Az évszázad beruházása? Paks II.
Újabb nyugtalanító kérdések és válaszok; 2016.
Kiadványunk bevezetője
Nehéz dolga van annak, aki tisztán szeretne látni a Paks II. beruházás tényeit illetően. Már az előkészítés óta titokfalak veszik körül a tervezett blokkokat üzleti és nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva, legtöbbször törvénytelenül titkosítják a terveket, a finanszírozási modellt, a megtérülési számításokat és a többi dokumentumot. A közvélemény csak annyit tud a GDP 10-15 százalékát kitevő, 10 milliárd eurós kölcsönből építendő gigaberuházásról, az „évszázad üzletéről”, amennyit az óriásplakátokon lát: az atomerőmű tiszta, biztonságos és környezetbarát.
A valóságban azonban nem is tiszta, nem is biztonságos, és végképp nem környezetbarát.
2013-ban a projekt akkori állását összefoglaltuk egy kiadványban, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a bővítés létjogosultságát. Leírtuk, hogy minden nemzetközi trendnek, minden józan gazdasági számításnak és minden modern energiapolitikai célnak ellentmond a beruházás. Akkor még az orosz-magyar szerződés aláírása előtt voltunk, és csak megjósolni tudtuk, hogy mire készül a kormány.
A legbaljóslatúbb prognózisainkon is messze túltett, ami azóta történt. Nem telik el hét anélkül, hogy a legnagyobb titkolózás ellenére elő ne bukkanna valamilyen szakmai ostobaság, gazdasági agyrém, ordító szabálytalanság a projekttel kapcsolatban.
Minden nyilvánosságra kerülő részlet újra és újra azt bizonyítja, hogy a paksi bővítés még annál is őrültebb, abszurdabb és károsabb beruházás, mint amilyennek azelőtt gondoltuk. Apránként derül ki, hogy tönkreteszi a Dunát; hogy az árban nincs benne az ÁFA; hogy nem is fogjuk tudni visszaszállítani a kiégett fűtőelemeket Oroszországba újrafeldolgozásra, és azokat az erőmű területén kell majd tárolni; hogy elfelejtették modellezni a várható energiapiaci környezetet; vagy, hogy összevissza hazudoznak az erőmű kihasználtságáról.
Az alábbi összefoglalóban dokumentáljk a 2013 óta történt eseményeket, elemezzük a nyilvánosságra került információkat, és rendre cáfoljuk a kormány állításait, új tényekkel és érvekkel támasztva alá meggyőződésünket:
Paks II.-nek nem szabad megépülni.
Ha csak egy pillanatra is abból indulnánk ki, hogy az atomenergiának van lét jogosultsága Magyarországon hosszú távon, ez még akkor is egy rossz műszaki és üzleti konstrukció lenne. De már a feltételezés is abszurd: az atomerőmű-építések ideje lejárt. Csak annak az energiapolitikának van jövője, amely az energiahatékonyságra és a megújuló források kiaknázására, a helyi energiaigények helyben történő kielégítésére alapoz.
Nincs nukleáris reneszánsz. Az atomenergetika körül csak egyre nagyobb költségek és egyre komolyabb biztonsági kihívások vannak. Nincs szükség új reaktorokra, mert a magyar villamosenergia-rendszert hosszú távon működtetni lehet atomerőmű nélkül is. A bővítési projektre pedig nem valósulhat meg, mert a kivitelezése rendkívül költséges, drágán termelné az áramot, növelné az energiafüggőségünket, óriási korrupciós veszély rejlik benne, és vállalhatatlan környezeti kockázatai vannak.
Jávor Benedek
a PM európai parlamenti képviselője
A teljes kiadvány innen letölthető:.