, de a hidegebb idő nem akadályozza a halom felhalmozását.

Tél: A komposztálás lassabb, mivel a mikroorganizmusok aktivitása alacsony. Ha van fedett, szigetelt hely, a halom lassan tovább érhet, de hidegben a lebomlás szinte megáll.

A 38 éve komposztál – elmondja, hogyan kell jól bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület minden évben megkérdezi a természetbarátokat, melyik hazai madárfajt tartják érdemesnek az Év madara kitüntető címre. 2026-ben az év madara az énekes rigó lett. Ő a második legelterjedtebb hazai rigónk, aki már a kertvárosi részeken is otthonosan érzi magát. Lovászi Péterrel, az egyesület vezetőségi tagjával beszélgettünk arról, hogyan tudnánk segíteni a városainkban is megtelepedő példányokat, valamint más, ugyancsak a környezetünkben élő fajok egyedeit. Az énekes rigó példája bemutatja, hogy tudatos döntésekkel mi magunk is sokat tehetünk a környezetünkben élő madarakért.

A madárbarát kertek száma örvendetesen növekszik Magyarországon, egyre többen ismerik fel, hogy a városi zöldfelületeknek kulcsszerepük van a fajok megőrzésében. A madarakkal való együttélés azonban közel sem problémamentes: számos faj sorsa mutatja, milyen könnyen válhatnak a madarak „zavaró tényezővé” az emberek számára. Az egyik legvitatottabb példa a nagy kárókatonák esete, amelyeket hazánkban rendszeresen engedéllyel riasztanak és gyérítenek.

Az Év madara szavazás éppen ezért különösen fontos kezdeményezés, hiszen közelebb hozza az emberekhez a madarak sokszor rejtett világát, és segít megérteni, milyen kihívásokkal szembesülnek a városokban és azok peremén élő fajok. Három jelölt közül lehetett választani 2025 nyarán a 2026-os év madara szavazáson. A kis poszáta, az énekes rigó és a kerti geze élete is a bokros területekhez kötődik. Az énekes rigó a szavazatok 42%-át szerezte meg, mindössze két százalékot vert rá a második helyezett kis poszátára. Lovászi Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vezetőségi tagja számos érdekességgel szolgált az idei győztesről.

Miért lehetett épp erre a fajra szavazni? Minek köszönheti a természetbarátok körében a népszerűségét az énekes rigó?

Az MME az Év madara szavazáson „indított” madárfajokat úgy választja ki, hogy egy-egy élőhelyet vagy természetvédelmi problémakört képviseljenek. Az idei évben a kis poszáta, az énekes rigó és a kerti geze is olyan madár, amely az ember közelében is előfordul és kedveli a bokros élőhelyeket. A három jelölt közül az énekes rigó a legismertebb, hiszen éneke is jellegzetes és gyakrabban is kerül szem elé, mint a kis poszáta, vagy a kerti geze.    

Az énekes rigó városokban is gyakori vendég. Milyen településrészeken fordul elő? Van-e bármilyen speciális igénye a fajnak?

Gyakori költőfaj, elsősorban a sűrű aljnövényzetű elegyes erdőket kedveli, de parkokban, kertekben is megtelepszik. A településeken a külvárosi, kertvárosi részeken lehet leginkább számítani rá, ott, ahol sok a fa és bokrok is találhatók. Vonuló faj, kis számban át is telelhet és ilyenkor is sokszor jelenik meg településeken, például az etetőre kirakott gyümölcsöt keresve. 

Miben különbözik a hangja a sárgarigóétól? Hogyan lehet megkülönböztetni az éneküket?

A sárgarigó „huncut a bíró” flótázása egy könnyen felismerhető, rövid, gyakran hallatott madárének. Általában külterületeken, például tanyás vidékeken, sokszor napközben is lehet hallani. Az énekes rigó dala is hangos, de változatosabb, ráadásul strófáit minden esetben kétszer-háromszor is megismétli, amiről könnyen felismerhető. Nagyon sokszor énekel naplemente környékén – természetesen a szaporodási időszakban, mert a madárének a párválasztásban és a területkijelölésben játszik szerepet. Az énekes rigó éneke legjobban talán a fekete rigóéhoz hasonló, de az ismétlések abból hiányoznak.   

Hogyan segíthetnénk a védett faj közvetlen környezetünkben élő populációit?

Az egyik fontos lehetőség a fészkelőhelyek – fák, bokrosok, parkok – növényzetének megőrzése, különösen a költési időszakban történő fakivágás, cserjeirtás veszélyezteti a fészkeket, az abban lévő tojásokat vagy fiókákat. A táplálékforrás is fontos fiókák neveléséhez, amit főként giliszták és csigák alkotnak, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. A cserjék alatti avar meghagyásával, de például a permetezés minimalizálásával is segíthető ezek állománya.

Kényes kérdés a szabadon kószáló macskaállomány, hiszen nagyon sok fiókát és felnőtt madarat macskák kapnak el. A felelős állattartással sokat tehetünk ez ellen, az ivartalanítással csökkenthető a kóbor cicák száma, de egyre többen készítenek például kertes házaknál is zárt kifutókat házi kedvenceik számára. Akár egy nyakba akasztott pici csengő is felhívja a rigók figyelmét a közeledő ragadozóra. 

