Atomot nekünk? A közpénz(f)osztás erőműve
Kérdések és válaszok a paksi atomerőmű-bővítésről
PM KÖZPOLITIKAI FÜZETEK – I.
2003.
ÖSSZEFOGLALÓ Szükség van-e a paksi atomerõmû bõvítésére, mennyibe kerülne a beruházás, van-e rá pénze az országnak, melyek a reaktorépítés üzleti, mûszaki, környezeti, politikai és korrupciós kockázatai? Egyebek között ezekre az alapkérdésekre vár - mindeddig hiába - választ a kormánytól a minimálisan is 3-4 ezer milliárd forintos megaprojektet finanszírozó magyar adófizetõ. A következõkben a mai ismeretek és a hozzáférhetõ információk alapján összeállított válaszokat közöljük, szándékunk szerint hozzájárulva a közvélemény tájékoztatásához és a felelõs állampolgári döntés meghozatalához. • Szükséges-e a paksi atomerõmû bõvítésérõl még ebben a parlamenti ciklusban végleges döntést hozni? Nem. Jelenleg az európai árampiacon áramtöbblet és árcsökkenés van, az atomerõmû-építési programok pedig - részben a gazdasági válság, részben a fukusimai baleset nyomán - újratervezés alatt állnak. Magyarországon sincs (és belátható idõn belül nem is lesz) olyan többletáramigény, amely miatt már most el kellene kötelezõdnünk új nukleáris blokkok felépítése mellett. • Kinek állhat érdekében a mielõbbi politikai döntés kikényszerítése? Elsõsorban a kormányközeli gazdasági érdekköröknek - és persze a nagy üzlet fõ kivitelezõjének, várhatóan a Roszatomnak. A látható cél, hogy még a kétharmados felhatalmazás idején, érdemi társadalmi és politikai kontroll nélkül lehessen meghozni a döntést, tekintettel a várható megrendelésekre és a kalkulálható korrupciós felárra. • Mi változott meg az atomenergia-iparban és a 2011-es fukusimai nukleáris baleset után? Minden. A beruházási árak - a megnövekedett biztonsági elvárások miatt - megugrottak, a finanszírozás drágábbá és bizonytalanabbá vált, a biztosítási költségek is megemelkedtek. Elsõsorban ezek a tényezõk magyarázzák, hogy az elmúlt két-három évben számos "atombarát" ország hátat fordított az atomenergiának. • Ki lehet-e zárni az atomerõmû-baleseteket? Nem. Csernobil után az volt az uralkodó paradigma, hogy egy hasonló baleset nem ismétlõdhet meg, a fukusimai katasztrófa azonban a csernobilival azonos besorolást kapott a Nenzetközi Atomenergia Ügynökségtõl (NAÜ). A szakértõk most úgy számolnak, hogy 20-25 évenként törvényszerûen sor kerül egy hasonlóan súlyos, bizonytalan kimenetelû nukleáris balesetre - jelenleg éppen ennek a paradigmaváltásnak a beárazása zajlik. • Létezik-e független nukleáris hatóság? Nem. A fukusimai beleset után végrehajtott európai nukleáris biztonsági felülvizsgálat legfontosabb megállapítása, hogy hiányzik a hatósági függetlenség: az illetékes állami hatóságok szorosan függenek a kormányoktól és az atomipartól, a NAÜ pedig jellemzõen a nemzeti hatóságokra támaszkodik. • Biztonságosak-e az atomerõmûvek? Kevésbé, mint eddig gondoltuk. A biztonsági felülvizsgálat számos olyan elemi mûszaki, humán és geológiai kockázatot azonosított, amelyekrõl korábban nem tudtunk, vagy nem vettünk tudomást. Az atomerõmûvek többsége elavult, számos reaktor nincs fölszerelve földmozgásmérõ mûszerekkel, a tûzvédelem és a haváriák esetén történõ áramellátás sok helyen megoldatlan stb. • Lehetséges-e lokalizálni a nukleáris katasztrófákat? A fukusimai tapasztalatok szerint egy súlyos atombaleset akár egy fejlett országban is komoly gazdasági és társadalmi krízist okoz (a globális következményekrõl nem is beszélve). • Olcsó-e a paksi áram? Nem. Ha nem számolunk amortizációt (mint a régi paksi blokkok, illetve a már megtérült szélerõmûvek esetében), akkor a paksi áram relatíve olcsó, de a "széláram" még olcsóbb. A tervezett új paksi blokkokból származó áram a horribilis beruházási összeg magas tõkeköltsége miatt viszont mindenképpen drágább lesz a jelenlegi átlagárnál. • Megtérülne-e valaha a paksi bõvítés? Nem valószínû. Ha hitelbõl építjük fel az erõmûvet, akkor biztosan nem térül meg a termelt áram árából (csak a várható éves kamat nagyobb lesz a paksi erõmû teljes éves bevételénél), más forrásunk viszont nincs rá. • Megalapozott-e jogilag az atomerõmû-bõvítési projekt? Nem. Ahhoz, hogy egyáltalán hozzá lehessen kezdeni az elõkészületekhez, jelenleg minden jogi elõfeltétel hiányzik. A politika csak be nem tartott ígéreteket (népszavazás, társadalmi és parlamenti vita stb.) tud felmutatni. • Kik a bõvítési projekt fõ nyertesei? Az azonosítható nyertesek közé eddig szinte kizárólag kormányközeli reklám- és médiacégek tartoznak. A teljes beruházás fõ nyertesei a nagy üzlet megvalósítói, elõre láthatólag a Roszatom, illetve a hitelezõi lesznek, akik be fogják biztosítani maguknak a megtérülést. A profitjukat végsõ soron magyar fogyasztók és adófizetõk fogják állni. • Milyen energiapiaci prognózissal számolnak a bõvítés pártolói? Növekvõ áramigény, új nukleáris és fosszilis kapacitások beépítése, kiserõmû-építési program. • Milyen folyamatok zajlanak a valóságban az energiapiacon? Csökkenõ áramigény, leállított és elhalasztott beruházások, kihasználatlanul álló új erõmûvek. • Elfér-e egymás mellett az atom és a megújuló energia? Nem. A kiszorító hatás technológiai és pénzügyi értelemben is érvényesül. Nincs olyan európai állam, ahol az atom- és a megújuló energia párhuzamosan fejlõdik - ezek az energiatermelési módok nem egymás kiegészítõi, hanem egymás alternatívái. • Mit gondol a magyar közvélemény a bõvítésrõl? A lakosság többsége nem szeretne a jelenleginél nagyobb szerepet szánni a nukleáris energiának az energiatermelésben. A relatív többség a paksi üzemidõhosszabbítást és a bõvítést is elveti. Kétharmados mértékû az orosz részvétellel történõ atomerõmû-bõvítés elutasítottsága.
A teljes kiadvány letölthető innen.