A hazai városokban ugyancsak gyakran felbukkanó molnárfecskék és füstifecskék fészkeit sajnos gyakran leverik, elpusztítják. A varjakat és a balkáni gerléket több városban ragadozó madarakkal, hivatalos engedély birtokában riasztják. A nagy kárókatonák gyérítése évről évre megosztja a természetbarátok és a horgászokat. Miért ilyen nehéz együtt élni a madarakkal?

Lehetne a sort folytatni a gólyákkal, a kertekben a vakondokkal is… Szerencsére a rigók olyan eldugott és nehezen elérhető helyekre rakják a fészküket, ahol nem csak hogy nem zavarják az embereket, de sokszor megtalálni is alig lehet azokat. Az is jellemző rájuk, hogy a fiókák az ürüléket etetés után megfordulva egy burokban nyomják ki, amit a szülő azonnal el is visz a fészektől. Az, hogy nincs egy helyen ürülékkupac, a ragadozók elleni védekezést szolgálja (nem vezeti oda az árulkodó jel fészekhez, fiókákhoz a fészekrablókat), de az ember ellenszenvének elkerülésére is hasznos.

Joggal kérdezhetik a laikusok, hogy akkor miért nem így „működnek” a fecskék, varjak, vagy a gólyák? A magas falakon fészkelő fecskék, a csapatosan élő varjak vagy a nagy testű gólyák nincsenek rákényszerülve erre az óvatosságra.  

Mit tehetünk a környezetükben felbukkanó szárnyas barátaink érdekében?

A költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás az énekes rigót is érintheti, ez mindenképpen kerülendő. Szintén fontos lenne a sűrű, nagyobb kiterjedésű bokrok, bokrosok és dús aljnövényzetű foltok megőrzése, amelyek a fészket még röpképtelenül elhagyó fiókáknak nyújtanak menedéket. A Madárbarát kert programban az egész évre javasolt itatók és madárfürdők működtetése az énekes rigókat is segíti.

Fotó: Orbán zoltán

A Miért az énekes rigó lett az év madara? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

Mi történik valójában a feleslegessé vált ruháinkkal és cipőinkkel egy olyan rendszerben, ahol 2025-től kötelező a textilhulladék külön gyűjtése, de továbbra sem világos, hogy a fast fashion hulladékhegyeiből mi hasznosul újra.

Mi lesz a feleslegesé vált ruháinkkal, cipőinkkel? Általában a kukákban, és azután vagy egy hulladéklerakóban, vagy Budapest egyik feléből a rákospalotai szemétégetőben végzik. Szerencsésebb esetben adományként valamelyik karitatív szervezeten keresztül a rászorultakhoz jut, így hasznosul tovább, vagy a szelektív gyűjtőrendszeren keresztül hasznosul újra – ha újrahasznosul. A modern ruhák többsége nem tiszta anyagból, hanem pamut-poliészter keverékéből készül. Ezek molekuláris szintű szétválasztása jelenleg rendkívül drága, a mechanikai újrahasznosítás pedig roncsolja a szálakat, így azokból csak alacsonyabb minőségű termék (például géprongy vagy szigetelőanyag) készülhet.
És hogy ez mekkora hulladékhegy?  Európai uniós szinten évente összesen (fejenként 16 kg.) közel 7 millió tonnát jelent, amelynek eddig alig több mint 20 százalékát gyűjtötték szelektíven. Magyarországon évente kb. 60– 80 ezer tonna textilhulladék keletkezik.

Sarkadi Péter szerkesztő vendége Dobos Emese, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont KRTK Világgazdasági Intézetének kutatója e témában írt nemrég tanulmányt.
Kötelező a textilgyűjtés, de kérdéses a ruhák utóélete

Amikről szó esik a beszélgetésben:

— Mekkora a fast fashion és az ultra fast fashion környezeti terhelése?

— A kész termék árának csak az 5–10 százaléka az előállítási költség. Akkor mit fizet a fogyasztó?

— 2025 januárjától az Európai Unió minden tagállamában, így Magyarországon is kötelező a textilhulladék elkülönített gyűjtése. Vannak pontos adatok, hogy hol állunk? Mi lesz a sorsuk?

— Mi az a „hulladékgyarmatosítás” ?

— A drága újrahasznosítás trendi?

— Miért nagy átverés az óceáni hulladékból készített cipő?

— Mik a használtruha kereskedelem hulladékos buktatói?

— Lehet fenntartható, a divatipar?

— Tényleg egészségesebb a használt babaruha?

— Hogyan lehetne életképessé tenni a körforgásos gazdaságot?

—  A divatipari gyerekmunka, kizsákmányolás etikai kérdései.

Előadást rögzítette/szerkesztette: Sarkadi Péter.
Fotó:Sarkadi Péter.

A Zöld Hang podcast: Mi lesz a levetett ruháink sorsa? bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.

A NAV jövedéki adatbázisa alapján mutatjuk a az ország üzemanyag-fogyasztását és az ebből számolható CO2-kibocsátást.

A legnagyobb fogyasztás a kormány benzinárstopja alatt volt.

A Magyarország számokban: Üzemanyag-fogyasztás bejegyzés először MAGYARORSZÁG ZÖLD HANGJA-én jelent meg.